A tizennégy segítőszent
A tizennégy segítőszent (lat. Quatuordecim Auxiliatores, Quattuordecim Advocati, ném. Vierzehn Nothelfer) a Krisztus utáni első századok keresztény vértanúi, akiket együtt hívnak segítségül. A hagyomány szerint ezek a szentek a haláluk előtt ígéretet kaptak Istentől, hogy a hozzájuk fordulókat nagy bajokban megsegíthetik. A tizennégyes szám valószínűleg az apostolokra utal (a tizenkettő + Pál és Barnabás), akik közbenjárását együttesen is kérték.
Tiszteletük a középkorban, a XIII-XIV. században terjedt el először német nyelvterületeken és az azokkal szomszédos országokban. Csoportjukba időnként és területenként olykor más-más vértanúkat soroltak.
Szent György a hit elleni kételyekben, Balázs a torokgyíkban és egyéb torokbajokban, Erazmus az altest fájdalmaiban, Pantaleon minden betegségben, Vitus a szemérem elleni kísértésekben, Kristóf az utak veszedelmei, Dénes a lelkiismeret nyugtalanságában, Cirjék a pokoli kígyó incselkedései ellen, Agathius (Ákos) a halálfélelemben, Euszták a reménytelen helyzetekben, Egyed a gyónásban érzett álszégyen, Margit a veszélyben forgó szülő asszonyok bajai, Katalin a bűnbánók megtérését késleltető akadályok ellen, Borbála az utolsó szentségek felvételében hatalmas pártfogó.
Helyenként Dénes helyett Miklós püspök, Erazmus helyett Lénárd, Euszták helyett Hubert, Pantaleon helyett Rókus, bármelyik helyett Libérius szerepelhet a segítőszentek között. Itáliában 15. segítőszentként Magnus, másutt György mellett Sebestyén és Mór, Pantaleon mellett Lukács, Kozma és Damján jelenik meg.
A kremsi oltáron szerepelnek először, melyet 1294-ben Konrád passaui püspök említett. Tiszteletük és kultuszuk különösen virágzott az 1348-as pestis után Közép-Európában. A 15. sz: fogalmazták meg a szentek officiumát.[1] Híres németországi búcsújáró helyük Vierzehnheiligen (Frankenthal), templomát 1719-ben szentelték fel. - Magyarországon a 15. században tűnt föl a tiszteletük.
ForrásokSzerkesztés
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ "Az egyházban, tág értelemben a liturgikus szolgálatok összessége; szoros értelemben a zsolozsma." (forrás: Magyar Katolikus Lexikon > O > officium)