Főmenü megnyitása

Madrász indiai város katonai jelentőségű objektumainak számító olajtartályok ellen az első világháború elején, 1914. szeptember 22-én intézett rajtaütésszerű támadást az Emden német cirkáló. Bár az okozott károk nem voltak jelentősek, a látványos akció súlyos csapást mért a brit haditengerészet és az indiai brit kormányzat tekintélyére.

Madrászi rajtaütés
Lángoló olajtartályok a támadás után Madrász kikötőjében
Lángoló olajtartályok a támadás után Madrász kikötőjében

Konfliktus Első világháború
Időpont 1914. szeptember 22.
Helyszín Madrász, India
Eredmény sikeres német támadás
Szemben álló felek
Flag of the United Kingdom (3-5).svg Nagy-Britannia
* British Raj Red Ensign.svg Brit India
Flag of the German Empire.svg Német Birodalom
War Ensign of Germany (1903-1918).svg Kaiserliche Marine
Parancsnokok
-War Ensign of Germany (1903-1918).svg Karl von Müller
Szemben álló erők
St. George erőd partvédelmi ütegei1 könnyűcirkáló (kiscirkáló)
Veszteségek
3 megsemmisített olajtartály
1 kereskedelmi hajó
5 halott
26 sebesült
-
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Madrászi rajtaütés témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ElőzményekSzerkesztés

A háború kitörése után nem sokkal a német Kelet-Ázsiai Hajórajból kivált Emden könnyűcirkáló az Indiai-óceánra hajózott át, ahol szeptember elején az antant több, hadi jelentőségű nyersanyagot szállító kereskedelmi hajóját elfogta. Karl von Müller fregattkapitány, a hajó parancsnoka úgy döntött, hogy szárazföldi célpont ellen is intéz támadást és választása a Madrász kikötőjében lévő olajtárolókra esett.[1] Az akció végrehajtását később a következőképpen indokolta:

„Ezt a bombázást azért hajtottam végre, hogy feltűnést keltsek az indiai nép körében, zavarjam a brit kereskedelmet és csapást mérjek a britek presztízsére.”

A tervezett támadás időpontja szerencsés volt, mivel az antant két Madrász térségében lévő hadihajója ekkor távol volt a várostól. A Hampshire a várostól 300 mérföldre keletre volt és a Burma északkeleti részén lévő Akyab felé tartott kivizsgálni egy riasztást, ahol az egyik kereskedelmi hajóról ágyúdörgést véltek észlelni. A riasztás tévesnek bizonyult, vélhetőleg csak egy vihar mennydörgését hallották a hajósok a távolból. A Hampshire parancsnoka a kíséretében lévő Sikuma japán cirkálónak meghagyta, hogy tartsa szemmel Madrászt arra az esetre, ha az Emden itt bukkanna fel. Mielőtt azonban ide hajózott volna, a Sikuma parancsnoka Colombo kikötőjében megállt szenet vételezni bízva abban, hogy a németek nem mernek ilyen mélyen behatolni a britek ellenőrizte vizekre. Ezen fejlemények miatt Madrász közelében nem tartózkodtak hadihajók a támadáskor.

A támadásSzerkesztés

Az Emden szeptember 22-én az esti órákban érkezett lassan haladva a délkelet-indiai nagyváros kikötője elé. Az elrendelt elsötétítés ellenére a város fényárban úszott és az üzemben lévő világítótorony is segítette a németeket a tájékozódásban. 20:55-kor a legénység tagjait a harcállásukra rendelték. A partok közelébe érve a tüzértiszt, Erich Gaede sorhajóhadnagy 21:45-kor készen állt a tűz megnyitására. Az Emden leállította a hajtóműveit, délnek fordult, majd 21:48-kor felkapcsolta a keresőfényeit és megvilágította a brit tulajdonban lévő Burmah Oil Company kikötőben álló nagy, fehérre festett olajtartályait, melyekre 3000 méterről tüzet nyitott.

 
Az Emden könnyűcirkáló

Az első sortűz pár száz méterrel ugyan túllőtt a célon, de az olajtározók mögött lévő St. George erőd partvédelmi ütegének egyik ágyúját semlegesítette. A második sortűz rövidre sikerült, a harmadik pedig a part menti nádasba csapódott be épp csak elvétve a célt. A negyedik sortűz telitalálat volt és felgyújtotta a legnagyobb olajtartályt. A második tartály üresnek bizonyult, a harmadik az elsőhöz hasonlóan kigyulladt. Az egyik gránát a British India Steam Navigation Company Chupra nevű gőzösét horgonyzóhelyén találta el elsüllyesztve azt és kioltva fedélzetén egy kadét életét.[2] A lövedékek közül néhány a város szélén csapódott be és több polgári áldozatot követeltek. A források számukat különbözőképpen adják meg. Egyes adatok szerint hét madrászi lakos halálát és 12 sebesülését okozták az eltévedt lövedékek, míg mások összesen 4 vagy 5 halottat és 26 sebesültet említenek. A rajtaütés tíz perce alatt 25 sortüzet adtak le és összesen 125 darab 10,5 cm-es lövedéket használtak el. A hat nagy tartályból ötöt ért találat és 346.000 gallon (1,362 millió liter) üzemanyag vált a lángok martalékává. Mivel a szél a szárazföld felől fújt, a tűz nem terjedt tovább a város irányába.

A St. George erődből a britek tüzet nyitottak a támadóra 152 mm-es ágyúkból, de meglehetősen pontatlanul céloztak. Kilenc lövést adtak le az Emdenre, ezek közül három csapódott be a hajó közelében.[3]

A kitűzött feladat teljesítése után a cirkáló északnak tartva több jelzőfényét felkapcsolta, majd miután azokat kioltotta délnek fordult, így próbálva meg valódi útirányát leplezni. A cirkálóról még másnap, 170 km távolságból is látták az okozott tüzeket.

KövetkezményekSzerkesztés

Az Emden akciója von Müller fregattkapitány várakozásainak megfelelően súlyos csapásnak számított a britek presztízsére, akik jelentős flottát állomásoztattak a „brit tóként” is emlegetett Bengáli-öbölben, ám így sem tudták megakadályozni a rajtaütést. A német támadásról érkező hírek sokkolóan hatottak a városra és a környékére. A helyiek bizalma megingott a brit flottában és a brit kormányzatban. A vasúti szerelvényeket a következő napokban ellepték a menekülők, akik attól tartottak, hogy a titokzatos hadihajó ismét le fog csapni. Naponta 20.000 ember hagyta el Madrászt a belsőbb területek felé és a támadás hónapokig a bazárok beszédtémája volt.

A további hasonló rajtaütéseket kivédendő a britek fényszórókat helyeztek el a kikötőiknél és ezekkel pásztázták éjjelente a vízfelszínt, amivel Mücke leírása szerint jelentősen megkönnyítették számukra a navigálást.

Az Emden tevékenységének köszönhetően mikor jelentették Spee hajórajának jelenlétét Brit-Szamoa előtt, azzal az ellenség nem tudott törődni, mivel az összes hadihajója vagy az Emden után kutatott az Indiai-óceánon, vagy valamelyik itt áthaladó konvoj mellé rendelték, hogy megvédjék tőle azt. Ugyanazon a napon, mikor az Emden a madrászi olajtartályokat támadta, Spee raja lecsapott a Tahitin lévő Papeetére. Az egyetlen itt lévő hadihajó, a francia Zélée ágyúnaszád ellenállását a Scharnhorst, a Gneisenau és a Nürnberg lövedékei hamar megtörték.

Az admiralitás első lordját, Winston Churchillt frusztrálta és bosszantotta, hogy az Emdent nem tudták elfogni és emiatt rendszeresen írtak róla a napilapok. Egy héttel a madrászi akció után, szeptember 29-én így írt Lajos Sándor battenbergi hercegnek, az admiralitás titkárának és első tengeri lordnak:

„Az Emden Bengáli-öbölből való távozása rendkívüli mértékben kiábrándító és én nem értem, hogy a Hampshire, Yarmouth, Dupleix és Sikuma cirkálók műveleteit milyen elvek mentén egyeztették. A térképekből ítélve teljesen külön tevékenykednek a vezetés teljes hiánya mellett.”[4]

Október 1-én ismét az erőfeszítések koordinálásának szükségességét hangoztatta és keserűen panaszkodott az Emden ténykedése miatt a hajószállítmányoknál fellépő késedelmek miatt:

„Szeretném Önnek a legtisztábban kihangsúlyozni, hogy az Emden zsákmányolásainak korlátlan folyamatossága által okozott bosszúság nagy kárt fog okozni az admiralitás presztízsének.”[5]

Az Emden a madrászi akciót követően a Srí Lanka körüli vizeken tevékenykedett és fogott el több hajót. A brit hatóságok úgy vélték, hogy a német cirkáló támogatást kap a szárazföldről. Bűnbaknak Henry H. Engelbrechtet, a Yala Nemzeti Park első vadőrét tették meg. A Dél-Afrikából deportált búr a koholt vádak szerint hússal látta el a németeket, amit az azonban hevesen tagadott. Három hónapig tartották bebörtönözve bírósági ítélet nélkül. Mire szabadulhatott addigra minden tulajdonát szétrabolták. A nincstelenné vált férfi és a megrázkódtatások következtében hamarosan elhunyt.[6]

EmlékezeteSzerkesztés

  • A Madrász elleni támadás után a német kiscirkáló neve Amdan formában bekerült a szingaléz és a tamil nyelvbe és ezzel a szóval erős, ravasz embereket illetnek.[7]
  • A malajálam nyelvben az Emadan (Emden) szó „nagy, erős dolgot” jelöl, avagy valamit, ami „olyan nagy mint az Emden”.[8]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Mücke szerint miután az Emdent már egy hete nem észlelték, a brit hatóságok a kereskedelmi társaságokat megnyugtatása és a hajózás biztonsága utáni érzet helyreállítása végett közleményt adott ki arról, hogy a német cirkálót harcban elsüllyesztették és ez a hír épp a támadás előtti napon jutott el Madrászba. Ez az információ kétséges.
  2. Walter 14-15. o.
  3. A britek a saját tüzérségük fellépésének tulajdonították, hogy az Emden csak a kikötő elleni támadásra szorítkozott, holott – megítélésük szerint – számos más létesítményt, köztük az erődöt is lerombolhatta volna. E leírás szerint a brit lövegek közbelépésekor sötétítette el magát az Emden és hagyott fel a támadással. Ezt a német visszaemlékezések cáfolják. Mücke szerint nem látták honnan lövik őket és csak a hajó tatjáról észlelték a távolabb becsapódó gránátokat, a parancsnok és a hídon állók – köztük maga Mücke – pedig nem szerzett tudomást erről a támadás ideje alatt. ; Egyes brit tudósítások szerint a távolodó német cirkáló utolsó sortüzét a városra irányozta. Ez az állítás valótlan.
  4. "The escape of Emden from the Bay of Bengal is most unsatisfactory, and I do not understand on what principle the operations of the four cruisers Hampshire, Yarmouth, Dupleix and Chikuma have been concerted. From the chart, they appear to be working entirely disconnected and with total lack of direction." Zhemchug, Emden and Sydney
  5. "I wish to point out to you most clearly that the irritation caused by an indefinite continuance of the Emden's captures will do great damage to Admiralty reputation.", Kroupnik
  6. Janaka Perera: Why they call cunning people Emden, The Island Online 2011. november 4.
  7. Tegal, Megara. „Tracing Amdan and Finding Emden”, Wijeya Newspapers, 2011. március 6. (Hozzáférés ideje: 2014. július 6.) 
  8. Perera

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó irodalomSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Madrászi rajtaütés témájú médiaállományokat.

További olvasmányokSzerkesztés

  • Frame, Tom. (2004). No Pleasure Cruise: The Story of the Royal Australian Navy. Sydney: Allen & Unwin ISBN 978-1-74114-233-4 (paper)
  • Hoehling, A.A. LONELY COMMAND A DOCUMENTARY Thomas Yoseloff, Inc., 1957.
  • Hoyt, Edwin P. The Last Cruise of the Emden: The Amazing True World War I Story of a German-Light Cruiser and Her Courageous Crew. The Lyons Press, 2001. ISBN 1-58574-382-8.
  • Hohenzollern, Franz Joseph, Prince of EMDEN: MY EXPERIENCES IN S.M.S. EMDEN. New York: G. Howard Watt, 1928.
  • Lochner, R. K. Last Gentleman-Of-War: Raider Exploits of the Cruiser Emden Annapolis: Naval Institute Press, 1988. ISBN 0-87021-015-7.
  • McClement, Fred. Guns in paradise. Paper Jacks, 1979. ISBN 0-7701-0116-X.
  • Mücke, Hellmuth von. The Emden-Ayesha Adventure: German Raiders in the South Seas and Beyond, 1914. Annapolis: Naval Institute Press, 2000. ISBN 1-55750-873-9.
  • Schmalenbach, Paul German raiders: A history of auxiliary cruisers of the German Navy, 1895-1945. Annapolis: Naval Institute Press, 1979. ISBN 0-87021-824-7.
  • Van der Vat, Dan. Gentlemen of War, The Amazing Story of Captain Karl von Müller and the SMS Emden. New York: William Morrow and Company, Inc. 1984. ISBN 0-688-03115-3
  • Walter, John The Kaiser's Pirates: German Surface Raiders in World War One. Annapolis: Naval Institute Press, 1994. ISBN 1-55750-456-3.