Wikipédia

Repce

növényfaj
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

A repce (Brassica napus) a káposztafélék (Brassicaceae) családjának Brassica nemzetségébe tartozó lágyszárú, élénksárga virágú tagja, amelyet elsősorban olajban gazdag magja miatt termesztenek. Iparilag fontos növény.

Repce (Brassica napus)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Keresztesvirágúak (Brassicales)
Család: Káposztafélék (Brassicaceae)
Nemzetség: Brassica
Faj: B. napus
Tudományos név
Brassica napus
L., 1753
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Repce (Brassica napus) témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Repce (Brassica napus) témájú médiaállományokat és Repce (Brassica napus) témájú kategóriát.

A magjából olajat sajtolnak (vagy hagyományos, ma már nem használt népi eredetű eljárással olajat ütnek). A gazdasági jelentősége igen megnőtt annak következtében, hogy biodízel előállítására kezdték felhasználni.

Története szerkesztés

A mediterrán vidékről származik,[1] de az Indus völgyében már i. e. 3000-ben termesztették.[1]

Már az ókorban eljutott Kínába, Japánba, Egyiptomba. Ez azonban valószínűleg a Brassica rapa lehetett.[1]

Európában a 13. századtól állítanak elő repceolajat az olajosmagvú repcéből és más Brassica fajokból.[1] Európai termőterülete később, a gőzhajó megjelenésével nőtt meg jelentősen, mert a hajózásban a repceolaj bizonyult a fémfelületek legjobb kenőanyagának.[1]

Repcefélék szerkesztés

Brassica napus szerkesztés

  • Brassica napus L. subps. napus (káposztarepce vagy olajrepce csoport)
    • Brassica napus L. subsp. napus forma annua (tavaszi repce)
    • Brassica napus L. subsp. napus forma napus (őszi repce)

Brassica rapa szerkesztés

A Brassica rapa egy olyan faj, amelynek számos neve van, köztük a repce is.[2][3][4][5]

  • Brassica rapa subsp. campestris – vad réparepce,
  • Brassica rapa subsp. oleifera (syn.: Brassica rapa subsp. sylvestris) – réparepce
  • Brassica rapa subsp. dichotoma – indiai repce

Tulajdonságai, jellemzői szerkesztés

Szára kerek keresztmetszetű, egyenesen feláll, majd bokrosan elágazik. A növény 75–125 cm magas lehet.

Levelei kékeszöldek. Az alsó levelek nyelesek, borzasan szőrösek, a felsők kopaszak, szárölelők.

Virágai fürtökben nőnek; az egyes virágok 15–30 mm-esek. A csészénél kétszer hosszabb sziromlevelei jellegzetes élénksárgák. Virágzata felső részén nyíló virágbimbói a már kinyílt virágok fölé emelkednek. Az egyes fajták áprilistól szeptemberig nyílnak.

Termése (Rapae semen), a becő 5–10 cm hosszú, keskeny. Egy-egy becőben 15–40 magot találhatunk. Jó talajerőt és kellő növényvédelmet igényel. Az őszi repcét augusztus végén vetik, június-júliusban aratják. Hazánkban hektáranként mintegy 2-4 (nagyon jó években akár 5) tonna magot terem.

Az 1,5-2,8 mm-es magvak gömbölydedek, simák vagy barázdáltak. Többnyire vörösek, barnák vagy feketék, de egyes típusoké sárga is lehet. A sötét színű magvak éretlenül vörösek. Olajtartalmuk 35-48 sza. %, fehérjetartalmuk 23-25 sza. %, héjtartalmuk 14-19 sza. %. Biológiailag hátrányos glükozinolátokat is tartalmaznak.

Tápanyagokkal jól ellátott talajt igényel.

  •  

    Levél

  •  

    Virágzat

  •  

    A virágok

  •  

    Termés

Felhasználása szerkesztés

A repceolaj szerkesztés

 Bővebben: Repceolaj
 
Házi méh (Apis mellifera) repcevirágon

A repceolajat (Rapae oleum raffinatum) főleg két fajtából állítják elő:

  • réparepce (Brassica rapa subsp. oleifera)
  • káposztarepce (Brassica napus L. subps. napus)

Magyarországon leginkább a káposztarepce terjedt el. Ennek őszi és tavaszi változata is van, de hazánkban a tavasziak termése bizonytalan. A réparepce gyengébb, homokos talajokon is termeszthető, a káposztarepcénél fagytűrőbb, rövid tenyészidejű, magva apróbb és termése kevesebb. Úgyszintén van őszi és tavaszi változata is.

A repce olajának felhasználásáról már az időszámítás előtti utolsó századokból vannak feljegyzések. Európában a XIII. századtól állítottak elő repceolajat. A világ repceolajtermelése kb. évi 11 millió tonna, a növényi zsiradékok közül a harmadik legtöbb. A biodízel divatja miatt az ennek a divatnak hódoló országokban a kereslet erős felfutása várható. Nálunk a napraforgó után a legjelentősebb olajnövény; évi 80-120 ezer tonna magot termesztünk.

A régen általánosan kedvelt fajták magolaja hosszú láncú zsírsavakat, erukasavat (R 22:1), és eikozénsavat (R 20:1) is tartalmaz. E zsírsavak, elsősorban az erukasav lerakódnak az emberi (és állati) szervezetben, ahol nehezen bomlanak le. Megjelennek a szívizomban is, és az állatkísérletek szerint károsíthatják azt. E hátrányok kiküszöbölése érdekében Kanadában 1965-ben olyan repcefajtákat nemesítettek ki, amelyek olajában nincs se erukasav, se eikozénsav. Ezeket az új fajtákat "nullás repcének" nevezik. Mindkét típusú olaj linol- és linolénsavat tartalmaz. Tokoferol-tartalmuk 600–800 mg/kg. Klorofilltartalmuk zöldesbarnára színezi őket.

A repcepogácsa szerkesztés

Nagyon tápláló olajgyári hulladék, amelynek hátránya, hogy az állat emésztőszerveiben mustárolajat fejleszt, tehát egy-egy nagy állatnak legfeljebb napi 1–2 kg adható. Rendesen csak marhával és juhval etetik, mivel a sertés húsa és zsírja is rossz ízű lesz tőle.

A repceméz szerkesztés

Folyékonyan világos színű, de napok alatt hófehér, apró szemcsékké kristályosodik. Krémméz előállítására kiválóan alkalmas, általában a sütőiparban használják fel.

A repceméz pH-ja 3,4-3,5 körüli, az egyik legsavasabb kémhatású méz, viszont szabad savtartalma és összes savtartalma az alacsonyabbak közé tartozik. Sok mézhez képest alacsonyabb savtartalma miatt ajánlják gyomorsavtúltengéses személyeknek.[6][7]

Fiatal hajtásai szerkesztés

A koreai gasztronómia a repce hajtásait is felhasználja, jucshe namul néven saláta készül belőle.[8]

Termesztése szerkesztés

Legnagyobb repcetermelők
2021
(Számok millió tonnában)
1.   Kína 14,7
2.   Kanada 13,7
3.   India 10,2
4.   Ausztrália 4,7
5.   Németország 3,5
6.   Franciaország 3,3
7.   Lengyelország 3
8.   Ukrajna 2,9
9.   Oroszország 2,7
10.   Románia 1,3
–
15.   Magyarország 0,7
..
Föld összesen 71,3
Forrás: FAO[9]

A repce egyik legfontosabb olajnövény a világban. 2021-ben a repcét több mint 60 országban termesztették, és az éves termés mennyisége meghaladta a 71,3 millió tonnát.

A világ legnagyobb repce termelői közé tartozik Kína, Kanada, India, Ausztrália és Németország. Ezek az országok a 2021-es termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2021-ben Kína, Kanada és India az éves termés több mint felét (54%) adták a világ repce termelésének.

A repce sokoldalú növény, amelynek számos felhasználási lehetősége van. A repce magjából hidegen sajtolt olajat nyernek, amelyet konyhai célra használnak, illetve az élelmiszeriparban is sokféleképpen felhasználják, például margarinok, salátaöntetek, kekszek és cukrászati termékek előállításához. A repceolajat bioüzemanyagként is hasznosítják. A repcemaglisztet állati takarmányként használják, mivel magas fehérjetartalma és esszenciális zsírsavai kiválóan alkalmasak a baromfi- és sertéstartásra. A repce levelét és szárat is használják, például saláták, spenót vagy brokkoli kiegészítőjeként.

A repce vetésterületeit gyakran használják talajtakaróként, mivel a növény gyökérrendszere segíti a talajerózió megelőzését és a talaj tápanyagellátásának javítását.

Betegségei, kártevői szerkesztés

Számos betegségre és kártevőre kimondottan érzékeny.

Legfontosabb betegségei szerkesztés

  • A repcebecőrontó (Alternaria brassicae, A. brassicicola) akár 20%-os termésveszteséget is okozhat; a fertőzött magokból kikelt csíranövények elpusztulnak. A becőképződés idején (május végén – június elején) a meleg, párás időjárás kedvez a betegségnek.
  • A repcerák kártétele meghaladhatja az 50%-ot; a fertőzött növények elhervadnak. Főleg meleg, csapadékos időben veszélyes. A fehérpenészes szárrothadás hazánkban a repce legjelentősebb betegsége.
  • Másik súlyos betegsége a fómás levélfoltosság és a szárrák (Phoma lingam), de ennek hazai előfordulása eddig még nem ismert.

Legfontosabb kártevői szerkesztés

  • A nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala) szinte minden évben okoz kisebb-nagyobb károkat. Lárvája a növény gyökereit, imágója ősszel a kelő repce szikleveleit eszi.
  • A repcedarázs (Athalia rosae) egyes évjáratokban ősszel nagy károkat okozhat. A 3-4 leveles repce leveleiből csak a fő- és mellékereket hagyja meg.
  • A káposztalepke (Pieris brassicae) fiatal hernyói szabálytalanul átrágják a repce leveleit; súlyos kártételekor tarrágás is előfordul.
  • A repceszár-ormányos (Ceutorrhynchus quadridens) imágói a növény leveleit, szárát és a becőket hámozgatják. A lárvák a szárat odvasítják, a károsított szárrész gyakran felhasad.
  • A repce fénybogár (Meligethes aeneus) imágója pollenevő, de tojásrakáshoz oldalról belerág a bimbóba, és ezért az leszárad. A lárva a virágrészeken táplálkozik.
  • Tavaszi kártevője a mezei pocok (Microtus arvalis).
  • A repcét károsító ormányosok közül a legnagyobb kárt a repcebecő-ormányos (Ceutorrhynchus assimilis) okozza. Lárvájaa a becőben él, és kívülről rágja meg a magkezdeményeket; az imágó tavasszal a növény szárát, a leveleket és a bimbókat furkálja.
  • A repcebecő gubacsszúnyog (Dasineura brassicae) lárvái a magkezdeményeket és a becő falát rágják, ami miatt a becő idő előtt felnyílik, és a mag a talajra hull. Egy becőben akár 45–50 lárva is fejlődhet.

A repcebecő-ormányos és a repcebecő gubacsszúnyog együttes magkártétele elérheti a 80–90%-ot.

A repce gyomosodása szerkesztés

A hagyományos, sűrűn vetett fajták gyomelnyomó képessége jó; ezeknek a gyomosodás kisebb gond. A nagyobb sortávval vetett hibrid káposztarepce a kelés utáni 1-2 hónapban szinte védtelen a gyomokkal szemben. Mivel a talaj felületét nem zárja, főként csapadékos nyárvégen, őszelőn jelenik meg sok gyom a táblákban.

Az őszi gyomállomány szerkesztés

– a repcével egyszerre vagy utána csírázó gyomokból áll. Ilyenek:

Ősszel és tavasszal egyaránt csírázó gyomok szerkesztés

Ideális előveteményei az őszi kalászosok, de utánuk a spontán kelő őszi búza és őszi árpa is kártevő gyomként jelenik meg benne.

A gyomfertőzött területen a repce tavaszi fejlődése lelassul. A becőképzés és az érés időszakában a repce megdőlhet, és az állományban felnőhet az ebszékfű, a pipacs, a ragadós galaj és a nagy széltippan.

A repce vetőmagját hazánkban központilag csávázzák gombaölő és rovarölő szerekkel – utóbbiak a korai kártevők, elsősorban a levélbolhák ellen védenek.

Kapcsolódó cikkek szerkesztés

Források szerkesztés

  1. ↑ a b c d e Dr. Eőry Teréz: A repce termesztése (1986)
  2. ↑ Brassica rapa subsp. oleifera. Turnip Rape. EOL. (Hozzáférés: 2013. április 13.)
  3. ↑ Clive Stace. New Flora of the British Isles. Cambridge: Cambridge (1997). ISBN 978-0-521-58935-2 
  4. ↑ Doreathea Hurst. History and Antiquities of Horsham. Farncombe & Co (1889) 
  5. ↑ Brassica rapa. Bioimages. cas.vanderbilt.edu, 2011 [2010. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 10.)
  6. ↑ Tamás Melinda: Különböző méz fajták összehasonító vizsgálata és a hőkezelés hatása egyes tulajdonságaikra. (magyarul) Műszaki Szemle, 70. sz. (2017) 42., 44 (37–47). o. ISSN 1454-0746 Hozzáférés: 2020. december 17. (pdf)
  7. ↑ 4.1. A magyar termelői mézek minőségi paraméterei. 1 táblázat: Magyar termelői mézek minő[s]ég-vizsgálatának eredményei. In Czipa Nikolett: Különböző eredetű mézek összehasonlító vizsgálata és a gyártmánykialakítás hatása a minőségre – Egyetemi doktori (PhD) értekezés tézisei. (magyarul) Témavezető: Győri Zoltán. Debrecen: Debreceni Egyetem Hankóczy Jenő Növénytermesztési, Kertészeti és Élelmiszertudományok Doktori Iskola. 2010. 7 (6–9). o. Hozzáférés: 2020. december 17. (pdf)  
  8. ↑ Herbivore’s delight – Spring namul. Korea.net (Dél-Koreai hivatalos oldala), 2012. április 10. [2013. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 6.)
  9. ↑ http://www.fao.org/faostat/en/#data/QC%7Cpublisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)

További információk szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Repce témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Repce&oldid=26529631”