Főmenü megnyitása

A gyakorlatilag a Kisalfölddel azonos Arrabonicum flórajárás az Eupannonicum flóravidék (Alföldek) legnyugatibb flórajárása. Nyugati része a zárt tölgyes, keleti része pedig az erdős sztyepp övben foglal helyet.

Növényföldrajzi jellegét döntően a Duna árterén, elsősorban a Szigetközben megtelepült, és sok hegyvidéki elemet rejtő ártéri ligeterdők (Pimpinello majoris-Ulmetum és Paridi quadrifoliae-Alnetum) alakították ki. Ezek a helyükre telepített nemes nyárasok egyhangú mesterséges ültetvényei miatt az utóbbi évtizedekben vészesen összezsugorodtak. A vízrendezés, a mocsarak lecsapolása megpecsételte a Hanság hajdan volt lápjainak sorsát. Az égeres láperdők, láprétek máig fennmaradt töredékei számos igen ritka, veszélyeztetett fajnak:

nyújtanak menedéket, ezért különleges természeti értékeink.

A Fertő terjedelmes nádasai és szikesei a Hansággal együtt a Fertő–Hanság Nemzeti Park részei. Értékes lápterületek találhatók a Marcal völgyében is. Az egykor gazdag flórájú homokpuszták túlnyomórészt a homokfásítás áldozatául estek. Különleges érték a BakonyszentlászlóFenyőfő közt élő, egyedülálló, maradvány jellegű homokpusztai erdeifenyves (Festuco vaginatae-Pinetum). A flórajárás keleti peremén, Esztergom környékén található síklápok fő érdekessége az illatos hagyma (Allium suaveolens).

Jellegzetes flóraelemeiSzerkesztés

Az élőhelyek egyik csoportjára:

a kontinentális, pannon–pontusi, pontusi és szubmediterrán elemek jutnak túlsúlyra.

A kontinentális flóraelemek közül jellemző:

Pannon–pontusi, illetve pontusi fajok:

Szubmediterrán fajok:

A pusztai flóraelemek között feltűnik több endemikus faj, illetve alfaj is:

TájegységeiSzerkesztés

Hanság (és Fertő)Szerkesztés

A Hanság lefolyástalan, lápos medence. A Fertő mellékén hatalmas nádasok és szikesek húzódnak. A lecsapolások miatt az egykori gazdag lápvilágnak csak hírmondói maradtak fenn. A szikesek „eredetisége” nehezen értelmezhető, mivel a tó területe és vele a növénytársulások elhelyezkedése, el-, illetve kiterjedése mindig roppant változékony volt – és ebben egyaránt volt szerepe a természeti folyamatoknak és a vízkormányzásnak.

  • Ezeken a szikeseken a sótűrő fajok között nemcsak kontinentális, de irán-turáni jellegű, bennszülött flóraelemeket is találunk:

Komáromi-síkságSzerkesztés

A Kisalföld keleti részén elterülő síkságot túlnyomórészt meszes homok borítja. Jellegzetes növénytársulásai és növényfajai:

Rábaköz és Marcal-medenceSzerkesztés

A Rába és a Marcal fiatal öntésterületének jellegzetes növénytársulásai:

jellegzetes növényfajai:

Szigetköz és CsallóközSzerkesztés

A Bécsi-kapun át a Kárpát-medencébe lépő Duna szerteágazik, és a Kisalföld süllyedő medencéjében lerakja hordalékát. Ez a kavicsos-homokos hordalék építi fel a Szigetköz és a Szlovákiához tartozó Csallóköz hatalmas szigetvilágát.

A tájat egykor uraló keményfaligeteket (Querco–Ulmetum) a 20. században a talajvíz szintjének emelkedésével puhafaligetek (Salicetum albae–fragilis) váltották fel; előbbiek foltjai csak a magasabb térszíneken éltek túl.

  • A keményfaligetek aljnövényzetében jellegzetes, a hegyvidékről levándorolt fajokat figyelhetünk meg:

Jellegzetes növénytársulásai és növényfajai:

A Fertő medencéjével lecsapolásáig összefüggött a Hanság (Hany) mocsárvidéke, amin kiterjedt égererdők (Thelypteridi–Alnetum) nőttek. Ma már csak néhány folton látható a csíkos éger (Alnus rugosa) cserjeszintjében a fekete ribiszke (Ribes nigrum) terjeszkedik, és alatta nagy ritkán még felfedezhető a lápi csalán (Urtica kioviensis)

Egyes szerzők az Arrabonicum flórajáráshoz sorolják az Ausztriához tartozó Bécsi-medence és a Csehországhoz tartozó Morvamező növényzetét is.

Ság hegySzerkesztés

A síkságból szigetként kiemelkedő Ság (279 m) növényzete nem a Kisalföldével, hanem a Dunántúli-középhegységével rokon.

ForrásokSzerkesztés