Főmenü megnyitása

Az Orosz ortodox egyház (oroszul: Русская Православная Церковь) jelenleg a legnagyobb ortodox egyház. Vezetőjének címe: Moszkva és egész Oroszország pátriárkája.

Orosz Ortodox Egyház
(Русская Православная Церковь)
St Basils Cathedral-500px.jpg
Vallás kereszténység
Felekezet ortodox
Eredet konstantinápolyi ortodox egyház
Lelkészi vezető Kirill
Tisztsége pátriárka
Szertartás bizánci
Tagság 150 millió (2011)[1]
Nyelv orosz, óegyházi szláv nyelv
Alapítva 988
Alapító konstantinápolyi pátriárka
Státusz autokefál
Státusz kezdete 1448
Székhely Moszkva, Oroszország
Naptár juliánus

Az Orosz Ortodox Egyház weboldala

Tartalomjegyzék

Üldözés a kommunizmus évei alattSzerkesztés

Az orosz ortodox egyház már az 1917-es októberi orosz forradalom utáni első napokban a hatalom egyik célpontjává vált, mivel a vallás súlyos „ellenforradalmi” tényezőnek számított az ateizmust propagáló kommunisták szemében. Az ellentétet erősítette, hogy az Egyház a kommunistaellenes erőket támogatta a polgárháború idején.

A hatalom az Egyház teljes vagyonát államosította, sok templomot és kolostort leromboltak vagy világi célra alakítottak át, a közel 30 ezer templomból és kolostorból összesen 500 maradt az Egyház használatában. A személyes bosszú sem maradt el: Lenin utasítására 28 püspököt és közel 1200 papot legyilkoltak.[forrás?]

Sztálin alatt az elnyomás fokozódott: összesen 130 ezer papot vittek koncentrációs táborba, kétharmaduk meghalt.

A harcosan antikommunista álláspontú Tyihon pátriárka 1925-ös halála után a hatóságok megtiltották új pátriárka választását.

Miután Németország 1941-ben megtámadta a Szovjetuniót, Sztálin enyhített az egyházellenes politikán, mivel a hatalomnak szüksége volt minden támogatásra a külső ellenség ellen: sok templomot visszaadtak az Egyháznak, újraengedélyezték a papképzést, korlátozott autonómiát kapott az Egyház. Új pátriárka választottak Szergij személyében, aki a kommunista hatóságokkal való együttműködés elvét hirdette.

A viszonylagos engedékenység 1959-ig tartott, amikor Hruscsov újra beindította az „nép ópiuma” elleni harcot: a hatóságok több ezer templomot ismét bezártak, a papokat titkosszolgálati megfigyelés alá helyezték, a vallási szertartásokon részt vevő világiak ellen súlyos munkahelyi és egyéb megtorlásokat alkalmaztak. Ez a politika egészen Gorbacsov idejéig folytatódott, 1988-tól a hatalom de facto visszaadta az Egyház teljes autonómiáját.

ROCORSzerkesztés

1917-ben Tyihon pátriárka felszólította az Oroszország területén kívüli orosz ortodox egyházközségeket, hogy szakadjanak el az Egyháztól az oroszországi kommunista hatalom miatt. Így került megalakításra az Oroszországon kívüli orosz ortodox egyház (közismert neve ROCOR, angol nevének – Russian Orthodox Church Outside of Russia – rövidítéséből), mely USA-központtal működött. A ROCOR 2007. május 17-én szűnt meg önálló felekezetként, ekkor írta alá a két felekezet hivatalosan az okmányokat a ROCOR visszatéréséről az orosz ortodox egyház alá.

MagyarországonSzerkesztés

Moszkvai Patriarchátus Magyar Orthodox Egyházmegye
 
Vallás kereszténység
Felekezet ortodox
Eredet Moszkvai Patriarchátus
Lelkészi vezető Mark (Golovkov)
Tisztsége jegorjevszki érsek, kormányzó főpap
Tagság 3 502[2][forrás?]
Nyelv egyházi szláv
Alapítva 1924
Alapító
Székhely 1052 Budapest, Petőfi tér 2.
Technikai szám 0365

A Moszkvai Patriarchátus Magyar Orthodox Egyházmegye weboldala

Magyarországi része a Moszkvai Patriarchátus Magyar Orthodox Egyházmegye nevű egyházmegye, székhelye Budapesten van.

SzakadásokSzerkesztés

A 17. században belőle vált le az óhitűek csoportja.

Néhány ezer hívő csatlakozott Rómához. Ez az orosz bizánci katolikus egyház néven ismert uniátus keleti katolikus egyház.

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés