Karlmann keleti frank király

keleti frank király

Karlmann, más névformában Carloman olaszosan Carlomanno (latinul: Karlomannus), (828[1][2]/829[3]880. szeptember 22.[3]) keleti frank király Bajor részkirályságban 876-tól, itáliai király 877-től haláláig.

Karlmann

Német király
Uralkodási ideje
876. augusztus 28. 880. szeptember 22.
ElődjeII. Lajos keleti frank király
UtódjaIII. Lajos keleti frank király
Életrajzi adatok
UralkodóházKaroling-ház
Született828/829
nem ismert
Elhunyt880. szeptember 22. (51 évesen)
Öttingen[1]
NyughelyeAltötting
ÉdesapjaII. Lajos keleti frank király
ÉdesanyjaAltdorfi Emma
Testvére(i)
Házastársald. alul
Gyermekeild. alul
A Wikimédia Commons tartalmaz Karlmann témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

II. Lajos keleti frank király és Altdorfi Emma legidősebb fia, második gyermeküknek született. Édesapja már 856-ban kinevezte Bajorország keleti tartománya, az Ostmark élére.[3] Ennek ellenére 861-ben, majd 863-ban ismét fellázadt Lajos ellen.[1] A lázadás terve testvérétől, Ifjabb Lajostól származott, aki az első felkelésbe a harmadik fivért, Kövér Károlyt is beszervezte. 864-ben Lajos arra kényszerült hogy elfogadja Karlmannt Bajorország királyának. 865-ben Német Lajos felosztotta maradék területeit is fiai közt. Ifjabb Lajos kapta Szászországot, Frankföldet és Türingiát, Kövér Károly pedig Svábföldet és Rhaetiát. Később Lajos fia uralkodói erényeit látva fontolóra vette Karlmann egyedüli utódként való elismerését.[3] Ez vezetett Karlmann testvéreinek 866. évi lázadásához.[3] Ennek leverésében természetesen segédkezett édesapjának.[1] 869-ben ugyancsak Német Lajos mellett harcolt a morvák ellen.[1]

Időközben az utolsó Lothár-ági leszármazott, II. Lajos frank császár is Karlmannt jelölte ki utódjául a császári trónra.[3] Lajos 875-ben meghalt, mire Karlmann fivérével, Vastag Károllyal együtt átkelt az Alpokon, de elkésett: nagybátyja, Kopasz Károly őt megelőzve Noviban VIII. János pápával császárrá koronáztatta magát.[3]

Édesapja 876-os halála után Karlmann végre saját kezébe vehette földjei irányítását. A fivérek megegyeztek hogy fenntartják a békét egymás közt nagybátyjuk és unokatestvéreik ellen fordulva. 877-ben a király újra Itáliába vonult hadseregével.[3] A hűbéreseitől cserbenhagyott Kopasz Károly Franciaország felé visszavonult, de útközben meghalt (talán megmérgezték).[3] Ezzel szabaddá vált az út Karlmann számára a császári trón felé.[4] Itália királyává történő megkoronázását követően még tárgyalt ugyan a pápával császárrá való felkenéséről,[5] ám az idő újra közbeszólt: megbetegedett, és 877 végén visszatért Bajorországba.[4] Teljesen már sohasem épült föl.[4] 879-ben egy roham alkalmatlanná tette az uralkodásra és így apjához hasonlóan felosztotta területeit. Lajosra hagyta Bajorországot és Károlyra Itáliát. Karlmannak nem volt legitim gyermeke, de volt egy ágyasa, Litwinde. Törvénytelen fia, Arnulf megkapta a Karintia hercege címet. De ez a törvénytelen gyermek sokkal többre vitte. Később német és itáliai király majd császár is lett.

  • Karlmann első felesége/szeretője? Liutswinde volt,[2] aki egy gyermeket szült:
  • Karlmann második feleségének a neve nem maradt fenn.[2]
  1. a b c d e Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4  , 354. oldal
  2. a b c d Holy Roman Emperors (angol nyelven). Genealogy.eu. [2013. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  3. a b c d e f g h i Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 963 9025 66 6   17. oldal
  4. a b c Weiszhár, 18. oldal
  5. A pápa ugyanis megtagadta tőle a császári címet. (U. és d., 354. o.)

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés


Előző uralkodó:
II. Lajos
Következő uralkodó:
III. Lajos


Előző uralkodó:
II. Károly
Következő uralkodó:
III. Károly