Pulyka (madár)

madárnem
(Pulyka szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 29.

A pulyka a Meleagris nemhez tartozó nagy testű madár, rendszertanilag a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe, a valódi tyúkfélék alrendjébe (Galli), a fácánfélék (Phasianidae) családjába és a pulykafélék alcsaládjába (Meleagridinae) tartozó nem.

Pulyka
Vadpulyka ábrázolása (1827-1838) John James Audubon „Birds of America” című könyvéből.
Vadpulyka ábrázolása (1827-1838)
John James Audubon „Birds of America” című könyvéből.
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Tyúkalakúak (Galliformes)
Család: Fácánfélék (Phasianidae)
Alcsalád: Fácánformák (Phasianinae)
Nemzetség: Meleagrini
Nem: Meleagris
Linnaeus, 1758
Faj: M. gallopavo
M. ocellata
Elterjedés
A vadpulyka eredeti elterjedése
A vadpulyka eredeti elterjedése
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pulyka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pulyka témájú kategóriát.

Meleagris gallopavo tojása

Kizárólag az észak-amerikai kontinensen találtak a pulykafélék (Meleagridinae) alcsaládjából olyan megkövesedett maradványokat az oligocén korból, amelyek egyértelműsítik a pulyka amerikai származását. Ezekből az oligocén rétegződésekben 7 különböző pulykataxon megkövesedett leleteit azonosítottak. A vadpulyka feltételezhető őshazája tehát Közép- és Észak-Amerika, itt a történelmi idők előtt óriási területeken háborítatlan körülmények között szaporodott, természetes elterjedése Mexikóban a Balsas folyó völgyétől (18° sz.) északra, és az Egyesült Államok Sziklás-hegységétől keletre eső egész vidéket magába foglalta az Atlanti-óceánig, valamint egész Dél-Ontariót Kanadában.

A Meleagris nem egyik faja az Észak-Amerikában honos vadpulyka (Meleagris gallopavo), melynek háziasított változata a házi pulyka (Meleagris gallopavo gallopavo), ez utóbbinak számos kultúrfajtája alakult ki. A különböző mai fajtaváltozatok kialakulásához hozzájárulhatott a már háziasított pulykák keveredése vadon élő állományokkal, erre akkor kerülhetett sor, amikor a spanyolok gyarmatosították Észak-Amerika keleti részét, és magukkal vittek már háziasított madarakat. Ilyen módon jött azután létre egy új pulykaállomány, amit „Amerikai Bronznak” neveztek el.

A nem másik élő faja a pávaszemes pulyka, más néven szemfoltos pulyka (Meleagris ocellata), amely Közép-Amerikában terjedt el; egyes vidékeken ezt a fajt még Yukatan pulykának vagy Honduras pulykának is nevezik.

Háziasítása és elterjedése

szerkesztés

Háziasítása i. e. 1. évezred elején kezdődhetett, valószínűleg mexikói indián népek által. Európai megjelenésének időpontja bizonytalan.[1] Ásatásokon Európa szerte a XIV-XV. századi rétegekből is kerültek elő jól beazonosítható és datálható pulykacsontok.[2] Jelenleg, a pre-kolumbiánus európai importjának mikéntjével kapcsolatban felmerült elméletek egyikét sem támasztja alá konkrét írásos- vagy archeológiai bizonyíték.

Magyarországon XIII. századi sírokban talált gyűrűkön egyértelmű pulykaábrázolás látható és a Budai-várban egy XIV. századi rétegben is találtak pulykacsontot egy jól beazonosítható kerámiatöredék mellett.[3] Írásos bizonyítékok szerint Mátyás király a milánói hercegtől kért pulykákat és szakembert a szárnyas magyarországi betelepítéséhez,[4][5] de felmerült, hogy ez akár gyöngytyúkra (akkoriban indus- ill. török tik) is vonatkozhatott. A XVIII. század végéig az olaszból átvéve indiai tyúknak hívták. II. Lajos király említi is egyik levelében, amit a milánói herceg követének írt. A házi pulyka ma már világszerte elterjedt.

Változatai

szerkesztés

Besorolása vitatott, sorolják a pulykaformák (Meleagridinae) külön alcsaládba, régebben külön családba, a pulykafélék (Meleagrididae) közé tartozott.

A nembe az alábbi 2 faj tartozik:

A Meleagris nem legelterjedtebb faja a vadpulyka (Meleagris gallopavo). A fajon belül hét alfajt (subspecies) különböztetnek meg, az egyes alfajok természetes elterjedési területe, valamint a tollazat színének különbözősége okán:

Az árutermelésben fontos szerepet játszó pulykafajták

szerkesztés

A hagyományosan árutermelésre használt fajták közül legismertebb a bronzpulyka, amely a 20. század derekáig Magyarországon is általánosan elterjedt volt, állományai tavasztól késő őszig természetes legelőkön tarthatók. Hazánkban ma már védelem alatt álló, őshonosnak minősített fajta, a rézpulykával együtt, jelenleg ezek kedvtelésből tartott fajtáknak számítanak. A bronzpulyka amerikai tenyésztésű, „javított” változata a szélesmellű bronzpulyka, melynek hátránya, hogy nehezen párosodik, csak mesterséges termékenyítéssel lehet eredményesen szaporítani.

A fehérpulyka (White Holland) ugyancsak a legrégebbi fajták közé tartozik, hasonló amerikai fajták a beltsvillei pulyka és a virginiai hópulyka. Angliai nemesítésű fehér fajta a közepes testnagyságú, széles mellű Empire White.[6] Az 1960-as évek óta az árutermelésben a hibridek vették át az egyeduralmat, bár a tenyésztő piac ma is állandó mozgásban van, amit jól jelez, hogy az elmúlt évtizedekben számos nagy hírű tenyésztő cég tűnt el, vagy számolta fel saját pulykatenyészetét, a forgalmazók száma pedig csökken, párhuzamosan a tenyésztés koncentrációjával.[7]

Megjelenésük

szerkesztés
 
Egy pulykatoll

Általánosságban elmondható, hogy a pulyka egy erőteljes felépítésű, nagy testtömegű madár, az egyes pulykafajták megjelenése nem sokban tér el egymástól, az előfordulási helyszínek földrajzi különbözősége miatt azonban más-más tulajdonságaik kerültek előtérbe. A háziasított pulykák esetében pedig a tenyésztők kívánalmainak megfelelően változnak. A tenyésztői munka hatása ebben az esetben a madár fenotípusát tekintve elsősorban a különböző színváltozatok megjelenésében, élőtömegük látványos megnövekedésében, a testforma, a testarányok, a húsfelrakás megváltozásában, és az erős lábszerkezet kialakulásában figyelhető meg.

A pulykák színes tollú változatai feltűnően fényes tollazattal rendelkeznek. A farok kicsit rövidebb a szárnynál és 18 tollat tartalmaz, amelyek vége kissé lekerekített. Tollazatuk dús és szinte minden darabja széles és nagy. A tojó minden esetben kisebb a kakasnál és megjelenése is szerényebb.

Testfelépítésük

szerkesztés

A pulyka vad- és kultúrváltozatai között az a lényeges különbség, hogy a vadpulykának karcsúbb a testformája, és viszonylag magas a csüdje.

Hálaadásnapi pulyka

szerkesztés

1621-ben a pulyka volt az Újvilágba érkező telepesek első vadászzsákmányainak egyike, és a hagyomány szerint az első hálaadásnapi vacsorára is sült pulykát készítettek. Az Egyesült Államokban a hálaadás a második legnépszerűbb ünnep a karácsony mellett, és elképzelhetetlen ma is egy hálaadásnapi vacsora sült pulyka nélkül. A hagyomány szerint ilyenkor két pulyka elnöki kegyelemben részesül, ami azt jelenti, hogy megmenekülnek a kés alól. Az első fehér házi ünnepséget 1947-ben Harry Truman elnök idején tartották, de 1963-ban történt meg először J. F. Kennedy elnök idejében, hogy az elnök megkegyelmezett egy pulykának. 2010-ben például az Apple (Alma) és Cider (Almabor) nevű pulykák kaptak kegyelmet a Fehér Ház Rózsakertjében, míg 2011-ben a Liberty (Szabadság) és a Peace (Béke) nevűek.[8] 2013-ban a „Nemzet Pulykája” címet a Popcorn (Pattogatott kukorica) nevű pulykakakas nyerte el, dublőrével szemben, akit Caramelnek hívtak.[9]

  1. R. Hennig (1940). „Eine rätselhafte Tier-Darstellung in Dom von Schleswig” (német nyelven). Natur und Volk - Bericht der Senckenbergischen Naturforschenden Gesellschaft 70, 100-101. o. (Hozzáférés: 2019. szeptember 19.)  
  2. Küenzi, W. (1940). „[https://www.e-periodica.ch/digbib/view?pid=mnb-001:1940:0#135 Tierreste aus Grabungen des Historischen Museums Bern 1935-38]” (német nyelven). Mitteilungen der Naturforschenden Gesellschaft Bern, 80-81. o. (Hozzáférés: 2019. szeptember 19.)  
  3. Bökönyi, Sándor (1958). „[http://epa.oszk.hu/02000/02007/00018/pdf/EPA2007_bp_regisegei_18_1958_455-486.pdf A BUDAI VÁRPALOTA ÁSATÁSÁNAK ÁLLATCSONTANYAGA XIII — XVII. SZÁZAD]”. Budapest Régiségei (18), 467-468. o. (Hozzáférés: 2019. szeptember 19.)  
  4. Csánki, Dezső (1883). „Első Mátyás udvara”. Századok, Bp. 17., 649. o, Kiadó: Magyar Történelmi Társulat. (Hozzáférés: 2019. szeptember 19.)  
  5. EHETETT MÁTYÁS KIRÁLY TÖLTÖTT PULYKÁT? (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2019. szeptember 19.)
  6. Tankönyvtár:Baromfitenyésztés-1
  7. Tankönyvtár:Baromfitenyésztés-2
  8. A nap képei: Obama megkegyelmezett két pulykának
  9. Obama pardons, crowns Popcorn' as National Thanksgiving Turkey - videó
  • Sütő Zoltán: Baromfitenyésztés, 8. fejezet Szerkesztők: Bogenfürst Ferenc, Horn Péter, Sütő Zoltán, Kovácsné Gaál Katalin, Kovács Gellért, Tankönyvtár, Nyugat-Magyarországi Egyetem,
  • National Geographic Society (2002). Field Guide to the Birds of North America. Washington, D.C.: National Geographic Society. ISBN 0-7922-6877-6.
  • Porter, W. F. (1994). „Family Meleagrididae (Turkeys)”. In del Hoyo, J., Elliott, A. & Sargatal, J. eds. Handbook of the Birds of the World, Vol. 2. New World Vultures to Guineafowl. Barcelona: Lynx Edicions, pp. 364–375. ISBN 84-87334-15-6.

További információk

szerkesztés
Nézd meg a pulyka címszót a Wikiszótárban!
A Wikimédia Commons tartalmaz Pulyka (madár) témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés