Andamán- és Nikobár-szigetek

India szövetségi területe
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. november 13.

Az Andamán- és Nikobár-szigetek (hindi nyelven: अण्डमान और निकोबार द्वीपसमूह (andmaan aur nikobaar dvipsmuh), angolul: Andaman and Nicobar Islands) India egyik szövetségi területe az Indiai-óceánon, az indiai szárazföldtől kb. 1000 km-rel keletre. Két nagy szigetcsoportja az Andamán- és a Nikobár-szigetek.

Andamán és Nikobár-szigetek
Az Andamán- és Nikobár-szigetek fekvése
Az Andamán- és Nikobár-szigetek fekvése
Közigazgatás
Ország India
FővárosPort Blair
é. sz. 11,68°, k. h. 92,77°11.680000°N 92.770000°E
Legnagyobb városPort Blair
RövidítésIN-AN
Hivatalos nyelvhindi, bengáli, malajálam, telugu, pandzsábi, tamil, nikobári, angol
Alapítás1956. november 1.
Kerületek3
Terület8249 km²,
27. a listán
IdőzónaIST (UTC +5:30)
Törvényhozás
KormányzóBhopinder Singh
Népesség
Teljes népesség356 152 fő (2005)
Népsűrűség43 fő/km²
Andamán- és Nikobár-szigetek weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Andamán- és Nikobár-szigetek témájú médiaállományokat.

A két csoportot a 10. szélességi kör választja el egymástól: az Andamán-szigetek ettől északra, a Nikobár-szigetek ettől délre vannak. A szövetségi terület székhelye Port Blair városa az Andamán-szigetek déli részén.

Közigazgatási beosztása

szerkesztés

A szövetségi terület közigazgatásilag három körzetre oszlik:

Földrajza

szerkesztés

A Szumátrától északnyugatra fekvő szigetek választják el a Bengáli-öblöt az Andamán-tengertől. Az Andamán-szigeteket a déli Nikobár-szigetektől a kb. 150 km széles Tizedik-foki szoros (angolul Ten Degree Channel) választja el egymástól; ez arról kapta a nevét, hogy rajta halad át a tizedik szélességi kör).

Az 572 szigetből mintegy 38 lakott (állandóan). Többségük (550 sziget, amik közül 26 lakott) az Andaman-csoport része. A kisebb Nikobár-csoport kb. 22 szigetéből 10 lakott.

A szigetek összterülete 8249 km², lakossága 356 152 fő (2001).[2]

Éghajlatuk trópusi; az évi csapadék 3000–3800 mm.

Két legmagasabb pontja az Észak-Andamán szigeten a 732 m magas Nyereg-csúcs (Saddle Peak),[3] és a Nagy Nikobár szigeten 642 m-rel a tengerszint fölé emelkedő Thullier-hegy.

A terület jelentősebb szigetei

szerkesztés
 
Az Andamán- és Nikobár-szigetek térképe (CIA, 1976(?))
  • Észak-, Közép-, és Dél-Andamán,
  • Rutland sziget
  • Északi-Szentinel-sziget (60 km², lakott, népe ismeretlen)
  • Kis-Andamán
  • Car Nicobar (127 km²)
  • Batti Malv (2 km², lakatlan)
  • Chowra (8 km²)
  • Teressa (101 km², a szigetet az egykori osztrák helyőrség 1778-ban Mária Teréziáról nevezte el.)
  • Katchall (174 km²)
  • Camorta (188 km²)
  • Nancowry (67 km²)
  • Man (lakatlan)
  • Tillangchong (17 km², lakatlan, természetvédelmi terület)
  • Nagy-Nikobár (1045 km²)
  • Kis-Nikobár (157 km²)

Történelme

szerkesztés

1754-ben Dánia gyarmatosította, de a dánok maláriajárvány miatt rövidesen a szigetek elhagyására kényszerültek. Wilhelm Bolt holland tengerésztiszt kezdeményezése és irányítása által, Mária Terézia jóváhagyásával, 1776. szeptember 20-án[4] Livorno kikötőjéből kifutott a Habsburg Birodalom Joseph und Teresia nevű hajója, fedélzetén 160 főnyi osztrák és magyar katonával azzal a céllal, hogy a birodalomnak gyarmatokat szerezzenek.[5] Indiában a borstermesztés egyik központjában, a Malabár-parton, Ali Kán maharadzsától jókora területet vásároltak. A helyőrség megalapítása után továbbhajóztak. A Nikobár-szigetekre 1778-ban érkeztek meg. Az egyik sziget helyőrségének parancsnoka Magyar György lett. Teressa szigetén, melyet a gyarmatosítók uralkodójukról, Mária Teréziáról neveztek el, egy osztrák tiszt parancsnoksága alatt levő helyőrséget alapítottak. 1780-ban a Joseph und Teresia áruval megrakodva visszatért Európába. A szigetekre visszatérő következő útja – Mária Terézia halála illetve Bolt kapitány halála miatt – nem valósult meg. A nikobári helyőrségek katonái kalandos úton 1788-ban jutottak vissza hazájukba, s ez egyben a szigetek fölötti, 1778 és 1784 közötti években fennálló, Habsburg uralom megszűnését is jelentette. Ezt követően ismét Dánia gyarmata, s 1868-tól angol gyarmat.

Újabbkori történelme szorosan kötődik India történelméhez. A szigetek jelenleg Indiához tartoznak. India az 1990-es évektől kezdve katonai támaszpontok létesítésébe kezdett a terület mindkét részéhez (Andamán és Nikobár) tartozó szigeteken.

A szigetek közül csak 36 lakott. 1981 óta nagy mértékű a migráció a Hindusztáni-félszigetre. A szigetek hivatalos nyelve az angol és a hindi.

Az Északi Szentinel-szigeten él a szentineléz népesség, amelynek kultúrája és nyelve a mai napig teljesen ismeretlen a tudomány, ill. az emberiség számára: a szentinelézek nagyon ellenségesek és minden kapcsolatot visszautasítanak a szigeten kívüli világgal.[6]

  1. A szövetségi terület honlapja. [2011. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 19.)
  2. Andaman & Nicobar Administration – Area, Population, etc.. [2009. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 30.)
  3. General information of A&N Islands. [2009. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 30.)
  4. Imperial Asiatic Company in Triest – The Last Attempt of the Habsburg Monarchy to Penetrate East Indian Trade 1781-1785; slide # 17.. [2021. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 30.)
  5. w:en:Austrian colonisation of Nicobar Islands
  6. Andaman & Nicobar Administration – Tribals; Sentinelese. [2009. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 10.)

További információk

szerkesztés