Suriname

állam Dél-Amerikában

Suriname (holland: [syriˈnaːmə], OH: „szurinám”),[3] vagy hivatalos nevén Suriname Köztársaság[4] – egykor Holland Guyana – állam Dél-Amerika északi részén.

Suriname Köztársaság
Republiek Suriname
Ripoliku Sranan
Suriname zászlaja
Suriname zászlaja
Suriname címere
Suriname címere
Nemzeti mottó: latin: „Justitia – Pietas – Fides”
Igazság – Kegyesség – Hűség
Nemzeti himnusz: God zij met ons Suriname

FővárosaParamaribo
é. sz. 5° 50′, ny. h. 55° 10′Koordináták: é. sz. 5° 50′, ny. h. 55° 10′
Államformaköztársaság
Vezetők
ElnökChan Santokhi
AlelnökRonnie Brunswijk
Hivatalos nyelvholland
Beszélt nyelvekszranan, angol,
hindi,
jávai, mandarin, indián nyelvek
FüggetlenségHollandiától
Kikiáltása1975. november 25.

Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint563 402 fő (2017)[1]
Rangsorban173
Becsült534 198[2] fő (2012. augusztus)
Rangsorban173
Népsűrűség3 fő/km²
GDP2006-os becslés
Összes2112 millió dollár (152)
PPP: 3018 millió dollár
Egy főre jutó4081 dollár (80)
PPP: 6276 dollár
HDI (2014)0,705 (100) – közepes
Földrajzi adatok
Terület163 270 km²
Rangsorban90
Víz1,1%
IdőzónaART (UTC-3)
Egyéb adatok
Pénznemsuriname-i dollár (SRD)
Nemzetközi gépkocsijelSME
Hívószám597
Segélyhívó telefonszám
  • 112
  • 110
  • 113
  • 111
  • 115
Internet TLD.sr
Villamos hálózat127 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Schuko
Közlekedés irányabal
A Wikimédia Commons tartalmaz Suriname Köztársaság témájú médiaállományokat.

Földrajz szerkesztés

 
Suriname geológiai térképe
 
A Central Suriname Természetvédelmi Park az Amazonas őserdejével

Domborzat szerkesztés

Legnagyobb része az üledékes táblákkal fedett, erdőkkel borított Guyanai-hegyvidékhez tartozik. Ezt esőerdők és ritkán lakott szavannák fedik. Északon az Atlanti-óceán mentén mocsaras parti síkság terül el. Az utóbbin él a lakosság zöme.

Vízrajz szerkesztés

Az ország fontosabb folyói: Commewijne, Coppename, Corantijn, Cottica, Marowijne, Nickerie, Saramacca, Suriname, Tapanahony

Éghajlat szerkesztés

Egyenlítői éghajlata forró és bő csapadékú. A hőmérséklet nem sokat változik az év során. Két esős évszak van, április-augusztus és november-február. A két "szárazabb" évszak augusztustól novemberig és februártól kb. március végéig tart.

Paramaribo éghajlati jellemzői
Paramaribo éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)33,034,035,037,037,036,037,037,036,037,036,036,037,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C)30,030,030,031,030,031,031,032,033,033,032,030,031,1
Átlagos min. hőmérséklet (°C)22,022,022,022,023,022,022,023,023,023,023,022,022,4
Rekord min. hőmérséklet (°C)17,017,017,018,019,020,020,015,021,020,021,018,015,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)20014015021029029023017090901201802160
Forrás: Weatherbase[5]

Élővilág, természetvédelem szerkesztés

 
Vízidisznók egy rizsföldön

Ritkán lakott ország, nagy kiterjedésű, máig érintetlen erdőkkel, amelyek területének 92%-át borítják.[6]

Nemzeti parkjai szerkesztés

Az ország területének 12%-a nemzeti park.

Természeti világörökségei szerkesztés

A Central Suriname Természetvédelmi Parkot természeti világörökséggé nyilvánította az UNESCO.

Történelem szerkesztés

Az európaiak a 15. század végén fedezték fel a guyanai partokat. A 17. században angolok telepedtek itt le, 1667-ben nyilvánították a területet hivatalos gyarmattá. Új-Amszterdamért cserében hollandok váltották fel az angolokat. 1621-ben alakult meg a Holland Nyugat-indiai Társaság, amely sokaknak adott menedéket, akiknek kávé- és cukornádültetvényei lassan felvirágoztatták az országot. 1796-tól 1802-ig, majd 1804-től 1816-ig brit fennhatóság alá került, majd Holland Guyana néven holland katonagyarmat lett.

A holland ültetvényesek sok afrikai rabszolgát hoztak be a folyók menti kávé, kakaó-, cukornád- és gyapotültetvényeikre. A gazdák rendszeresen rosszul bántak a rabszolgáikkal, így közülük sokan megszöktek az ültetvényekről. Az indiánok segítségével éltek az esőerdőben, egyedülálló kultúrát hoztak létre, és sikeresen védték meg a különállásukat. Angol gyűjtőnevük: „maroons" (marunok), hollandul „bosnegers" (szó szerint „bozótnéger"). Több különálló törzset alapítottak, ilyen a saramaka, paramaka, ndyuka vagy aukan, kwinti, aliku vagy boni, matawai.

Ezek a szökött rabszolgák időnként megtámadták az ültetvényeket, hogy új tagokat, nőket, fegyvert, élelmiszert, felszerelést szerezzenek. A támadások gyakran végződtek az ültetvényes és családjának halálával. Számos sikertelen hadjárat indult ellenük, a 19. században pedig az európai hatóságok több békeszerződést kötöttek, amelyek garantálták a szuverenitásukat és kereskedelmi jogaikat.

Suriname-ban 1863-ban tiltották be a hollandok a rabszolgatartást, de a volt rabszolgák csak 1873-ban szabadultak fel teljesen, tíz évi átmeneti időszak után, ami alatt tovább dolgoztak az ültetvényeken minimális bérért, és anélkül, hogy büntették volna a megkínzásukat. Amikor végül teljesen szabaddá váltak, a rabszolgák nagy számban hagyták el az ültetvényeket, ahol már nemzedékek óta éltek, és Paramaribo városába költöztek. Ültetvényes gyarmatként Suriname erősen függött a munkaerőtől, amiből ekkor hiány lett. Ezért a hollandok a britek beleegyezésével szerződéses munkásokat hoztak Holland Kelet-Indiából (a mai Indonéziából) és Indiából. Ezenkívül a 19. század végén és a 20. század elején kis számban érkeztek bevándorlók Kínából és a Közép-Keletről, főleg férfiak. Bár Suriname népessége viszonylag kicsi maradt, a történelme következtében a lakossága a világ egyik legváltozatosabb etnikai eredetű, valamint leginkább eltérő, változatos kulturális hagyományokat ápolja.

A 2. világháború során, 1941. november 24-én az amerikai csapatok megszállták az országot, hogy a szövetséges hatalmak számára biztosítsák a bauxitbányászatot.[7] 1945-től ez az iparág fellendülést mutatott. Az ország 1954-től Hollandia tengeren túli tartománya lett, majd 1975. november 25-étől független tartomány, de a polgári kormányzatot 1980-ban katonai felkelés döntötte meg. 1987-ben választásokat tartottak, új alkotmányt léptettek életbe, de a volt diktátor, Desi Bouterse a hadsereg élén maradt. Mivel elégedetlen volt a kormánnyal, 1990-ben telefonon feloszlatta azt. A népnyelvben ez az esemény a „telefonpuccs”. Bouterse hatalma az 1991-es választások után is megmaradt. Az 1990-es években brutális polgárháború zajlott a suriname-i hadsereg és a marunok között, akik Ronnie Brunswijk lázadó vezért követték. Ez meggyengítette Bouterse pozícióját.

Suriname-ban a demokrácia a zűrzavaros kilencvenes évek után megerősödött, a gazdaság sokrétűvé vált, és kevésbé függött a holland pénzügyi segítségtől. A bauxitbányászat folyamatosan jelentős bevételt biztosított, ezenkívül kőolajat termeltek ki, és aranyat kezdtek bányászni. A mezőgazdaság, különösen a rizs- és banántermesztés továbbra is a gazdaság fontos része, az ökoturizmus pedig új gazdasági tevékenységet jelent az országnak.

Államszervezet és közigazgatás szerkesztés

 
A parlament épülete Paramaribóban

Alkotmány, államforma szerkesztés

Elnökök és miniszterelnökök szerkesztés

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás szerkesztés

Politikai pártok szerkesztés

 
Párt szín ideológia helyek a Nemzetgyűlésben[8]
Progresszív Reform Párt VHP
  
balközép, szociáldemokrata 20
Felszabadítási és Fejlődési Párt ABOP
  
maroonok képviselete 8
Nemzeti Demokrata Párt NDP
  
jobboldali, nacionalista 16
Surinamei Nacionalista Párt NPS
  
centrista, szociáldemokrata 3
Pertjajah Luhur PL
  
a surinamei javanézek képviselete 2
Testvériesség és Egység Párt BEP
  
maroonok képviselete, szociáldemokrata 2

Közigazgatási beosztás szerkesztés

Suriname 10 körzetre van felosztva.

Védelmi rendszer szerkesztés

Népesség szerkesztés

Népességének változása szerkesztés

A népesség alakulása 1960 és 2017 között
Lakosok száma
290 137
341 745
372 614
363 692
372 272
406 764
441 734
480 099
515 372
563 402
1960196619721978198419901996200220082017
Adatok: Wikidata

Legnépesebb települések szerkesztés

Etnikai, nyelvi megoszlás szerkesztés

 
Kisiskolások
 
Arya Dewaker hindu templom
 
Mecset és zsinagóga egymás közelében, Paramaribo

Rendkívül tarka: indonézek, indiánok, jávai, kínai és indiai ültetvénymunkások utódai, afrikai feketék, kreolok, hollandok leszármazottai alkotják. Népsűrűsége kicsi, a lakosság főleg a tengerparton, a főváros körül tömörül.

A lakosság hihetetlenül sokszínű. 40%-a afrikai fekete rabszolga leszármazottja. A feketéken belül 31%-ot tesznek ki a városokban élő kreolok, a maradék 9% dzsungellakó fekete, más néven marun. A népesség 34%-a indiai származású; az ázsiaiakhoz tartozó indonézek, főként javanézek aránya 14%. A kínaiak és a különböző törzsekhez tartozó őslakosok aránya szintén 3-3%. A lakosság 2%-a a hollandok leszármazottja. További 1% egyéb, ők főleg közel-keleti bevándorlók.[11]

Vallási megoszlás szerkesztés

  • 40,7% (200 744 fő) keresztény (ebből 25,2% protestáns, 22,8% katolikus)
  • 19,9% (98 240 fő) hindu
  • 13,5% (66 307 fő) muszlim
  • 5,8% törzsi vallású
  • 4,4% ateista
  • 15,7% ismeretlen

Szociális rendszer szerkesztés

A születéskor várható élettartam 71,02 év. A csecsemőhalandóság magas: 1000-ből 19 gyerek hal meg.[12] Az egészségügyre a GDP 5,29%-át költik.

Gazdaság szerkesztés

 
Cukornádültetvény egyik présüzeme, Mariënburg

Mezőgazdaság szerkesztés

Egykor virágzó cukornád-termesztése hanyatlóban van, jelentős a rizs- és a banántermesztés.

Ma a megművelt terület 75%-át rizsföldek alkotják, míg valamikor több volt a cukornádtermesztő vidék. Egyéb főbb termények: kókuszdió, földimogyoró. [13]

Ipar szerkesztés

Fő ágazatok: bányászat (bauxit, arany), timföldgyártás; olaj- és fakitermelés, élelmiszer-feldolgozás.[13]

Külkereskedelem szerkesztés

  • Fő exportcikkei: bauxit, timföld, alumínium. (A bauxitbányászat egy amerikai társaság kezében van, csak egy részét dolgozzák fel helyben.) Exportál még garnélarákot, cukrot, banánt, fűrészárut is.
  • Fő importcikkei: munkaeszközök, kőolaj, élelmiszerek, fogyasztási cikkek.

Fő partnerek 2016-ban [13]:

  • export: Svájc 28,3%, Arab Emírségek 27,1%, Belgium 9,1%, Guyana 9%, USA 4,7%, Trinidad és Tobago 4,5%;
  • import: USA 21,2%, Hollandia 10,9%, Kína 10,5%, Trinidad és Tobago 10,1%, St. Lucia 7%.

Az országra jellemző egyéb ágazatok szerkesztés

Közlekedés szerkesztés

 
Híd Paramaribónál a Suriname folyó felett

Közúti szerkesztés

Suriname, a szomszédos Guyana állammal együtt, egyike annak a két országnak Dél-Amerikában, ahol baloldali közlekedés van érvényben. Az egyik magyarázat erre az, hogy a kolonizáció idején a hollandok baloldali közlekedést használtak; a másik pedig az, hogy először a britek gyarmatosították Suriname-ot, s a hollandok végül megtartották a baloldali közlekedést. Habár Hollandia a 18. század végén átállt a jobboldali közlekedésre, Suriname nem követte a példáját.[14][15][16]

  • Utak hossza (2003): 4304 km (ebből 1119 km kövezett)
  • Mind a kormány, mind privát vállalatok üzemeltnek buszokat, melyekkel hosszabb távolságok is elérhetők

Vízi szerkesztés

  • Vízi utak hossza (2011): 1200 km (ezek nagyobb része 7 m hosszú aljú hajókkal is hajózható)
  • Kereskedelmi hajóflotta (2019): 5 teherhajó, 3 tartályhajó és 2 egyéb
  • Főbb kikötők: Paramaribo, Wageningen

Légi szerkesztés

Vasúti szerkesztés

Egyéb szállítás szerkesztés

Telekommunikáció szerkesztés

Hívójel prefix PZ
ITU zóna 12
CQ zóna 9

Kultúra szerkesztés

Oktatás szerkesztés

Paramaribóban található az ország egyetlen, 1968-ban alapított egyeteme (Anton de Kom Egyetem). A kötelező oktatás a gyerekek 12 éves koráig tart.[20] Az általános iskola hat, a középiskola négy, a főiskola három évfolyamos. Az általános iskola után a diákok megírnak egy tesztet, ami eldönti, hogy milyen típusú középiskolában tanulnak tovább (MULO-ban vagy az alacsonyabb színvonalú LBO-ban). A középiskola feléhez érve (a második évfolyam után, a harmadik előtt) a diákoknak választaniuk kell két irányzat közül: tudományos vagy üzleti ágazat. Ez a későbbiekben befolyásolja majd azt, hogy milyen tantárgyakat fognak tanulni. A tudományos ágazatra nehezebb bekerülni, tehát aki oda nem kerül be, az az üzleti ágazatra megy, vagy megbukik.[21]

Egyenruhák: általános iskolában a viselet: zöld ing, farmer; középiskolában: kék ing, farmer.[22]

Kulturális intézmények szerkesztés

Kulturális világörökség szerkesztés

Művészet szerkesztés

Gasztronómia szerkesztés

A suriname-i konyha indiai, afrikai, jávai, kínai, holland, zsidó, portugál és őslakos indián elemeket egyesít magában. Alapvető élelmiszerek a rizs, tápióka és különböző növények gyökerei. Indiai hatásra számos baromfihúsos étel akad, mint a masala és a pom, de akadnak kínai eredetű csirkehúsos fogások is.

Ünnepek szerkesztés

Dátum/időszak Holland neve Magyar neve
január 1. Nieuwjaar (nyunyari) újév
február-március Holi-Phagwa hindu újév
tavasz Goede Vrijdag (bun freida) nagypéntek
tavasz 1–2. Paasdag húsvétvasárnap és -hétfő
május 1. Dag van de Arbeid (wrokodei) a munka ünnepe
július 1. Dag van de Eenheid oder Emancipatiedag (ketikoti) az emancipáció napja
változó Id ul-Fitr rámádán
november 25. Onafhankelijkheidsdag (srefidensi) a függetlenség napja
december 25–26. Kerstmis (kresneti) karácsony

Jegyzetek szerkesztés

  1. Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  2. 2012-es népszámlálási adat
  3. Az ország nevének magyar kiejtés az OH szerint „szurinám”, ezt valószínűleg az eredeti angol Surinam alakból veszik, melynek kiejtése [ˈsʊrɪnæm], [-nɑːm] vagy [-nəm], így helyesírási szempontból a néma -e miatt a toldalékokat kötőjellel írjuk hozzá. Mai holland kiejtése [syriˈnaːmə].
  4. A Földrajzinév-bizottság Archiválva 2014. szeptember 11-i dátummal a Wayback Machine-ben hivatalos ország- és területnév-jegyzéke Archiválva 2017. március 28-i dátummal a Wayback Machine-ben szerint
  5. Weatherbase: Historical Weather for Paramaribo
  6. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  7. World War II Timeline. [2011. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 24.)
  8. Starnieuws - Openbare zitting CHS: Geen verandering DNA-zetels. www.starnieuws.com. (Hozzáférés: 2021. május 30.)
  9. Censusstatistieken 2012. Algemeen Bureau voor de Statistiek in Suriname (General Statistics Bureau of Suriname). [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 23.)
  10. a b c Where no separate figures are given, these people are included in Other.
  11. Világ Országai Kossuth Kiadó 2008.
  12. Archivált másolat. [2019. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 11.)
  13. a b c https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ns.html
  14. https://books.google.co.uk/books?id=QatPAAAAMAAJ&dq=suriname+english+colony+drive+on+left&focus=searchwithinvolume&q=Dutch, Anthony DePalma, The New York Times, 4 September 1995
  15. https://books.google.co.uk/books?id=qfak8nsMNGIC&lpg=PA18&dq=New%20Scientist%20%20Indonesia%20drive%20Napoleon&pg=PA18#v=onepage&q=New%20Scientist%20%20Indonesia%20drive%20Napoleon&f=false, 25 December 1986 – 1 January 1987, page 18
  16. https://books.google.co.uk/books?id=QatPAAAAMAAJ&dq=suriname+english+colony+drive+on+left&focus=searchwithinvolume&q=Dutch, Peter Kincaid, Greenwood Press, 1986, page 138
  17. Suriname - The World Factbook. www.cia.gov. (Hozzáférés: 2021. március 12.)
  18. Archivált másolat. [2015. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
  19. https://www.nationsencyclopedia.com/Americas/Suriname-TRANSPORTATION.html
  20. http://www.unitedcaribbean.com/suriname-education.html
  21. (2021. március 12.) „Suriname” (angol nyelven). Wikipedia.  
  22. Education – My Suriname. www.mysuriname.info. [2020. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 12.)

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Suriname témájú médiaállományokat.