Wikipédia

Szent Borbála

Szent Borbála (3. század – 306. körül, Nikomédia) a bányászok, kohászok, tüzérek, építészek, tűzszerészek, ágyú- és harangöntők védőszentje, keresztény vértanú, a tizennégy segítőszent egyike. Nemzetközileg a Szent Barbara névalak ismert (Magyarországon ezt nem használják), az ortodox kereszténységben Barbara nagyvértanú.

Szent Borbála
Robert Campin: Szent Barbara a toronyban (1438-as festmény)
Robert Campin: Szent Barbara a toronyban (1438-as festmény)
Születése
3. század
Nicomedia
Halála
306 k.
Nikomédia
Tisztelete
Ünnepnapja
Jelképei ciborium, ostya
Védőszentje bányászok, kohászok, tüzérek, építészek, tűzszerészek, ágyú- és harangöntők
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Borbála témájú médiaállományokat.

Sem az autentikus kora keresztény írások, sem a (tévesen) Szent Jeromosnak tulajdonított Martirologium eredeti változata nem említi. Életére a legkorábbi utalások csak a 7. században bukkannak fel, és különösen keleten a 9. századtól volt általános a tisztelete.[1] A késő középkorban a kultusza nagyon népszerűvé vált, különösen Franciaországban.[2]

Életének történetét a mai kutatók nem tekintik valóságnak.[3] A legendája történetiségével kapcsolatos kétségek miatt [4] a liturgikus naptár 1969-es revíziója során eltávolították a római általános naptárból, bár a katolikus egyház szentjeinek listájában meghagyták.[5] Addigra kulturális beágyazottsága annyira megerősödött, hogy kultusza nem szűnik és ezt a katolikus egyház sem ellenzi azt.[6][7]

Mivel legendája a villámlással kötődik össze, kultusza különösen az olyan szakmákkal forrott össze, amelyek a robbanással, tűzzel valamilyen kapcsolatban állnak. A róla szóló 15. századi francia munkák közül az egyikben neki tulajdonított 13 csoda egy része arra a hitre épült, hogy tisztelői nem halnak meg gyónás és a betegek kenete felvétele nélkül.[8] A művészek gyakran ábrázolták úgy, hogy kezében cibórium (kehely), amely felett ostyát tart. A keresztény kultúrkörben, Magyarországon is, gazdag néphagyománykincs kapcsolódik nevéhez.[9][10]

LegendájaSzerkesztés

Neve a pogány jelentésű Barbarus név nőnemű megfelelője. (Ennek azért van jelentősége, mivel történetének kulcsmotívuma, hogy a legendákban Dioscurusnak nevezett apja pogány volt.) Az életéről szóló legendák több változatban terjedtek el, amelyek több ponton ellentmondanak egymásnak. Egyes változatok szerint Antiochiában, mások szerint Héliopoliszban élt. A császár, akinek idején vértanúságot szenvedett, Maximinus Thrax (235 – 238), Maximianus (286–305) vagy Maximinus Daia (308–313), halálának helye Nikomédia, Toszkána, vagy Róma.[11]

 
Szent Barbara szobra a prágai Károly hídon (Jan és Ferdinand Brokoff műve, 1707)

Közös motívum, hogy apja pogány volt és hogy megóvja, egy toronyban nevelte. Mégsem tudta teljesen elzárni a világtól, Borbála titokban kereszténnyé lett. Amikor valaki apján keresztül megkérte a kezét, Borbála visszautasította. Egyszer, amikor apja elutazott, megparancsolta, hogy lakóhelye közelében fürdőt építsenek Borbálának két ablakkal. Távollétében Borbála elérte, hogy a Szentháromság szimbólumaként három ablak épüljön. Apja visszatértekor bevallotta, hogy már keresztény. Ez akkor a Római Birodalomban bűnnek számított. Apja már kihúzta kardját, hogy megölje, de Borbála imái segítettek, megnyílt a fal és egy hegyre jutott, ahol pásztorok legeltették nyájukat. Apja azonban üldözésére indult, és elfogta, miután az első pásztor, akivel Dioscurus találkozott, nem árulta el Borbálát, de a második igen.

A provincia praefectusa, Martinianus elé vitték, aki kegyetlenül megkínoztatta, de Borbála hű maradt a hitéhez. Újabb és újabb csodák történtek. Éjszaka fénnyel telt meg a sötét börtön, sebei minden reggelre begyógyultak és a fáklyák, amelyekkel kínozni akarták, kialudtak, mielőtt hozzáérhettek volna. Ruhátlanul kipellengérezték volna a város piacán, de a földből felszálló köd és az égből leszálló felhő ruhaként elfedte testét.

Végül lefejezésre ítélték. Apja maga hajtotta végre az ítéletet. Büntetésül, amikor hazafelé tartott, villám sújtotta halálra, és testét „elemésztette”.[12] Borbálát egy keresztény, Valentinus temette el a vele együtt lefejezett Juliannával együtt, és sírja csodák színhelye lett.

A középkori városok lőportornyát gyakran nevezték el róla, hogy a szent segítsen megóvni a veszélyes anyagot a felrobbanástól.[13]

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ Harry F. Williams, "Old French Lives of Saint Barbara" Proceedings of the American Philosophical Society 119.2 (16 April 1975:156–185), with extensive bibliography.
  2. ↑ The Oxford Dictionary of Saints, szerk. írta: David Farmer. Oxford University Press, 5. kiadás, Oxford 2011, 35. o.
  3. ↑ Diese Heiligen gab es vermutlich gar nicht (német nyelven). Stars Insider, 2023. január 23. (Hozzáférés: 2023. január 24.)
  4. ↑ Medieval historian Norman F. Cantor referred to Barbara in passing as "entirely mythical', in In the Wake of the Plague: The Black Death and the World It Made 2002:84.
  5. ↑ Martyrologium Romanum (Libreria Editrice Vaticana 2001 ISBN 978-88-209-7210-3), p. 621
  6. ↑ A középkortörténész Norman F. Cantor például „tisztán mitikus” személyként utal rá (in In the Wake of the Plague: The Black Death and the World It Made 2002:84.)
  7. ↑ Erdő Péter szentbeszéde Dorogon Szent Borbála napján (2008. december 4-én, magyarkurir.hu)
  8. ↑ Harry F. Williams, "Old French Lives of Saint Barbara" Proceedings of the American Philosophical Society 119.2 (16 April 1975:156-185), with extensive bibliograpy.
  9. ↑ Szent Borbála (esztergomi-ersekseg.hu)
  10. ↑ Borbála-napi hagyományok (Magyar néprajz 8 kötetben)
  11. ↑ Szent Borbála (katolikus.hu). (Hozzáférés: 2008. december 7.)
  12. ↑ "St. Barbara"; this summary omits picturesque details, supplemented from old French accounts in Williams 1975:156f,
  13. ↑ Ünnep: Szent Borbála, a bányászok védőszentje (polgarinfo.hu). [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 7.)

További információkSzerkesztés

Angol nyelven:

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szent_Borbála&oldid=25768605”