Wikipédia

Alföld

Kárpát-medencei tájegység
Ez a szócikk a Kárpát-medencei tájegységről szól. Hasonló címmel lásd még: alföld (egyértelműsítő lap).

Az Alföld (vagy régebben: Nagy Magyar Alföld) morfológiailag az eurázsiai sztyeppevidék legnyugatibb területe, kiterjedése kb. 100 000 km² (ebből a mai Magyarország területére 52 000 km² esik). Keletkezését és szerkezetét tekintve azonban medencekitöltő üledék, és a Kárpátok íve földrajzilag is határozottan elválasztja tőlük. Túlnyúlik az országhatáron több irányba is.

Alföld
Juhnyáj az Alföldön
Juhnyáj az Alföldön
ElhelyezkedésKárpát-medence
Besorolásnagytáj
Fontosabb településekDebrecen, Nyíregyháza, Szeged, Szolnok, Békéscsaba, Kecskemét
Földrajzi adatok
Terület52 000 km²
Legmagasabb pontHangos-domb (187m)
Legalacsonyabb pontGyálarét (75,8 m)
FolyóvizekDuna, Tisza, Körös, Maros
ÁllóvizekTisza-tó, Fehér-tó
RésztájegységekMezőföld, Duna–Tisza köze, Tiszántúl
Az Alföld magyarországi területe
Az Alföld magyarországi területe
Elhelyezkedése
Alföld (Magyarország)
Alföld
Alföld
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 00′, k. h. 20° 30′Koordináták: é. sz. 47° 00′, k. h. 20° 30′
A Wikimédia Commons tartalmaz Alföld témájú médiaállományokat.

Kialakulása szerkesztés

Az Alföld az új idő negyedidőszakában a pleisztocén korban keletkezett. Az Alföld területét a folyók, és a szél alakította mai arculatára. A folyók a hegységek lábánál hordalékkúpokat és elhagyott medreik mentén vastag üledéket raktak le. Ilyen például a Nyírség, a Kiskunság, a Mátra-alja, valamint a Bükkalja. A hordalékkúpok anyagából a szél homokot halmozott fel (Kiskunság; Nyírség), máshol vastag lösztakarót terített szét (Mezőföld; Bácskai-löszhát; Hajdúság; Maros-Körös köze; Nagykunság).

Elhelyezkedése szerkesztés

Az Alföld területe 5 országra terjed ki:

Földrajz szerkesztés

 
A Tisza és a Bodrog találkozása Tokajnál
 
A siófoki Sió-zsilip
 
A Tisza-tó
 
Kanalasgém

Domborzat szerkesztés

 
Magányos traktor szánt az Alföldön

A terület tökéletes síkság, a szintkülönbségek elenyészőek. A felszínt a folyók munkája alakította. Lösz és homok borítja. Itt található a Kárpát-medence legmélyebb pontja, amiért egy Tiszasziget-től kb. 2 km-re található pont, és Gyálarét Lúdvár nevű területe versenyez, mindkettő tengerszint feletti magassága 75,8 méter. Az Alföld magasabb pontjai szétszórva helyezkednek el. Alföldi homokvidékeken találhatók a nagytáj magasabb pontjai. A nyírségi Hoportyó 183 méter, az Illancsi Ólom-hegy 174 méter magas. A kiskunsági homokhát északi részének legmagasabb pontja a Pusztavacs külterületén fekvő Strázsa-hegy (150 méter). Az Alföld legmagasabb buckái a Deliblát környékén húzódó homokvidéken találhatóak, itt a 210 méteres tengerszint feletti magasságot is elérik a homokdombok, ezzel 140 méterrel haladják meg a környező területek szintjét.

Barabás községtől északkeletre fekszik az Alföld legmagasabb, nem homokvidékekhez tartozó pontja. A magyar-ukrán határon fekvő vulkáni szigethegy (Kaszonyi-hegy) 240 méter magas, ennek a határ magyar oldalán lévő legmagasabb pontja a Batka-tanyától északkeletre lévő Bárci-tető, amely 219 méter magas. A Tarpához közeli, löszbe temetett vulkáni rom (Tarpai Nagy-hegy) 154 méterre emelkedik.

Vízrajza szerkesztés

Az Alföldön inkább kisebb tavak találhatóak, közülük sok mesterséges, de a folyóvizei között jelentősek is vannak.

Folyóvizek szerkesztés

Az Alföld legfontosabb folyói a Duna és a Tisza. A két folyó fontosabb mellékfolyói az Alföldön (folyásirány szerint):

Duna:

  1. Sió

Tisza:

  1. Szamos
  2. Bodrog
  3. Sajó
  4. Zagyva
  5. Körös
  6. Maros

Állóvizek szerkesztés

A legnagyobb állóvíz az Alföld területén a Kiskörei-víztározó, más néven a Tisza-tó. Szintén jelentős még a madárvonulások miatt is a Szeged mellett fekvő Fehér-tó, illetve a Biharugrai halastavak, de a Dögös-Kákafogi holtág is Szarvas és Békésszentandrás között, ami Magyarország 4. legnagyobb állóvize.[forrás?]

Éghajlat szerkesztés

Nagy általánosságban síkvidéken 145 kilométerenként haladva észak felé átlagosan 1 fokkal csökken az adott terület átlaghőmérséklete. Tehát Baján 1 fokkal magasabb az átlaghőmérséklet, mint Budapesten.[1]

Élővilága szerkesztés

Az Alföldön sok madár, hüllő és kétéltű él, a növények között pedig főleg gabonát és tavakban, tavak körül élő növényeket találunk. Híres a főleg az Alföldön, azon belül is a Hortobágyon tenyésztett szürkemarha.

Állatvilága szerkesztés

  • A túzok Európa legnagyobb madara. A hazai állomány nagy része az Alföldön él. A nyílt területek, sztyeppék, zavartalanabb legelők madara.
  • A mocsári békával sík- és dombvidéken a nedves, mocsaras részeken, árterületeken találkozhatunk.
  • A kanalasgém a zavartalan nádasok telepesen fészkelő madara.
  • A rézsikló kedvelt tartózkodási helyei a napsütötte, száraz, köves, bozótos hegyoldalak és lejtők, de a sík területek mocsaras részét is kedveli.
  • A nyugati földikutya jelenleg csak az Alföld néhány pontján él (pl.: Battonya-Kistompapuszta).
  • A bibicek a legfőbb énekes madarak az alföldön.

Növényvilága szerkesztés

Az Alföld az Eupannonicum flóravidék része; növénytársulásait a flóravidék leírásánál ismertetjük. Flórajárásai:

Napjainkra területének zöme megművelt szántóterület, ahol főként búzát, kukoricát, napraforgót, burgonyát, repcét, lucernát, cukorrépát, dohányt, zöldségeket, szőlőt, kajszibarackot és gyümölcsöket termesztenek.

Ásványkincsek szerkesztés

Ásványkincsekben ugyan szegény, de hévizekben gazdag az Alföld, és innen származik a hazai kőolaj- és földgázkészlet 90%-a.

Az Alföld résztájai szerkesztés

 
Bácska részei
 
A Szerémség városai
 
A Jászság városai
 
A Bánság elhelyezkedése
 
A Drávaköz általános képe

Északon:

Nyugaton:

Keleten:

Délen:

  • Drávamenti-síkság (horvát: Podravska ravnica, horvátországi részét az Eszéki-sík és a Drávaköz, magyarországi részét a Drávamellék alkotja) – Horvátország, Magyarország
  • Alsó-Száva-síkság (szerb és horvát: Posavska ravnica, fő tájegysége a Szerémség, amelynek nyugati része Horvátországhoz, keleti része Szerbiához tartozik) – Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Szerbia
  • Temesköz (Câmpia Timișuluia, Tamiška ravnica) – Románia, Szerbia, Magyarország

A kisebb tájakat három részre csoportosíthatjuk:

  • hordalékkúpok
  • lösztakarós tájak
  • árterek

Hordalékkúpok szerkesztés

A folyók a hegységek lábánál hordalékkúpokat hagytak maguk után. Az elhagyott medreik mentén vastag üledékréteget raktak le. Ilyen tájak:

Lösztakarós tájak szerkesztés

A hordalékkúpok anyagát a szél felhalmozta a homokot máshol lösztakarót terített szét. Ilyen táj például:

Árterek szerkesztés

Az Alföld az egyes országokban szerkesztés

Magyarország szerkesztés

 
Hortobágyi Nemzeti Park
 
Gémeskút a hortobágyi pusztán
 
A hortobágyi kilenclyukú híd
 
Alföldi tanya a 19. században (Mészöly Géza festménye)
 
Szürkemarha-csorda

Az Alföld Magyarország legnagyobb tájegysége. Kiterjedése kb. 52 000 km², ami az ország 56%-át jelenti. Az Alföld magyarországi határait az Északi-középhegység, keleten és délen az országhatár, nyugaton a Dunántúli-dombság és a Dunántúli-középhegység alkotják.

A magyarországi Alföld legmagasabb pontja Hoportyó (183 m), legalacsonyabb pontja Tiszasziget közelében van (75 m). A tökéletesen sík vidékek és a valamivel magasabb hátságok váltakoznak.

A magyarországi Alföld két fő régiója:

A magyarországi Alföld Megyei jogú városai: Békéscsaba, Debrecen, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Nyíregyháza, Szeged, Szolnok

A Hortobágyi Nemzeti Park és a Kiskunsági Nemzeti Park egyaránt az Alföld területén található.

Az Alföld híres a termálvizes gyógyfürdőiről: Berekfürdő, Cserkeszőlő, Gyula, Hajdúszoboszló, Csongrád, Szentes, Szolnok és Kisújszállás

Az Alföldet számos itt született magyar író és költő örökítette meg alkotásaiban, a leghíresebbek Petőfi Sándor, Arany János, Juhász Gyula, Móra Ferenc és Móricz Zsigmond. Az Alföld egyéb neves szülöttei közé tartozik Bay Zoltán fizikus, Irinyi János vegyész, a zajtalan gyufa feltalálója, Korányi Frigyes orvos.

A magyarországi Alföld kulturális-turisztikai eseményei a jászberényi Csángó Fesztivál, a nagykörűi Cseresznyefesztivál, a szolnoki Gulyásfesztivál, a hortobágyi Hídi Vásár, az ópusztaszeri Hunniális, a Szegedi Szabadtéri Játékok, a gyulai Várjátékok, a Debreceni Virágkarnevál és a bajai halászléfőző verseny.

A magyarországi Alföld a következő földrajzi közép- és kistájakra oszlik:

Szlovákia szerkesztés

Az Alföld szlovákiai része a Zempléni-sík, szlovákul Východoslovenská nížina vagy Potiská nížina.

Ukrajna szerkesztés

Az Alföld ukrajnai része a Kárpátaljai-alföld (ukránul Zakarpatszka nizovina).

Románia szerkesztés

A magyar szakirodalomban Kelet-Alföld néven szerepel az Alföld Romániában található hosszú, keskeny keleti sávja. Három nagy tájegysége a Szatmári-síkság romániai része (Câmpia Someșului), a Körösvidék (Crișana) és a Temesköz romániai része (Câmpia Timișului). A Kelet-Alföldbe geopolitikai kifejezésként gyakran az Alföld peremén fekvő Északkeleti-Kárpátok, Erdélyi-középhegység és Bánsági-hegyvidék egyes részeit is beleértik („a Magyar Királyságtól Romániához csatolt Erdély és Kelet-Alföld”). Ebben a tágabb értelemben a Kelet-Alföld a Partium történelmi tájegység egészét és a Bánság történelmi régió keleti részét foglalja magában. A román szóhasználatban ugyanakkor nem beszélnek Kelet-Alföld geopolitikai régióról, a területet Erdély (Transilvania) részének tekintik.

Szerbia szerkesztés

Az Alföld szerbiai részének zöme a Vajdaságban terül el. Ennek három tájegysége Dél-Bácska (Bačka), Nyugat-Bánság (Banat) és a Kelet-Szerémség (Srem).

Horvátország szerkesztés

Az Alföld horvátországi részének két nagy tájegysége a Drávaszög vagy Baranya-háromszög (Baranja) és a Szlavón-síkság (Slavonska ravnica), ezen belül a Nyugat-Szerémség (Srijem).

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a klímaváltozás javában pusztítja a magyar erdőket. g7.24.hu. [2018. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 21.)
  2. ↑ Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  

Irodalom szerkesztés

  • Petőfi Sándor: Az Alföld
  • Kovács Gergelyné: Alföld, Panoráma Kiadó, Budapest, 1983, ISBN 963 243 066 2
  • Bulla Béla: Az Alföld, Magyar Szemle Társulat, Budapest, 1940.
  • Baukó Tamás: Az Alföld a XXI. század küszöbén, (II. Alföld Kongresszus, 1998. november 12–13., Békéscsaba), Nagyalföld Alapítvány, 1999, ISBN 963-85437-4-4

Folyóirat-cikkek:

  • Gábris Gyula: A homokba temetkező Alföld: homok-uralom a régmúltban, A Földgömb: a Magyar Földrajzi Társaság folyóirata, 2010 (12. évf.) 3. sz. 50–57. oldal
  • Kulcsár Balázs: Észak-Alföld, Debreceni Szemle, 2009 (17. évf.) 1. sz. 126–129. oldal
  • Csathó András István: Elsődleges területeket jelző növényfajok az Alföld löszhátain, A puszta, 2009. 24. évfolyam, 72–82. oldal
  • Duray Balázs: IV. Alföld Kongresszus, Földrajzi közlemények, 2008 (132. évf.) 4. sz. 515–516. old.
  • Karácsonyi Dávid: A kelet-európai sztyep és a magyar Alföld mint frontier-területek, Földrajzi értesítő, 2008. (57. évf.) 1–2. füz. 185–211. oldal (letölthető: [1])
  • Tóth József: Átfogó kép az Alföld felszín alatti vízáramlás-rendszereinek jellegzetes tulajdonságairól, Hidrológiai tájékoztató, 2006 (46. évf.) 1. sz. 48-50. oldal (letölthető: [2])
  • Rapaics Raymund: Az Alföld növényföldrajzi jelleme, Tilia, 2004. 12. sz. 79–198. oldal
  • Malatinszky Ákos: Híd az Alföld és a bércek között: a Putnoki-dombság, Természetbúvár, 2004 (59. évf.) 3. sz. 20–23. oldal
  • Oroszi Sándor: Anton Kerner: A Duna menti országok növényvilága. A magyar Alföld és a Bihar-hegység, Erdészettörténeti Közlemények (ISSN 0866-3181), 2004. 62. sz. 1–120. oldal
  • Kuti László – Kerék Barbara – Müller Tamás – Vatai József: Az Alföld agrogeológiai-környezetföldtani térképei, Földtani közlöny, 2002 (132. köt.) Klnsz. 299–309. oldal
  • Tóth Albert: Az Alföld emeletei, Természetbúvár, 2000 (55. évf.) 2. sz. 34–36. oldal
  • Pálfai Imre: A víz szerepe az Alföld fejlődésében, Hidrológiai közlöny, 1999 (79. évf.) 2. sz. 67–68. oldal
  • Vermes László: A tulajdonviszonyok változásának hatása az Alföld vízgazdálkodására, Víztükör, 1997 (37. sz.) 4. sz. 31. oldal
  • Bíró István: Az Alföld peremén: A Biharugrai Tájvédelmi Körzet, A puszta, 1997. 14. évf. 37–48. oldal
  • Süli-Zakar István – Baranyi Béla: Kisvállalkozások és vállalkozók helye és szerepe az Alföld mezőgazdaságában, Debreceni Szemle, 1997 (5. évf.) 2. sz. 195. oldal
  • Surányi Béla: Az Alföld mint kultúrtáj, különös tekintettel a XIX. századra, A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1996. 72. sz. 235–258. oldal
  • Szendrőné Font Erzsébet: Az Alföld-programról, Környezetvédelem, 1995 (3. évf.) 8–9. sz. 10. oldal
  • Mika János – Ambrózy Pál – Bartholy Judit – Nemes Csaba – Pálvölgyi Tamás: Az Alföld éghajlatának időbeli változékonysága és változási tendenciái a hazai szakirodalom tükrében, Vízügyi közlemények, 1995 (77. évf.) 3–4. sz. 261–286. oldal
  • Mikulási Gábor: Kérdések és kétségek a Dél-Alföld erdőgazdálkodásában, Erdészeti lapok, 1995 (130. évf.) 5. sz. 133–134. oldal
  • Pálfai Imre: Az Alföld belvíz-veszélyeztetettségi térképe, Vízügyi közlemények, 1994 (76. évf.) 3–4. sz. 278–290. oldal
  • Lendvai Gábor – Székely Tamás: Szikes a Solti-síkon: az Alföld legifjabb tájvédelmi körzete, Természetbúvár, 1994 (49. évf.) 6. sz. 20–22. oldal
  • Gaborjákné Vydareny Klára: Az Alföld-program tudományos megalapozása, Vízügyi közlemények, 1993 (75. évf.) 4. sz. 434–435. oldal

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alföld&oldid=27001916”