Középfelnémet nyelv

A középfelnémet nyelv (németül: Mittelhochdeutsch) megnevezést a német nyelv kb. 1050 és 1350 közötti állapotának leírására használják. Az ófelnémet előzte meg és a korai újfelnémet fejlődött ki belőle. Némely elméletek a középfelnémet eltűnését 1500 körülre teszik.

Középfelnémet diutsch, tiutsch
Beszélik	nem élő nyelv, a 14. században továbbfejlődött korai újfelnémetté, majd újfelnémetté
Terület	Közép-Európa
Beszélők száma	kb. 9 millió fő
Nyelvcsalád	Indoeurópai nyelvcsalád    germán ág     nyugati-germán nyelvek      felnémet       középfelnémet nyelv
Írásrendszer	Latin írás
Nyelvkódok
ISO 639-2	gmh
ISO 639-3	gmh

Variánsok

A középfelnémet nyelv nem volt egységes írott nyelv, számos nyelvjárásra oszlik, köztük:

• Felsőnémet (Oberdeutsch)
  • Keleti felsőnémet (Ostoberdeutsch)
    • Alemann (Alemannisch)
    • Bajor (Bairisch)
  • Északi felsőnémet (Nordoberdeutsch)
    • Keleti-frank (Ostfränkisch)
    • Déli-frank (Südfränkisch)
• Középnémet (Mitteldeutsch)
  • Nyugati középnémet (Westmitteldeutsch)
    • Frank (Fränkisch)
      • Rajnai frank (Rheinfränkisch)
      • Középfrank (Mittelfränkisch)
      • Hesseni (Hessisch)
  • Keleti középnémet (Ostmitteldeutsch)
    • Türingiai (Thüringisch)
    • Felsőszász (Obersächsisch)
    • Sziléziai (Schlesisch)
    • Felporosz (Hochpreußisch)

Bár a középfelnémet nyelvet nem standardizálták, a Hohenstaufen udvar emelkedése a 12. században utat nyitott egy régiók feletti, irodalmi német nyelv előtt (mittelhochdeutsche Dichtersprache), melynek alapja a sváb (egy alemann) dialektus volt. Nem bizonyos azonban, hogy az irodalmi nyelv tükrözte-e az udvarok régiók feletti nyelvét.

Fontos esemény a korban a német keleti kolonizáció, az Elba-Saale folyóktól keletre, mely vonal mindaddig az ófelnémet határát alkotta. A folyamat a 11. században indult meg, és az újonnan meghódított területeken új dialektusok megjelenését eredményezte, a keleti középnémet dialektusokét.

A középfelnémet nyelv egyik változata volt a jiddis nyelv is, mely a 13. és 14. században terjedt el a német területek zsidó lakossága között és írásához héber karaktereket használtak.

Írásrendszer

A középfelnémet nyelv latin írásrendszert használt, valamint gót minuszkulákat, melyek fraktúrákká fejlődtek a kora újkorra. A magánhangzók hosszúságát ékezet (circumflex) jelöli:

a, â (æ), b, d, e, ê, f, g, h, i, î (y), k (c, ch), l, m, n, o, ô, p, qu (=kw), r, s, t, u, û, v (f), w, z (c, cz, ʒ)

A z betűképe e és i előtt c-ként jelenik meg. Magánhangzók előtt ʒ-vé lágyul, míg rövid magánhangzók után ʒʒ-ként jelenik meg, például haʒ >> haʒʒes. Ez a betű alakult át a modern németben ß írásjellé.

Az umlaut (ä, ö, ü) kialakulása a középfelnémet időszak alatt ment végbe. Használatuk a 14. századtól jelenik meg, azok kétpontos jelölése pedig csak az 1500-as évektől.

Nyelvtan

A névmás

A személyes névmás

Személyes névmások

	1. szám 1. szem.	1. szám 2. szem.	1. szám 3. szem.			Többessz. 1. szem.	Többessz. 2. szem.	Többessz. 3. szem.
Alanyeset	ich	du	ër	sie	ëz	wir	ir	sie
Tárgyeset	mich	dich	in	sie	ëz	uns	iuch	sie
Részeseset	mir	dir	im	ir	im	uns	iu	in
Birtokos eset*	mîn	dîn	sîn	ir	sîn	unser	iuwer	ir

• A genitiv használata megegyezik a melléknév használatával, így az alakjukat megfelelően kell ragozni.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Middle High German című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.