Budapest XII. kerülete

Budapest kerülete

Budapest XII. kerülete (összefoglaló nevén a Hegyvidék) a város budai oldalának középső, főképp hegyvidéki területein (a Budai-hegység magaslatain) fekszik. Területe már az őskorban lakott volt. Jelentős részeit erdő borítja, melynek köszönhetően a középkorban az uralkodók közkedvelt vadászterületévé vált: itt alapította meg Mátyás király híres vadasparkját. Az erdővel borított területek ma pedig sokak kedvelt kirándulóhelyévé váltak. A kerület egyik legkedveltebb kirándulóhelye a Normafa, amely a városban egyedülálló természeti érték, a Budai Tájvédelmi Körzet része. A kerület elhelyezkedésének köszönhetően számos diplomáciai képviseletnek is helyet ad.

Budapest XII. kerülete
Az Erzsébet-kilátó a János-hegyen
Az Erzsébet-kilátó a János-hegyen
Budapest XII. kerülete címere
Budapest XII. kerülete címere
Budapest XII. kerülete zászlaja
Budapest XII. kerülete zászlaja
Egyéb elnevezés: Hegyvidék
Közigazgatás
Település Budapest
Városrészek Budakeszierdő (egy része)
Csillebérc
Farkasrét
Farkasvölgy
Istenhegy
Jánoshegy
Kissvábhegy
Krisztinaváros (egy része)
Kútvölgy
Magasút
Mártonhegy
Németvölgy
Orbánhegy
Sashegy (egy része)
Svábhegy
Széchenyihegy
Virányos
Zugliget
[1]
Alapítás ideje1940
Irányítószám 1121-1126
Testvérvárosok
Polgármester Pokorni Zoltán (Fidesz-KDNP)[2]
Népesség
Teljes népesség55 395 fő (2023. jan. 1.)[3]
Rangsorban 18.
Népsűrűség2181 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület26,67 km²
Elhelyezkedése
Budapest XII. kerülete (Budapest)
Budapest XII. kerülete
Budapest XII. kerülete
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′, k. h. 19° 00′Koordináták: é. sz. 47° 30′, k. h. 19° 00′
Budapest XII. kerülete weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Budapest XII. kerülete témájú médiaállományokat.
Az Úti Madonna kápolna a Farkas-völgyben
A Libegő télen
XII. kerületi (MOM Kulturális Központ)
Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
A fogaskerekű vasút
A városkút

Fekvése szerkesztés

Északon a II. kerület, keleten az I. kerület, délen a XI. kerület határolja. Nyugati határa egyben Budapest határa is, a szomszédos települések Budakeszi és Budaörs.

Története szerkesztés

A XII. kerület 1930-ban jött létre Budapest közigazgatásának átszervezése kapcsán az I. kerület egy részéből.

Tényleges működését csak 1940-ben, a Böszörményi úti elöljárósági épület elkészülte után kezdte meg. 1930 és 1940 között az I. kerület intézett minden hivatalos ügyet, többek között az anyakönyvezést is.

A kerület története lényegében a Buda vonzáskörében, annak közigazgatási területén élő kisebb települések, majorságok, erdő- és szőlőbirtokosságok történetéből tevődik össze.

A várhegy, vagy pontosabban Buda városa és a Budai-hegyek közötti, a hajdani Ördög-árok formálta völgyben a Pasaréttől a Tabánig alakult ki a Krisztinaváros. A várhegy nyugati lábánál – a mai Vérmezőnél jóval nagyobb területen – a XVIII. században az ún. „Glacis”, a vár védelmi övezetéhez tartozó, szigorú építési tilalom alatt álló, és a vár katonai kormányzója által kezelt terület volt. Ez akadályozta hosszú ideig az itteni külváros létrejöttét is. Albert szász–tescheni herceg akkori helytartó feleségének, Mária Krisztina főhercegnőnek (Mária Terézia leányának) közbenjárására 1772-ben megkezdődhetett a terület egy részén a parcellázás. Ugyanettől az évtől nevezték a területet hivatalosan mai nevén Krisztinavárosnak. Öt kisebb területe közül a Városmajor tartozik a XII. kerülethez. A „Major”, ahogy a helybéliek hívják, eredetileg az Ördög-árok árterületén elterülő kaszáló volt. A mai parkot II. József alapította 1787-ben, és ekkor kapta a Stadt-Meierhof (Városmajor) nevet is.

A parkon vezetett keresztül a legjelentősebb budai vízfolyás, az Ördög-árok. 1920-ban az árkot beboltozták, a fákat pótolták, és a terület egy részén engedélyezték az építkezést. A park északi sarkában található a budapesti fogaskerekű vasút (60-as villamos) alsó végállomása.

A kerület északi részének képét a Hunyad-orom és a tőle délre és északra lefutó völgyek határozzák meg, melyek legnagyobb része a 18. század végéig a budai karmeliták birtoka volt. Neve a 18-19. században először Sauwinkel (Disznó-zug), majd Auwinkel (Liget-zug) volt. Az 1847-es Dűlőkeresztelőn Döbrentei Gábor keresztelte el az északi szűkebb völgyszakaszt Zugligetnek, a Krisztinaváros felé kiszélesedő déli részt Virányosnak. Ez utóbbi déli csücskében terült el a régi vízivárosi temető, ahova a Martinovics Ignác-féle felkelés Vérmezőn kivégzett tagjait is eltemették.

A Hunyad-orom déli oldalán futó völgy, a német Brunnthal (Brunnental) szintén a Dűlőkeresztelőn „magyarosodott” Kútvölgyre. A még a 19. században is sűrű erdőkkel borított vidék „vadságát” csak egy-egy majorság gyümölcsöse, szántója törte meg. A Zugliget hajdan Mátyás király vadaskertjéhez tartozott, és gazdag volt vadkanokban, innen eredt valószínűleg a német elnevezése, ami az itteni Disznófő-forrásban ma is él.

A városrészek a 19. század második felében, különösen a szőlők pusztulása után kezdtek beépülni. A vidék jelentős része azonban ma is beépítetlen kirándulóterület, és innen indul fel a János-hegy nyergébe 1970 óta a Libegő.

A völgyek és a Sváb-hegy - Széchenyi-hegy vonulata között alacsonyabb, többé-kevésbé beépült hegyeket-dombokat (Márton-hegy, Isten-hegy, Kis-Sváb-hegy, Orbán-hegy) találunk. Királyi vadászterületek, majd a budai polgárok birtokai terültek itt el. A 17. század végén, Buda felszabadításakor bekerültek a várostörténelembe is, mert kedvező stratégiai helyzetük miatt itt voltak a keresztény seregek állásai. A 19. században ezen a vidéken is jelentős szőlőművelés folyt, a század második felében – különösen Jókai Mór hatására – egyre több villa épült. Betelepülését és turistaforgalmát is jelentősen előmozdította az 1874-ben megindult Fogaskerekű vasút.

A kerület legjellemzőbb és legismertebb részét azonban a Budai-hegyek koszorúja alkotja. A János-hegy, Sváb-hegy, Széchenyi-hegy, a Csillebérc és a Budakeszi-erdő „megfizethetetlen” természeti értéke a fővárosnak. A friss levegő forrása, és egyúttal óriási rekreációs park, változatos séta-, kiránduló-, túralehetőségekkel (gyalog, kerékpárral, síléccel és szánkóval), kilátóhelyekkel és különleges hangulatú, értékű műemlékekkel, látnivalókkal.

 
A fogaskerekű svábhegyi állomása madártávlatból

A Duna–Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó Budai Tájvédelmi Körzet – és egész Budapest – legmagasabb pontja a János-hegy, 528,16 m magas kúpjával, rajta az Erzsébet-kilátóval. A Sváb-hegy a Budai-hegység központi, átlagosan 480 m magas dolomitröge, mely északon keskeny nyereggel kapcsolódik a János-hegyhez. Buda török alóli felszabadítása után nevezték el Svábhegynek, utalva az ostromkor a hagyomány szerint itt felállított sváb tüzérségre.

A Budai-hegység legnagyobb kiterjedésű, délkeleti tagja az egykori Nyék-hegy, 1860-ban gróf Széchenyi István halálakor kapta ma is használatos nevét. A fővárosiak kedvelt kirándulóhelyén a 19. század végéig csak néhány nyaralót lehetett találni, mára azonban itt is felkúszott a város szinte a hegy tetejéig. A második világháború után itt indult meg a forgalom a Széchenyi-hegyi gyermekvasúton (korábban Úttörővasút). A hegyvonulat mögött, Budakeszi felé Csillebércet találjuk a Gyermek- és Ifjúsági Központtal.

A hegyvidék északnyugati és délkeleti lankáit több völgy is szabdalja (Diós-árok, Kútvölgy, Denevér-árok, Német-völgy, Farkas-völgy, Irhás-árok, ), és itt terül el a Farkasrétnek nevezett fennsík is, melynek szinte egész területét az azonos nevű temető foglalja el. Az itteni városrészek közül a legnagyobb Németvölgy, mely a 17. század végén kapta a Deutschenthal nevet, a törökök által megszállt Buda ellen itt felvonuló német csapatokról. (Magyar nevét, a német név fordításaként, 1847-től, a Dűlőkeresztelőtől viseli.)

Az itteni szántóföldek és szőlőskertek helyén a 19. század második felétől lett egyre kedveltebb nyaralóhely. Eleinte hétvégi telkekkel üdülőterületként népesült be. A 20. század elején a korabeli elit, jómódú vállalkozók, kereskedők, gyártulajdonosok építettek maguknak impozáns, tágas villákat. A néhány évtizeddel később beépült II. kerületi Rózsadombhoz hasonlóan itt állnak a város legelegánsabb villanegyedei. A Kis-Sváb-hegy lejtője az ügyvédek és jogászok körében vált népszerűvé, amire a domboldal utcanevei is utalnak. A Rózsadombhoz hasonlóan a Hegyvidék utcáiban is magasak a lakásárak. 1884-ben nyílt meg a városrészben a Magyar Vöröskereszt Erzsébet Kórháza (Sportkórház). (A közelmúltbeli elköltöztetésé óta az egykori épületeiben a Testnevelési Egyetem működik.) A századfordulón települt a városrészbe az azóta megszűnt Magyar Optikai Művek (MOM) elődje, amelynek helyén Buda legmodernebb negyede épült ki. (MOM Park)

A második világháború helyi áldozatainak emlékére 2005-ben Turul-szobrot állítottak.[4] Az emlékmű nagy politikai vihart váltott ki, mivel annak talapzatán az áldozatok neve együtt szerepel a nyilas gyilkosaikéval.[5]

Közélete szerkesztés

Polgármesterei szerkesztés

Polgármester Párt Időszak Források
Sebes Gábor SZDSZ 1990–1994 [6]
Udvardy-Nagy István MDF 1994–1998 [7]
Mitnyan György Fidesz 1998–2006 [8][9]
Pokorni Zoltán Fidesz 2006– [10][11][12][2]

Képviselő-testület szerkesztés

A képviselő-testület jelenlegi összetétele:

Párt Mandátumok Jelenlegi képviselő-testület Források
  FideszKDNP 12 P                       [13]
  DKJobbikLMPMSZPMomentumPM 5                        
  MKKP 1                        
 
Medveszikla a Sashegyen

Népesség szerkesztés

Lakosságszám[14]
Év Népesség Átl. vált.(%)  
1870 2 000 —    
1880 2 306 1,42%
1890 6 060 9,66%
1900 13 684 8,15%
1910 20 629 4,10%
1920 31 011 4,08%
1930 38 653 2,20%
1941 51 966 2,69%
1949 55 943 0,92%
1960 68 372 1,82%
1970 75 643 1,01%
1980 83 382 0,97%
1990 76 495 −0,86%
2001 61 763 −1,94%
2011 57 709 −0,68%
2022 55 296 −0,39%

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Testvérvárosai szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. 94/2012. (XII. 27.) Főv. Kgy. rendelet, korábban Fővárosi Tanács 1990. (IV. 10.) 75., 76. számú határozat.
  2. a b Budapest XII. kerületének polgármester-választási eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. március 6.)
  3. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  4. Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51–52. szám, 16–18.
  5. Gyilkosok emlékműve
  6. Budapest XII. kerületi polgármester-választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  7. Budapest XII. kerületének polgármester-választási eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 3.)
  8. Budapest XII. kerületének polgármester-választási eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 6.)
  9. Budapest XII. kerületének polgármester-választási eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 6.)
  10. Budapest XII. kerületének polgármester-választási eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 6.)
  11. Budapest XII. kerületének polgármester-választási eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2020. március 6.)
  12. Budapest XII. kerületének polgármester-választási eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. március 6.)
  13. BUDAPEST XII.ker. települési választás eredményei. (Hozzáférés: 2020. június 3.)
  14. Magyar települések lakosságszámának alakulása. Magyarország. (Hozzáférés: 2018. január 1.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés