Zugliget
Zugliget (németül: Auwinkel, korábban: Sauwinkel)[1] Budapest városrésze a XII. kerület területén. Hozzá tartozik a Hunyad-orom és a Tündér-szikla.
Zugliget | |
A Zugligeti Általános Iskola alsó tagozatának épülete | |
Közigazgatás | |
Település | Budapest |
Kerület | XII. kerület |
Irányítószám | 1121 |
Népesség | |
Teljes népesség | 1364 fő (2012) |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 31′, k. h. 18° 58′47.516667°N 18.966667°EKoordináták: é. sz. 47° 31′, k. h. 18° 58′47.516667°N 18.966667°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Zugliget témájú médiaállományokat. |
Fekvése
szerkesztésZugliget a János-hegytől északkeletre, a Kútvölgytől délnyugatra fekszik.
Nevének eredete
szerkesztésA 18. század legvégén a mai Zugliget nagyobb része a Sauwinkel-erste dűlő (Disznózug-első) része volt. Ezt a korabeli kataszteri térkép és a Laszlovszky-major 1795-ös adásvételi szerződése bizonyítja. A Sauwinkel első betűjének elhagyásával Auwinkel, azaz Ligetzug lett a neve, amelyet a 19. század folyamán Ligetszeg formában is használtak. Ezzel párhuzamosan a dűlőnév is Auwinkel-erste lett. Még később Szigliget mintájára a Ligetzug Zugliget lett, a dűlőnév pedig Zugliget-első dűlő.
Története
szerkesztésZugliget a 18. században még Buda és Pest ellátásában fontos szerepet játszó mezőgazdasági terület volt. Egy 1713-as adat szerint a Zugligettől délre elterülő területeken (Orbán-hegy, Márton-hegy, Kútvölgy) összefüggő szőlőterületén negyvenezer szőlőskert volt. Zugliget felső részét erdő borította, itt őzre, vaddisznóra, nyúlra, fácánra lehetett vadászni. A vadászati jog a városé volt.
A II. József által elrendelt kataszteri térképezés alkalmával készített Kayser-féle térképen a Zugligetben összesen nyolc épületet tüntettek fel. A 19. századtól a budai hegyek és így Zugliget is új szerepet kapott. Megjelentek a kirándulók és a szabadban piknikezők, valamint a zöldterületen nyíló híres vendéglők (Szarvas kocsma, Fácán vendéglő, Laszlovszky-major).
A 19/20. századfordulóra megszaporodott Zugliget állandó lakossága is. Az állandó lakosság gyermekeinek 1896-ban felépítették az időközben kétszer átépített, kibővített Zugligeti Elemi Iskolát, a mai Zugligeti Általános Iskolát.
Közlekedés
szerkesztésZugliget betelepedése a 19. század közepén indult meg. A gazdagok számára már ekkor is vonzó alternatíva volt kiköltözni a zöldbe, de mégis a város nyüzsgése közelében maradni. Zugliget első rendszeres tömegközlekedési eszköze a tabáni Szarvas térről, a Széna térről és a Bécsi-kaputól 1832-től rendszeresített omnibuszjáratok voltak. 1868 júniusától a Budai Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) indította menetrend szerinti lóvasút-járatát a Lánchídtól a Laszlovszky-majorig. A vonalat 1903-ban meghosszabbították a Fácán vendéglő alatt húzódó Csermely-völgy szurdokáig. A Budapesti Közúti Vaspálya Rt. vaspályái közül ezt a vonalat villamosították az elsők között. Ezen, az akkor még 43-as villamosvonalon történt 1900. június 4-én a főváros legsúlyosabb villamosbalesete, amelynek 4 halottja volt.
A II. világháborút követően ismét elővették a Zugligetből a János-hegyre vezető kötélpálya tervét. Ez végül a XII. Kerületi Tanács beruházásával 1969-ben valósult meg. A János-hegyi Kötélpályát (Libegő) a Tatabányai Szénbányák Vállalat építette.
A Libegő a XII. Kerületi Tanács kezelésében maradt 1977-ig. Ez a döntés megpecsételte a zugligeti villamosvonal sorsát. Zugligetben 1977. január 17-én haladt végig utoljára az ekkor 58-as számot viselő villamos. A konkurens BKV megszüntette a járatot, és ezzel 109 év után megkezdődött a zugligeti vaspálya felszámolása. A sors fintora, hogy még ebben az évben a Libegő a tulajdonába került. A megszüntetés másik indoka az volt, hogy ekkoriban a BKV a kisebb forgalmú budai villamosvonalakat trolibusszal akarta kiváltani. Erre a magas létesítési költség miatt végül nem került sor, így a villamos pótlására beindított 58V jelzésű pótlóbusz 1980. március 3-án 158-as néven véglegesedett.
A rendszerváltást követően felmerült a Libegő privatizálásának gondolata, végül azonban erre a privatizációra mégsem került sor. A BKV a libegőt 2000-ben tíz esztendőre bérbe adta, Kasos István és Vadas Antal kapta meg hasznosításra. 2010-ben a bérlet lejártát követően egy alapos felújítást követően a BKV visszavette az üzemeltetést.
A 158-as busz szerepét 2008. szeptember 6-ától a Gábor Áron utcán meghosszabbított 91-es busz párja, az ide közlekedő 291-es vette át. A járat a Nyugati pályaudvar felé közlekedik. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem könnyebb megközelítése érdekében Budakeszi felé a 222-es busz is a Zugligeti úton jár, az egyetem után még az új Kuruclesi úti megállóban áll meg. Zugliget felső részénél a Zugligeti Általános Iskola előtt van a 155-ös busz végállomása. A járat a Széll Kálmán tér felé közlekedik.
A villamost megszüntetése óta gyakran visszasírják, hiszen annak idején kiváló közlekedési kapcsolatot biztosított a terület számára. Egyelőre azonban nincs realitása az újraindításának.
Vendéglátás
szerkesztés1837-ben a zugligeti Istenszeme vendégfogadóban nyaralás közben tartóztatták le Kossuth Lajost. 1861-ben a Zugligeti Kochmajer-villában nyaralt Erzsébet királyné gyermekeivel, Rudolffal és Gizellával.
Az 1856-ban Hild József tervei alapján újjáépült Fácán fogadónak már több mint 30 szobája volt. A Fácán fogadó a magyar művészek nyári törzshelye, a fogadóval szemben található Tündérhegyi szanatóriumban sok neves költőnk-írónk és más művészünk pihent hosszabb-rövidebb ideig. A második világháború kezdetét követően a Fácán fogadó épületei és a hozzátartozó Fácános-kert lett az 502-es magyar királyi honvéd internálótábor.[4] 1939 őszén, miután Teleki Pál utasítására a menekültek előtt megnyitották a lengyel–magyar határt, 80 ezer polgári és 40 ezer katona menekült érkezett Magyarországra. Az 502-es magyar királyi honvéd internálótáborban elsősorban a lengyel katonatiszteket helyezték el.
A 20. század első felében Zugliget Budapest egyik legkedveltebb és a villamosvonalnak köszönhetően talán legjobban megközelíthető kirándulóhelye volt. A Csillag-völgyben vendéglők és fogadók sora várta a megéhezett és pihenésre vágyó kirándulókat: A Laszlovszky-féle kocsma, a Zöld Vadász, a Disznófő, a Fácán, a Szarvas, a Szép Juhászné.
A második világháborút követően Zugliget egészen a hatvanas évekig változatlanul népszerű kirándulóhely volt, azonban ekkoriban már megindult a fokozatos hanyatlás.
A szocialista időkben, mikor az igényesebb, tisztes jómódban élő középréteg háttérbe szorult, s ezek a magántulajdonon, tőkén alapuló vendéglők is vesztettek a jelentőségükből (sokszor az állam erős közbelépésének köszönhetően), érthető volt a Zugliget jellegű helyek visszaszorulása. Az emberek körében – főleg miután az személyautók terjedésével a várostól távolabb eső kirándulóhelyek is könnyebben elérhetővé váltak – más típusú szabadidős kultúra nyert teret. Sokan jutottak zsebkendőnyi telkecskékhez az ország számos pontján, például a Balatonnál vagy a Dunakanyarban, ami bizonyos fokig a szabadságot, a személyes tulajdont jelentette számukra. Hétvégén sokan inkább a telekre vágytak, és nem a régi, polgári környezetbe, a Budai-hegyekbe.
Zugliget ma
szerkesztésA Fácán fogadó a háborút követően az Eötvös Loránd Tudományegyetem kollégiuma, majd a hetvenes évektől a Határőrség laktanyája volt. Sorsa a rendszerváltást követően pecsételődött meg, amikor a Magyar Állam eladta egy banknak. A műemlék épület egy évtizede várja lyukas tetővel, hogy végre összedőljön, és a bank megkezdhesse egy rendkívül exkluzív lakópark építését az ősfák között.
Zugligetben a Libegő mellett található az amerikai nagykövet rezidenciája. A rezidencia jelenlegi lakója David Cornstein nagykövet.
A villamosvonal 1977-es megszüntetése végleg megpecsételte Zugliget mint kirándulóhely sorsát. A nyolcvanas évek közepére kivétel nélkül minden zugligeti vendéglőt bezártak, a beépíthető területek megteltek luxusvillákkal. A Zugligeti út és folytatása, a Béla-király út Buda egyik legforgalmasabb útvonalává vált.
Említésre méltó építészeti műemléke a Zugligeti (vagy Virányosi) plébániatemplom, az Ybl Miklós által épített Fácán fogadó romjai és a villamosjárat első végállomása, a Laszlovszky-majorhoz tartozó német reneszánsz stílusú villaépület (ma a Fővárosi Öregek Otthona), valamint maga a majorsági épület, amelyben ma a Magyar Máltai Szeretetszolgálat központja van.
Zugliget az irodalomban
szerkesztés„ | Ott alant, alant, a mélyben, A kék messzeség ködében, |
” |
– Petőfi Sándor: A hegyek közt (részlet)[5] |
„ | […] Most inkább jöjj, |
” |
– Hegyi Botos Attila: Zugligeti üzenet (részlet)[6] |
Veres Péter Almáskert című elbeszélésében írja: „Vilma asszony különösen tájékozatlan volt ebben, s mint afféle őspesti, még ebből a kicsi Magyarországból is csak a zugligeti Szarvascsárdától a vecsési végállomásig terjedő világot ismerte.”
Galéria
szerkesztés-
A felújított lóvasúti végállomás 2017-ben
-
A felújított lóvasúti végállomás 2017-ben
-
Tündér-szikla
-
A Fácános vendéglő romja
Fontosabb közterületek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Balázs, Géza: A budai dülőkeresztelő. Napkút kiadó, 2006 [2008. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 21.)
- ↑ Bontják a csodálatos zugligeti villamosmegállót, index.hu
- ↑ Az 58-as villamos emlékoldala , hampage.hu
- ↑ Földes, Miklós: SZEPTEMBER KATONÁJA, Nizalowski Ernő, 2006[halott link]
- ↑ Petőfi Sándor: A hegyek közt
- ↑ [1]
- ↑ Zubreczky Dávid - Menő iskola lett a Horthy villából (Index.hu, 2019.10.29.)
Források
szerkesztés- Danyi Gábor, Kozma Imre, Salamin András, Stahl Károly: A Laszlovszky-major, Hegyvidékünk gyöngyszemei sorozat 4. ISBN 9630386224
- Dr. Pécsi Márton - Budapest természeti földrajza (Akadémiai Kiadó, 1959) ISBN 2399983105337
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Hamster emlékoldala az 58-as villamosról
- A libegő
- Zugligeti Általános Iskola Archiválva 2005. december 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Zugligeti Szent Család Plébánia