Eupannonicum flóravidék

Az Eupannonicum (Alföldek) a Pannonicum flóratartomány legnagyobb területű flóravidéke. Ide soroljuk Magyarország területének többségét. Északnyugat felé jóval túlnyúlik határainkon: nemcsak a Bécsi-medence tartozik hozzá, de a Morva-mező is. Kelet és dél felé is eltávolodik az országhatártól, egészen a hegyvidékek lábáig. A flóravidék fő jellemzője, hogy síkság. Növényzete alapvetően délkeletről, a legutolsó eljegesedés után települt be, ezért a pontusi flóraterület növényzetével rokon. A hosszú, elszigetelt fejlődés miatt több bennszülött faj is kifejlődött itt.

Fő talajképző kőzetei a folyók lerakott alluviális üledékei (homok, iszap, agyag), valamint a szélhordta (átmozgatott, illetve idehozott) homok és lösz.

Éghajlata túlnyomórészt az erdős sztyepp övének felel meg, de egyes tájai (Kisalföld nyugati része, Nyírség, Észak-Alföld, Dráva-sík) már a zárt tölgyes zónába tartoznak. Eredeti növénytakarójából a mezőgazdaság térhódítása következtében csak töredékek maradtak fenn.

Jellemző növénytársulások

Jellegzetes klimax növénytakarója az üdébb homoktalajokon a gyöngyvirágos tölgyes, a szárazabb homok-, illetve löszterületeken a pusztagyep, illetve a löszpusztarét. Az egykori kiterjedt árterületeket és lápokat borító liget- és láperdőknek már csak nyomai lelhetők fel. A nagyrészt másodlagos szikeseken szolonyec (Tiszántúl), illetve (a Solti-síkságon) szoloncsák szikes puszták alakultak ki, a Tiszántúlon helyenként sziki tölgyesekkel. A kedvezőbb klímájú Nyírségben, valamint a nagyobb folyók (Dráva, Rába, Felső-Tisza) völgyeiben gyakoriak voltak a gyertyános–tölgyesek is.

Növénytársulások élőhelyenként

• Folyók árterein:
  • bokorfüzesek,
  • pufahaligetek,
  • keményfaligetek,
  • mocsárrétek.

• Lösztáblákon:
  • löszgyepek,
  • lösztölgyesek.

• Homokbuckákon:
  • nyílt és zárt homoki gyepek,
  • nyáras-borókások,
  • nyílt és zárt pusztai tölgyesek.

• Szikes területeken:
  • sziki mocsarak,
  • nedves és száraz szikesek,
  • sziki tölgyesek.

• Lefolyástalan medencékben és morotvákban:
  • síklápok és átmeneti lápok,
  • láprétek,
  • láperdők.

Jellemző növényfajok

Az igazán jellegzetes faj aránylag kevés. Ismertebb endemikus élőlényei:

• sóballa (Suaeda pannonica),
• homoki kikerics (Colchicum arenarium),
• kéküstökű csormolya (Melampyrum nemorosum ssp. debreceniense)
• magyar nőszirom (Iris aphylla ssp. hungarica),
• magyar kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. hungarica),
• rákosi csenkesz (Festuca wagneri),
• magyar csenkesz (homoki csenkesz, Festuca vaginata),
• magyar sóvirág (Limonium gmelini ssp. hungaricum),
• kései szegfű (Dianthus serotinus),
• tartós szegfű (Dianthus diutinus),
• erdélyi hérics (Adonis transsylvanicus),
• erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana),
• debreceni torma (Armoracia macrocarpa).

A fás fajok közül az ártereken jellegzetes:

• fekete galagonya (Crataegus nigra),
• magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) – ez a Dél-Dunántúlon is jellemző.

Flórajárásai

A flóravidék magyarországi részét az alábbi flórajárásokra osztjuk:

• Kisalföld (Arrabonicum flórajárás);
• Mezőföld és Solti-síkság (Colocense flórajárás);
• Duna–Tisza köze (Praematricum flórajárás);
• Dél-Alföld és Dráva-sík (Titelicum flórajárás) – a Dráva-síkot egyes szerzők önálló Dravense flórajárásként (Dráva-melléki flórajárás) elkülönítik;
• Tiszántúl (Crisicum flórajárás);
• Nyírség (Nyírségense flórajárás);
• Észak-Alföld (Samicum flórajárás);

Források

• Az Alföld flóravidéke
• Növényföldrajz
• ÁTTEKINTÉS A DRÁVA ALSÓ VÍZGYŰJTŐJÉNEK TÁJHASZNÁLATÁRÓL