Pinszk
Pinszk (Пінск, oroszul Пинск, lengyelül Pińsk) nagyváros Fehéroroszország déli részén, a Breszti terület Pinszki járásának székhelye. 1938–1954 között a Pinszki terület székhelye volt. Közigazgatási területe 43,3 km². A Pripjaty és a Pina folyó összefolyásánál fekszik, a Poleszje erdős-mocsaras síkvidékén, Breszttől 178 km-re keletre.
| Pinszk | |||
.jpg) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Fehéroroszország | ||
| Terület | Breszti | ||
| Járás | Pinszki | ||
| Alapítás éve | első említés: 1097 | ||
| Polgármester | Kohnovics, Nyina Ivanovna | ||
| Irányítószám |
| ||
| Körzethívószám | +375 165 | ||
| Testvérvárosok | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 124 008 fő (2025. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 3010,5 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 144 m | ||
| Terület | 43,3 km² | ||
| Időzóna | EET (UTC+2) EEST (UTC+3) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 52° 06′ 55″, k. h. 26° 06′ 11″52.115278°N 26.103056°EKoordináták: é. sz. 52° 06′ 55″, k. h. 26° 06′ 11″52.115278°N 26.103056°E | |||
| Pinszk weboldala | |||
 | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pinszk témájú médiaállományokat. | |||
Történelem
szerkesztésAz első írásos említése 1097-ből származik, ekkor Pineszk néven a Turovi fejedelemség része volt. Nevét a Pina-folyóról kapta. Később hercegségi székhely is volt. 1239-ben a tatárok elpusztították. 1320-ban Navahrudak uralkodói foglalták el és a Litván Nagyfejedelemséghez csatolták, majd 1521-ben Lengyelországhoz került. 1581-ben magdeburgi városi jogokat kapott. Ekkoriban vajdasági székhely is volt.
1640-ben Bohdan Hmelnickij kozákjai elfoglalták és felgyújtották a várost, a lengyel és zsidó lakosság elleni pogromban 24 ezren vesztették életüket. 1648-ban az orosz csapatok gyújtották fel a várost. Súlyos károkat szenvedett az orosz–lengyel háború (1654–1667) során is, de XII. Károly svéd király csapatai is felgyújtották 1706-ban. 1793-ban a cári birodalomhoz csatolták. 1910-ben 36 400 lakosa volt. 1915. szeptember 15-én elfoglalták a németek. 1920-ban Lengyelországhoz csatolták. 1921. szeptember 7-én egy tűzvészben csaknem az egész belváros megsemmisült.
1939-ben a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársasághoz került és területi (oblaszty) székhely lett. Ekkoriban lakosságának (44 000 fő) felét a zsidók alkották, akiket a német megszállás (1941. július 1. – 1944. július 14. ) alatt koncentrációs táborokba hurcoltak. A háború után az ipari fejlesztésre kijelölt városok közé tartozott, így gyors növekedésnek indult (1959-ben 41 500, 1986-ban 112 600 lakos). A Poleszje mocsarainak termőterületté alakításának programját (talajmelioráció) Pinszkből irányították.
Gazdaság
szerkesztésLegrégibb ipari ágazata a fafeldolgozás, mely elsősorban az 1880-ban alapított Pinszkdrev nagyvállalat képvisel. A Progressz-Vulkan gyufagyárat 1892-ben alapították. A településen élelmiszeripar (tejfeldolgozás), műbőrgyártás, alkatrészgyártás és kisebb hőerőmű is van.
Közlekedés
szerkesztésPinszk a Breszt-Homel vasútvonal fontos állomása. Az M10-es főúttal 9 km-es bekötőút köti össze. A P6-os főút Sztolinnal (58 km) és Ivacevicsivel (94 km) köti össze. Folyami kikötő a Pina-folyón. Városi autóbusz közlekedés 1946 augusztusa óta.
Nevezetességek
szerkesztés- A Jezsuita kollégium épülete 1631-ben épült reneszánsz-barokk stílusban.
- Butrimovics-kastély 1784–1790 között épült klasszicista stílusban.
- Borromeo Szent Károly-templom 1770–1782 között épült barokk stílusban.
- Szent Barbara-templom – a bencés rend építtette 1786-ban barokk stílusban.
- Helytörténeti múzeumát 1926-ban nyitották meg.
- Ferences kolostor – 1396-ban alapították, az épületegyüttes a 17. században épült barokk stílusban. A kolostorhoz tartozó Uszpenszkij-templom (1712–1730) az ország egyik legszebb barokk temploma. A harangtorony 1817-ben épült.
- Szent Tódor székesegyház – az 1990-es években épült neoromán stílusban.
- Zsinagóga – 1900-ban épült, 1995-ben kapta vissza a zsidó hitközség.
- Harangtorony a 17–18. század fordulóján épült.
Híres lakosai
szerkesztés- Ryszard Kapuściński (1932–2007) – lengyel újságíró itt született.
- Jakub Kolasz – belarusz nemzeti költő itt élt és alkotott 1912–1914 között.
- Simon Smith Kuznets (1901–1985) – amerikai–orosz Nobel-díjas (1971) közgazdász itt született.
- Golda Meir (1898–1978) – izraeli kormányfő itt élt 1903–1906 között.
- Napoleon Orda (1807–1883) – belorusz zeneszerző, festő a közeli Varacevicsiben született.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Численность населения на 1 января 2025 г. и среднегодовая численность населения за 2024 год по Республике Беларусь в разрезе областей, районов, городов, поселков городского типа. The population as of January 1, 2025 and the average annual population for 2024 in the Republic of Belarus by regions, districts, cities and urban-type settlements . National Statistical Committee of the Republic of Belarus, 2025. március 28.
További információk
szerkesztés
