Amazonas-medence

Az Amazonas-medence

Amazonas-medencének azt az óriási trópusi esőerdővel borított mélyföldet nevezik, amely Dél-Amerika északi részén helyezkedik el. Nevét a területét nyugatról keletre átszelő Amazonas folyóról kapta. Gyakran nevezik Amazóniának is.

Tartalomjegyzék

1 Földrajz
2 Élővilág
- 2.1 Flóra
- 2.2 Fauna
3 Népesség
4 Amazónia pusztulása
5 Galéria
6 Jegyzetek
7 Források
8 További információk

FöldrajzSzerkesztés

Ecuador, Lago Agrio Nemzeti park

A megközelítőleg fél európányi területével a Föld legnagyobb alföldje és legnagyobb területű egyenlítői éghajlatú területe, melyen a Föld legbővizűbb folyója kanyarog, és emellett a világ legnagyobb egybefüggő erdőségét foglalja magába. Brazília, Peru, Ecuador, Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname és Francia Guyana egyes területei is az Amazonas-medencéhez tartoznak. Amazónia kétharmada Brazíliához tartozik, a brazil főváros, Brazíliaváros is a területén fekszik. A medence területén számos természetvédelmi terület található.

GeológiaSzerkesztés

Az Amazonas-medence a Guyanai-ősmasszívum területén fekszik, amely kétlépcsős vetődésekkel a mélyben összefügg, és ez a rész feltöltődött folyami üledékkel, amelyet az Amazonas és mellékfolyói hordtak rá.

A medence mélyén megvan a prekambriumi kőzetekből álló összeköttetés a Guyanai- és a Brazil-felföld között, fölöttük találhatók a fent említett üledékes kőzetek.^[1]

Dél-Amerika őserdőjében található a világhírű Guacharo-barlang, amely hosszú, kanyargós járataival a leghosszabb barlangrendszer az Amazonas-medencében.

VízrajzSzerkesztés

Az Amazonas és mellékfolyói

Műholdkép az Amazonasról

Úgy tartják, hogy a felszíni édesvizek 20%-a az Amazonas-medencében található. Az Amazonas évszaktól függően 100–200 000 m³ vizet szállít másodpercenként az Atlanti-óceánba. Az Amazonas a perui Andok magas csúcsaitól ered, 6296 kilométeren keresztül kanyarog az őserdőn át, és közben 1000 nagyobb mellékfolyó ömlik bele. Az Amazonas mellékfolyói közül tíz a világ 25 legbővizűbb folyói közé tartozik.

Rio Negro

Megközelítőleg 15 000 mellékfolyó táplálja. Érdekességként megemlíthető, hogy a déli területeken eredő folyók világos színűek, például a Rio Tapajos és Rio Xingu, míg az északi mocsaras részről eredő folyók sötét vizűek az általuk megcsapolt mocsarak bomló növényi anyagától, ilyen folyó a Rio Negro, amelyik – bár vize tiszta – fekete színű. A Rio Madeira sárga-piros színét a talajeróziónak köszönheti.

Bővebben: Amazonas

KlímaSzerkesztés

Az Amazonas-medence klímája a tropikustól a szubtrópusi klímáig terjed, ennek az a következménye, hogy itt szinte minden nap bőséges csapadék esik. Az erdők gazdagsága is ebben a tényben keresendő, mivel ezek az esők egy több ezer kilométerrel távolabbról származó anyagot tartalmaznak. A szelek a Szaharából ásványi anyagban gazdag homokot szállítanak az Atlanti-óceánon át, és ezt a homokot tartalmazza az eső.

Az évi középhőmérséklet az egyenlítői (trópusi) területeken 25–28 °C. Az erdőségekben többnyire forró és párás a levegő, a nappali átlaghőmérséklet 33 °C, az éjszakai 23 °C körül van.

Bővebben: Trópusok

ÉlővilágSzerkesztés

Műholdkép az esőerdőről, sárga vonal jelöli az esőerdő határait

A faji változatosság itt a legnagyobb a Földön, becslések szerint km²-ként 75 000 különböző fafajta és 150 000 magasabb növény él itt. Az itt élő élőlények összsúlya km²-ként megközelítőleg 90 790 tonna.^[2] Számos élőlény csak az Amazonas-medencében található meg

FlóraSzerkesztés

Az Amazonas-medence területén található a világ legnagyobb őserdeje, amely magába foglalja Brazília, Peru, Ecuador, Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname és Francia Guyana egyes területeit.

Az esőerdő

A fellelhető sokarcú növényvilág az egész világon páratlan szépségű. A 60 méternél is magasabbra növő fák eltakarják a napfényt, ezért az erdő száraz részein a talajt sokszor csupán rothadó növények borítják. Jellegzetes növényei a kaucsukfa, a fügefajok, a paradió, a pálmafélék, az orchideafajok, a kaktuszfélék.

Bővebben: trópusi esőerdő

FaunaSzerkesztés

Amazónia többek közt állatvilágának változatosságáról is híres. Az esőerdőben levő fajok számát csak megbecsülni lehet, mivel az erdő nagy része máig ismeretlen a felfedezők előtt. Egyes források 5-10 millióra becsülik az itt fellelhető fajok számát. Eddig 1,4 milliót jegyeztek fel: 750 000 rovarfajt, 40 000 gerincest, 360 000 mikróéletformát, 378 hüllőt. Az amazóniai őserdő emellett 2500 halfajnak és 1600 madárfajnak is otthont ad.

A vízpart elengedhetetlen vendégei a színpompás jégmadarak, kócsagok és íbiszek, a fák sűrű ágai között papagájokat és tukánokat láthatunk.

A folyók jellegzetes halai az élénk színű tetrák és angyalhalak, de a tüskés rája és elektromos angolna is előfordul. Az Amazonasban élő legnagyobb ragadozó hal a 3 m hosszúságot és 200 kg-ot is elérő arapaima, de itt folyami delfinek is találhatóak . Az Amazonas vízrendszerében élő leghírhedtebb hal kétségkívül a vörös pirája, amely nagy rajokban vadászik, és pengeéles fogaival pillanatok alatt képesek csontig lerágni a húst egy nagyobb testű emlősről is. Az Amazonas-medencéjének legnagyobb ragadozója a fekete kajmán, amely a 4,6 m-es hosszúságot is eléri. Az erdő belsejében a fák felső ágain majmok, lajhárok, kolibrik, papagájok, hatalmas pillangók és denevérek rejtőznek. A szárazföldön élő állatok közül meg kell említeni a jaguárt, jaguarundit, pekarit, tapírt, vízidisznót és tatut.^[3]

Bővebben: Trópusi esőerdő

Lásd még: Kategória:Brazília élővilága

NépességSzerkesztés

Az Amazonas-medence területén megközelítőleg 22 millió ember él. Két fontos részre bonthatjuk fel a népességet, az évszázadok óta itt élő őslakos indiánokra és a betelepült telepesekre. A medencében élő emberek közül a legtöbben a portugálul beszélnek, ami nem meglepő, lévén a legnagyobb része Brazíliához tartozik, második helyen a spanyol nyelv van, a harmadik a Reengage.

TörténeteSzerkesztés

A medence 12 000 évvel ezelőtt kezdett benépesedni, amikor a mai indiánok ősei elérték Észak-Amerikai földrészen keresztül Dél-Amerikát. A medence lakott volt akkor is, amikor a XVI. században az európai hódítók felfedezték. Sok információ elveszett az utókor számára az itt lévő civilizációkról, mivel egy évszázad alatt az európai hódítók többek közt az arany ígérete miatt az indiánok 90%-át megölték.

Amazóniai indiánokSzerkesztés

Karoja indiánok

Fél évezreddel ezelőtt számos virágzó indián település állt szétszórtan az Amazonas és nagyobb mellékfolyóinak a partjain. Ezek közül a három legfontosabb a tarumák, az omaguák és a karoják voltak, akik a többi törzs tagjaival együtt növénytermesztéssel, az árvizek nyomán termékennyé vált földeken a bőséges kukorica-, manióka- és vadrizstermés betakarításával foglalkoztak, emellett a halászat biztosította a napi szükségleteiket. Amazóniában mára csak azok az indiánok maradtak fenn, akik eredetileg is az erdő mélyén éltek, távol a folyótól. E szétszórt törzsek őseikhez hasonlóan nomád életmódot folytatnak, élelmük nagy részét vadászattal és halászattal szerzik. Az őseikhez hasonlóan jól ismerik az őserdő értékeit, erre jó példa a tiriyo indiánok, akik több mint 300, vadon élő növény gyógyító hatását ismerik.

Az amazóniai indiánok népessége napjainkra 100 ezer körülire csökkent, de még így is 150 különböző nyelvet beszélő törzsük van, s ezek nagy része a Brazíliában a Nemzeti Indián Alapítvány védelme alatt áll.^[4]

TelepesekSzerkesztés

Egy átlagos amazóniai ház

Csónakok az Amazonas vizén

Az amazóniai indiánok mellett van egy másik fontos embercsoport, amely itt él, mégpedig a tradicionális hajós nép, a riberinhos, akik a kaucsukfa-ültetvények miatt költöztek ide az Amazonas-medencébe. Később érkeztek a telepesek, a colonosok, akik az iparral karöltve felelősek az őserdő pusztításáért.

Bővebben: Brazília

Fontosabb városokSzerkesztés

Amazónia pusztulásaSzerkesztés

A halszálkautak, az erdőirtás tipikus jelei

Erdőégetés

A Föld legnagyobb kiterjedésű dzsungeléről készített műholdas felvételek szerint akkora terjedelmű erdőt érintett az irtás, mint az Amerikai Egyesült Államok területe, ez Amazónia területének 47%-át jelenti. Az ipari tevékenység mellett a fakitermelés és a mezőgazdasági célból történő erdőirtás, égetés az őserdők eltűnésének legjelentősebb oka. A távoli vidékeken a gazdálkodók és a favágók a hivatalos szervek megkerülésével hatalmas farmokat alakítanak ki az őserdő helyén. Ennek következményeként nem csak az élővilág került veszélybe, hanem a lecsupaszított területeken a talajerózió is felgyorsult, és így egyre nagyobb károkat okoznak az időjárási jelenségek (földcsuszamlások, árvizek).