Főmenü megnyitása

Az arapaima más néven pirarucu (Arapaima gigas) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának az elefánthalak (Osteoglossiformes) rendjébe, ezen belül az Arapaimidae családjába tartozó faj. Az arapaiama élő kövület és nemének a típusfaja.

Infobox info icon.svg
Arapaima
Kifejlett példány
Kifejlett példány
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Osteoglossomorpha
Rend: Elefánthalak (Osteoglossiformes)
Alrend: Osteoglossoidei
Család: Arapaimidae
Nem: Arapaima
J. P. Müller, 1843
Faj: A. gigas
Tudományos név
Arapaima gigas
(Schinz, 1822)
Szinonimák

  • Arapaema gigas (Schinz, 1822)
  • Arapaima gigas (Cuvier, 1829)
  • Sudis gigas Cuvier, 1829
  • Sudis gigas Schinz, 1822
  • Sudis pirarucu Spix & Agassiz, 1829
  • Vastres agassizii (non Valenciennes, 1847)
  • Vastres arapaima Valenciennes, 1847
  • Vastres cuvieri Valenciennes, 1847
  • Vastres mapae (non Valenciennes, 1847)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Arapaima témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Arapaima témájú médiaállományokat és Arapaima témájú kategóriát.

Arapaima a pekingi állatkert akváriumában

ElőfordulásaSzerkesztés

Dél-Amerika folyóiban honos, elterjedési területe Brazíliától Kolumbiáig tart. A sekélyebb vizek lakója.

MegjelenéseSzerkesztés

Az arapaima úszóhólyaggal lélegzik. Az egyik legnagyobb édesvízi hal. Általában 2-3 méteresre is megnő, testtömege eléri a 135 kilogrammot. Méretéről sokat fabuláznak a helyiek. Néha eléri a 4,5 méter hosszúságot és a 200 kilogrammos testtömeget. A tudósok által eddig tanulmányozott legnagyobb példány hossza azonban nem haladta meg a három métert és 135 kilogrammot nyomott. Külsejét tekintve rendkívül hasonlít a csukára: hosszú, henger alakú testén a pikkelyek a farokúszója felé egyre sűrűbbek, kisméretű feje feltűnően lapos. Teste zöldes, bár a farok résznél inkább vöröses árnyalatú.

ÉletmódjaSzerkesztés

Az arapaima mindenevő hal, gyakorlatilag mindent befal, ami a szája elé kerül. Fő táplálékát az élőhelyéül szolgáló vizekben nagy mennyiségben előforduló halak alkotják. Elfogyasztja azonban még a csigákat, a férgeket, az édesvízi rákokat, a békákat is, valamint vízi teknősökre és kígyókra, úgyszintén rátámad. További tápláléka a vízbe hullott növények és gyümölcsök is. Kopoltyúit részben arra használja, hogy a vízből kiszűrje és a gyomrába továbbítsa a planktont és a vízben lebegő hasznosítható szerves anyagokat. Az arapaima elviseli a szennyezett és a trópusi hőség miatt sokszor oxigénszegény vizet is. Körülbelül negyedóránként kidugja a fejét a vízből, hogy levegőt vegyen. A nagy úszóhólyagja tüdőszerű szervvé fejlődött és a rendkívül finom véredényrendszerében sűrű a hajszálérhálózat. Levegővételkor az úszóhólyagból jut be az oxigén a vérébe.

SzaporodásaSzerkesztés

Április, május környékén, amikor a folyók megáradnak, és elöntik a környező erdőket, az arapaima a sekélyebb vizek felé veszi útját. A homokos mederben 20 centiméter mély, 50 centiméter átmérőjű fészkeket ás, ezekbe rakja 3-6 milliméter átmérőjű ikrákat. Alig 5 nap elteltével kikelnek a körülbelül 1 centiméter hosszú utódok. Az ivadékok a hím feje közelében úszkálnak, így könnyebb ellátni védelmüket a ragadozó halakkal szemben.

Természetvédelmi állapotaSzerkesztés

A húsáért való vadászata fenyegeti, ezért az IUCN vörös listáján a sebezhető kategóriában szerepel és emiatt számos helyen a horgászata tilos.

ForrásokSzerkesztés

  • A Világ állatai A dél-amerikai pampák és folyók állatvilága című kötete.
  • Charlie Bood: A természet csodái. Interprint KFT 1988. ISBN 963-02-6140-5
  • Ferraris, C.J. Jr., 2003. Arapaimatidae (Bonytongues). p. 31. In R.E. Reis, S.O. Kullander and C.J. Ferraris, Jr. (eds.) Checklist of the Freshwater Fishes of South and Central America. Porto Alegre: EDIPUCRS, Brasil.

További információkSzerkesztés

Internetes leírások az arapaimárólSzerkesztés