II. Lajos római császár

II. (Ifjabb) Lajos (822 – 875. augusztus 12.) itáliai király (839–875) és római császár (855–875) volt a Karolingok dinasztiájából. A császári trónon apját, I. Lothár római császárt követte, utóda nagybátyja, II. (Kopasz) Károly nyugati frank király lett.

II. Lajos
II. Lajos római császár
Középső frank király
Uralkodási ideje
855 – 875. augusztus 12.
Elődje	I. Lothár római császár
Utódja	–
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Karoling-ház
Született	822 Brescia közelében
Elhunyt	875. augusztus 12. (53 évesen) Ghedi
Nyughelye	Sant’Ambrogio-bazilika
Édesapja	I. Lothár római császár
Édesanyja	Tours-i Ermengarde
Testvére(i)	II. Lothár, Lotaringia királya Provence-i Károly Carloman Rotrude Hiltrude Bertha Ermengarde, frank hercegnő Gisela
Házastársa	ld. alul
Gyermekei	ld. alul
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Lajos I. Lothár és Tours-i Ermengarde első fia volt. 839-ben apja Itália királyává nevezte ki. Itt építette fel központját és 844. június 15-én II. Szergiusz pápa is királlyá koronázta Rómában.

Hamarosan a császári jogokat is magának követelte, ám ezt a pápa alapvetően visszautasította. Ám 850-ben IV. Leó pápa mégis császárrá koronázta őt Rómában, majd 851-ben, feleségül vette Pármai Engelbergát és létrehozta a független itáliai vezetést. Még császárrá koronázása évében megtámadta Dél-Itáliát és behódolásra kényszerítette I. Radelchis és Siconulf beneventói hercegeket. I. Radelchist megtette Lombardia hercegévé, Siconulf pedig megkapta a független Salernoi Hercegséget. Radelchisnek így már nem volt szüksége szaracén „szövetségeseire”, így boldogan elárulta őket a császárnak. Lajos azonnal rajtuk ütött és lemészárolta őket. Ezután elfojtott néhány pápaellenes összeesküvést és gyűlést hívott össze Paviába. Megerősítette a trónbitorló Péter régenst Salerno trónján 853 decemberében elmozdítva a három évvel korábban trónra ültetett dinasztiát. Apja 855 szeptemberében bekövetkezett halála után Lajos lett a birodalom egyeduralkodója.

Lothár területeinek felosztása, melynek értelmében Lajos nem kapott területet Itálián kívül, felébresztette hatalomvágyát és saját bátyja, II. Lothár frank király, és nagybátyja, II. Kopasz Károly, ellen szövetkezett Német Lajossal. Ám miután Lajos megerősítette I. Miklós pápa jelölését 858-ban, kibékült bátyjaival és szerzett egy kisebb területet a Jura-hegység déli részén. Ezért cserébe segítséget nyújtott Lothárnak feleségétől, Teutbergától, való elválásában.

863-ban, Provence-i Károly halála után megszerezte Provence-ot és 864-ben összeütközésbe került I. Miklós pápával bátyja válásával kapcsolatban. Az érsekek, akiket Miklós a házasság semmissé nyilvánításáért letett tisztségükből, támogatták a császárt, aki seregekkel támadt Rómára 864 februárjában, ám súlyos betegsége miatt kénytelen volt békét kötni a pápával és elhagyni a várost.

Azzal a céllal, hogy felújítsa a régi rendet Itáliában, Lajos jelentős sikert ért el a félsziget duhaj uralkodóinál és a szaracénok ellen akik Itália déli részét uralták. 866-ban ki is űzte a idegen hódítókat, de nem tudta megtartani az ellenőrzést az egész flotta felett. Tehát 869-ben szövetségre lépett keleti szomszédjával, I. Baszileiosz bizánci császárral, aki hajókat küldött neki segítségül Bari elfoglalására, amely a szaracénok helyi központja volt. A város 871-ben esett el.

Időközben bátyja, Lothár 869-ben meghalt és távolléte miatt Lajos kénytelen volt elfogadni Lotaringia felosztását Német Lajos és Kopasz Károly között. Bari bevételét viták kísérték Lajos és Kopasz Károly között, ám a Bizánccal fenn álló összeköttetés hatására Lajos érvényt tudott szerezni magának, mint a „rómaiak császára”.

Egy időre visszavonult Beneventóba hogy felkészüljön egy nagyobb hadjáratra, amikor Adelchis beneventoi herceg megtörte a békét és megtámadta őt 871 augusztusában. Az újabb szaracén támadások azonban arra kényszerítették Adelchist, hogy csökkentse börtönőrei számát és megeskette Lajost hogy nem áll bosszút fogságáért és sohasem vonul sereggel Benevento ellen. Visszatérve Rómába megtartotta esküjét és másodszor is császárrá koronáztatta magát II. Adorján pápával 872. május 18-án.

Később Lajos hatalmas sikereket ért el a szaracénok ellen, akiket kiűzött Capuából, ám a császár terve, hogy megbüntesse Adelchist, kudarcba fulladt. Visszatérve Észak-Itáliába Brescia provinciában, Ghedi közelében érte utol a halál 875. augusztus 12-én. Szent Ambrus templomába temették el Milánóban. Itália trónján Kopasz Károly, majd Német Lajos fia, Karlmann követte. Lajos nem hagyott hátra férfi utódot.

A Wikimédia Commons tartalmaz II. Lajos római császár témájú médiaállományokat.

Családja

Lajos 855-ben házasodott össze Spoletói Engelburgéval (? – 890 k.), aki két gyermeket szült férjének:

• Gizella (852/855 – 868. április 28. előtt)
• Ermengard (852/855 – 896. június 22. előtt) feleségül ment Provence-i Bosohoz

Jegyzetek

Előző uralkodó:
Provence-i Károly

Frank király
Provence: 863 – 875

Következő uralkodó:
nem volt

Előző uralkodó:
I. Lothár

Itália királya
844 – 875
kezdetben I. Lothárral

Következő uralkodó:
II. Károly

Előző uralkodó:
I. Lothár

római császár
850 – 875

Császárok a Német-római Birodalomban (800–1806)
I. Ottó 962-es megkoronázásáig „frank császárok”
800 814 840 843 855 875 877 881 887 891    I. Károly I. Lajos  —  I. Lothár II. Lajos II. Károly  —  III. Károly  —
891 894 898 899 901 905 915 924 962 973 983    Vid Lambert Arnulf  —  III. Lajos  —  I. Berengár  —  I. Ottó II. Ottó
983 996 1002 1014 1024 1027 1039 1046 1056 1084 1105 1111 1125 1133 1137 1155     —  III. Ottó  —  II. Henrik  —  II. Konrád  —  III. Henrik  —  IV. Henrik  —  V. Henrik  —  III. Lothár  —
1155 1190 1197 1209 1215 1220 1250 1312 1313 1328 1347 1355 1378 1410    I. Frigyes VI. Henrik  —  IV. Ottó  —  II. Frigyes  —  VII. Henrik  —  IV. Lajos  —  IV. Károly  —
1410 1437 1452 1493 1508 1519 1530 1556 1564 1576 1612 1619 1637    Zsigmond — III. Frigyes — I. Miksa — V. Károly I. Ferdinánd II. Miksa II. Rudolf II. Mátyás II. Ferdinánd
1637 1657 1705 1711 1740 1742 1745 1765 1790 1792 1806    III. Ferdinánd I. Lipót I. József III. Károly  —  VII. Károly I. Ferenc II. József II. Lipót II. Ferenc
Karoling-ház — Liudolf-ház — Száli-ház — Supplinburg-ház — Stauf-ház — Welf-ház — Wittelsbach-ház — Luxemburg-ház — Habsburg-ház

Következő uralkodó:
II. Károly