Karlmann keleti frank király
Karlmann, más névformában Carloman olaszosan Carlomanno (latinul: Karlomannus), (828[1][2]/829[3] – 880. szeptember 22.[3]) keleti frank király Bajor részkirályságban 876-tól, itáliai király 877-től haláláig.
| Karlmann | |
 | |
| Német király | |
| Uralkodási ideje | |
| 876. augusztus 28. – 880. szeptember 22. | |
| Elődje | II. Lajos keleti frank király |
| Utódja | III. Lajos keleti frank király |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Karoling-ház |
| Született | 828/829 nem ismert |
| Elhunyt | 880. szeptember 22. (51 évesen) Öttingen[1] |
| Nyughelye | Altötting |
| Édesapja | II. Lajos keleti frank király |
| Édesanyja | Altdorfi Emma |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | ld. alul |
| Gyermekei | ld. alul |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Karlmann témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésII. Lajos keleti frank király és Altdorfi Emma legidősebb fia, második gyermeküknek született. Édesapja már 856-ban kinevezte Bajorország keleti tartománya, az Ostmark élére.[3] Ennek ellenére 861-ben, majd 863-ban ismét fellázadt Lajos ellen.[1] A lázadás terve testvérétől, Ifjabb Lajostól származott, aki az első felkelésbe a harmadik fivért, Kövér Károlyt is beszervezte. 864-ben Lajos arra kényszerült hogy elfogadja Karlmannt Bajorország királyának. 865-ben Német Lajos felosztotta maradék területeit is fiai közt. Ifjabb Lajos kapta Szászországot, Frankföldet és Türingiát, Kövér Károly pedig Svábföldet és Rhaetiát. Később Lajos fia uralkodói erényeit látva fontolóra vette Karlmann egyedüli utódként való elismerését.[3] Ez vezetett Karlmann testvéreinek 866. évi lázadásához.[3] Ennek leverésében természetesen segédkezett édesapjának.[1] 869-ben ugyancsak Német Lajos mellett harcolt a morvák ellen.[1]
Időközben az utolsó Lothár-ági leszármazott, II. Lajos frank császár is Karlmannt jelölte ki utódjául a császári trónra.[3] Lajos 875-ben meghalt, mire Karlmann fivérével, Vastag Károllyal együtt átkelt az Alpokon, de elkésett: nagybátyja, Kopasz Károly őt megelőzve Noviban VIII. János pápával császárrá koronáztatta magát.[3]
Édesapja 876-os halála után Karlmann végre saját kezébe vehette földjei irányítását. A fivérek megegyeztek hogy fenntartják a békét egymás közt nagybátyjuk és unokatestvéreik ellen fordulva. 877-ben a király újra Itáliába vonult hadseregével.[3] A hűbéreseitől cserbenhagyott Kopasz Károly Franciaország felé visszavonult, de útközben meghalt (talán megmérgezték).[3] Ezzel szabaddá vált az út Karlmann számára a császári trón felé.[4] Itália királyává történő megkoronázását követően még tárgyalt ugyan a pápával császárrá való felkenéséről,[5] ám az idő újra közbeszólt: megbetegedett, és 877 végén visszatért Bajorországba.[4] Teljesen már sohasem épült föl.[4] 879-ben egy roham alkalmatlanná tette az uralkodásra és így apjához hasonlóan felosztotta területeit. Lajosra hagyta Bajorországot és Károlyra Itáliát. Karlmannak nem volt legitim gyermeke, de volt egy ágyasa, Litwinde. Törvénytelen fia, Arnulf megkapta a Karintia hercege címet. De ez a törvénytelen gyermek sokkal többre vitte. Később német és itáliai király majd császár is lett.
Címei
szerkesztésGyermekei
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. Szerk. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4 , 354. oldal
- ↑ a b c d Holy Roman Emperors (angol nyelven). Genealogy.eu. [2013. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
- ↑ a b c d e f g h i Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 963 9025 66 6 17. oldal
- ↑ a b c Weiszhár, 18. oldal
- ↑ A pápa ugyanis megtagadta tőle a császári címet. (U. és d., 354. o.)
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés
| Előző uralkodó: II. Lajos |
Következő uralkodó: III. Lajos |
| Előző uralkodó: II. Károly |
Következő uralkodó: III. Károly |
.svg){kind=small}
