Főmenü megnyitása

A Csallóköz (szlovákul: Žitný ostrov (régebben:Čalokez), németül: Große Schüttinsel) hosszúkás alakú folyami sziget a Kisalföld szlovákiai részén, a Dunától északra, Pozsonytól délkeletre. A Duna, a Kis-Duna és a Vág-Duna határolja. Pozsonytól (amelynek egy kis része a Csallóközben fekszik) Komáromig húzódik. Legnépesebb települése Komárom. Legnagyobb részét a Dunaszerdahelyi járás foglalja magába.

Csallóköz
Táj Gúta közelében
Táj Gúta közelében
Elhelyezkedés  Szlovákia, Kisalföld
Fontosabb települések Pozsony (Főrév-Farkastorok, Pozsonypüspöki, Vereknye) Komárom, Dunaszerdahely
Földrajzi adatok
Terület1615 km²
Folyóvizek Duna, Kis-Duna, Vág
Időzóna CET (UTC+1)
Résztájegységek Alsó-Csallóköz, Csilizköz, Felső-Csallóköz
Térkép
A Csallóköz fekvése Szlovákián belül
A Csallóköz fekvése Szlovákián belül
é. sz. 47° 57′, k. h. 17° 39′Koordináták: é. sz. 47° 57′, k. h. 17° 39′
A Wikimédia Commons tartalmaz Csallóköz témájú médiaállományokat.

A Csallóköz Európa legnagyobb szárazföldi szigete. A folyók övezte síkság Szlovákia legtermékenyebb területei közé tartozik. Itt található Szlovákia legnagyobb föld alatti vízkészlete, a Duna föld alatti hordalékaiban. A terület termálvizeinek ásványianyag-tartalma igen kedvező.

A Csallóköz 1918-ig a Magyar Királyság szerves részét képezte megosztva Pozsony és Komárom vármegye között. Lakossága az 1940-es évek második felében történt ki- és betelepítések ellenére is döntő többségében magyar.

Nevét valószínűleg egykor a Dunába torkolló Csalló folyótól kapta, mely nagyjából a mai Kis-Duna helyén folyhatott és török eredetű szónak vélnek.[1] Egyes mondák szerint egykor a tündérek birodalma volt. Bővelkedett természeti kincsekben, ezért is nevezték „Aranykertnek”.

Tartalomjegyzék

FöldrajzSzerkesztés

Az árvízvédelem ismert kezdetei egészen a 15. századig nyúlnak vissza, amikor Zsigmond király elrendelte a somorjai gát megépítését. A tervszerű árvízvédelem azonban csak a 19. században kezdődött el. A belvízlevezető csatornahálózat építése 1854-ben kezdődött és hosszú évtizedeken át folytatódott.

ÉlővilágSzerkesztés

 
Duna-ártéri Természetvédelmi Terület (Chránená krajinná oblasť Dunajské luhy), Pozsonypüspöki és a Szenci járás területén
 
Duna-ártéri Természetvédelmi Terület (Chránená krajinná oblasť Dunajské luhy), Vajka és a Doborgaz között

A terület valószínű eredeti vegetációját a kőrises, sziles tölgyes és a füzes nyárfás ártéri erdők alkotják. Helyenként szintén megtalálhatóak mocsarak különböző fajtái. Vezető fa fajta a nyárfa és a füzek, de mindezek mellett előfordul a fehér akác, kőris és a szilfák. Bokrok közül megtalálható a fekete bodza, galagonya, som, fagyal, kányabangita és a szeder. Az ártéri erdőnek dzsungelszerű jelleget kölcsönöznek a kúszónövények.

Állattani szempontból a terület rendkívül fontos a halfauna védett, kihalás szélén álló fajának a lápi pócnak, mely a dunamenti terület endemikus faja – valamint az emlősök közül a patkányfejű pocoknak az előfordulása miatt.

Értékes kétéltűek és hüllők előfordulása, mint például az ásóbéka vagy az erdei sikló. A Hami nádas emellett madártanilag is jelentős lelőhely tekintettel a 80 madárfajra, amiből 51 védett, mint például a nádiposzáta, sármány, fülemüle és mások. A Hami nádas pillanatnyilag a viszonylag legöregebb mocsári növényi biotóp a csicsói területen. Eredetileg dunai folyóág folyamatos eliszaposodásának eredménye. A terület értéke ritka mocsári életközösség megőrzésében rejlik, amely a legidősebb a csicsó terület fokozatosan eliszaposodó volt dunai-ágainak sorában.

A Csallóközben telelnek át az északi vadlibafajok, s a terület kedvelt élőhelye a vadkacsának, fácánnak, fürjnek, túzoknak és számos védett madárfajnak. Baka község határában, a Duna ártéri erdeiben található a ritkaságszámba menő rétisas kiemelten védett fészkelőhelye. A fekete harkály által kiszorított szalakóta az 1970-es években teljesen eltűnt, de az 1990-es évek közepén ismét felfedezték néhány példányát. A túzok-állomány az 1970-es években még megközelítőleg 300–400 körül mozgott, jelenlegi állománya azonban csupán néhány egyedre korlátozódik. Viszonylag gyakori madárfaj a gyurgyalag. A hattyúk egyedszáma is nagy mértékben megnövekedett.[2]

A Csallóközben 1959 óta követhető nyomon a gólya elektromos vezetékek oszlopain való fészkelése. Míg 1934-ben még a fészkek kétharmada volt épületek (nád)fedelein, és majdnem egyharmaduk kéményeken, addig 50 évvel később épületek tetőzetén már nem ismertek a régióban fészkelést. A fészkek kétharmada ekkor már villanyoszlopokon volt. A fákon való fészkelés az egész vizsgált időszakban elenyésző mértékű volt.[3]

TörténelemSzerkesztés

A honfoglaláskor Lél törzse szállta meg a területét. A mai holtág területét először a középkorban IV. Béla király 1268-ból származó adományozó levelében említik, mint AQUA AD VILIAM CYCHOV. Ebben az időszakban indult a terület benépesedése is.

Mátyás királynak Nagymegyer környéke volt a kedvenc vadászó területe, Komáromban pedig kedvenc hajója állomásozott. A török megszállás alatt Csallóköz Pozsonyt és a budai pasát is kiszolgálta. A csapatok felvonulási területe is itt volt. Rengeteg portya folyt ezen a területen. A rendi felkelés bizonyítékaként felgyújtották Somorja városát.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményei csallóközi vonatkozásai közé tartozik a Somorja melletti Pipagyújtónál történt kisebb ütközet is. A magyar honvédek állásokat építettek, amikor egy kis létszámú osztrák csapat rájuk támadt. 7 magyar katona meghalt és a csárdát felgyújtották. Csiliznyáradon van egy honvédsír. Színi Sebő Alajos ezredes a tápióbicskei csatában, párbajban megölt egy osztrák ezredest. Állítólag Jókai Mór róluk mintázta A kőszívű ember fiaiból jól ismert Baradlay–Palwicz párbajt. Nagyobb csaták nem voltak.

1918-ban Csehszlovákiához került ez a színmagyar terület. Földreformot hajtottak végre, amelynek következményeként ide özönlöttek a csehek, morvák, szlovákok, akik ún. kolóniákat alkottak. 1938-ban a területet visszacsatolták Magyarországhoz, majd a második világháború után ismét a megaláztatás és kegyetlenség évei következtek. A deportálások és a lakosságcsere-egyezmény keretében több ezer magyar család volt kénytelen elhagyni szülőföldjét. Házaikba idegen telepesek költöztek.

TelepülésekSzerkesztés

Legnagyobb települések:

Név Népesség
(fő, 2011)
 
Komárom
 
Dunaszerdahely
Komárom 34349
Dunaszerdahely 22477
Pozsonypüspöki
(Pozsony része)
20611
Vereknye
(Pozsony része)
19177
Somorja 12726
Gúta 10696
Nagymegyer 8859
Bős 5361
Dénesdtorcsmisérd 4482

Lásd még: Kategória:Csallóköz települései

NéprajzSzerkesztés

A Kis-Duna és a Duna régmúlt képéhez a vízimalmok sokasága is hozzátartozott, melyekből még a 19. században is több száz működött.

A dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum néprajzi gyűjteményében láthatók a dunai aranymosók szerszámai is. A Csallóköz egyik nevezetes tevékenysége volt az aranymosás, melynek művelői féltve őrizték titkaikat. Romantikus, de fárasztó foglalkozás volt ez, s meggazdagodni nem nagyon lehetett belőle.

Csallóköz népviseletében szerepet kapott a kékfestéssel készült öltözet is. Az ősi kékfestő műhelyek azonban napjainkra sajnos megszűntek.

Az itt élők ősfoglalkozása elsősorban a halászat volt. A legfontosabb halak: a viza, a harcsa, a ponty, a keszeg, a süllő, a csuka és egyéb kisebb fajok, például a vágódurbincs. Egykoron a térség egyik legértékesebb halfaja a viza volt. Ez a Fekete-tengerből a Csallóköz csendes vizeibe ívni felvándorló halóriás. A halakat a piacokon árulták. A bécsi halpiacon például külön standjuk volt a csallóközi vizásoknak.

GazdaságSzerkesztés

A sziget kiemelt mezőgazdasági terület, az egész régiót öntözőcsatornák szelik keresztül-kasul. Fontos volt a halászat is.

Korábban jelentős volt a folyókra épülő malomipar. Nagyobb ipari létesítmények voltak a komáromi hajógyár és a bősi vízerőmű.

A Pozsony–Komárom-vasútvonal halad át rajta.

LátnivalókSzerkesztés

Észak-Csallóköz fő látnivalója a szentantali ferences kolostor, amely a vidék fontos búcsújáróhelye immár három évszázada. A legenda szerint 1715-ben a kegyképen Szűz Mária szemeiből először víz, azután vér tört elő. Még több könnyezés is történt és csodás gyógyulások történtek a buzgó imádság hatására. Remete Szent Antal-zarándokhellyé vált és mind a mai napig búcsút tartanak a kolostorban.Sok látnivaló található még Csallóközben, számos kastélyok, múzeumok. A legnagyobb turisztikai helyet viszont a bősi vízierőmű jelenti. Itt a töltésen – kerékpárutakon Bécsből az erőműn keresztül Csiliznyárad felé el lehet jutni Budapestre is. A Csicsói Holtág Nemzeti Természetvédelmi Terület Csicsó és Kulcsod kataszterében a Duna folyó árterületén kivül fekszik. Összterülete 79,87 hektár, ebből 52,28 hektár esik Csicsó kataszterébe. Védett övezetté csak a Csicsóhoz tartozó rész lett nyilvánítva.

A Csicsói Holtág a Csallóköz egyik természetileg legértékesebb területe. A terület magját maga a szabálytalan alakú holtág alkotja. A keleti partvonalat meredek védőgát határolja, a nyugati part enyhébb lejtésű és folyamatosan sűrű, gyékényesbe és nádasba megy át. Az egész holtág a fokozatosan eliszaposodás és növényzettel való benövés stádiumában van.

A keleti részen egy nagy öböl található. amely a töltésnek a 19. század végén bekövetkezett gátszakadásakor keletkezett. A nyugati részen a partok hosszában majdnem a teljes holtág be van nőve vízi növényzettel. Ez a jelenség valószínűleg a domináns nyugati szelekkel hozható összefüggésbe. A rezervátum külső területét a régi, több mint 100 éves, parti vegetációval benőtt dunai töltés alkotja. Ez egy változó szélességű ártéri-erdő és bozót sáv a holtág hosszában, amely a vízfelület felé helyenként littorális (azaz a tengerpartokra jellemző) növénytársulásokba megy át. A töltés átmenetet képez a szomszédos mezők és a tavak között, egyben ez alkotja a rezervátum védett övezetét is.

A védett övezetben található a Hami nádas is, hol a növénytakaró központi részét a nád és a magas sás sűrű vegetációja alkotja. A nádas helyenként vizenyős területbe megy át, máshol füzes vagy nyárfás növényzet határolja. A helyszín közepén a Ham csatorna halad. A vízi növénytársulások közül a csatornában jelentős: békaliliom, fehér tündérrózsa, vízitök, virágkáka.

A Duna már az Osztrák-Magyar monarchia korában is bizonyos szakaszaira fel volt osztva. A folyó mentén lakóházak épültek az alkalmazottaknak, akiknek feladata a szakaszok őrzése volt. Az utolsó ilyen gátőr az Első Szlovák Köztársaság idején egy Lion nevű olasz származású polgár volt, aki Csicsóra nősült. Az ő háza őrzi még ma is a holtágat – LION-t.

A terület a Duna vízgyűjtő területébe tartozik. Hidrológiai szempontból is főleg a Duna folyásának hatása alatt áll.

A holtág a felszínalatti szivárgásokból táplálkozik. A víz átlagmélysége 3 méter, a legmélyebb részen eléri a 6,1 métert is. Nagy víztartalom és vízáteresztő képesség jellemzi. Emellett a rendszert befolyásolja a csatornahálózat és a bősi vízierőmű is.

Lásd mégSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Csölle, Csurla nemzetség, Csarlóköz - carlak = sirály http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/Hataron_tuli_magyarsag/A_csallokoz_sziveben/pages/013_csallokoz_nev_nyomaban.htm Archiválva 2009. február 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. Szabad Újság 1996. augusztus 8-i lapszáma.
  3. Stollmann 1990; Richard Pomichal 1984: A fehér gólya (Ciconia ciconia L.) elterjedése a dunaszerdahelyi járás területén. Csallóközi Múzeum - Múzeumi Híradó VIII, 52-62.

ForrásokSzerkesztés

  • Csiba Balázs 2014: Niekoľko prameňov k stredovekému osídleniu Žitného ostrova. In: Štúdie (ne)dávnych čias. Historia nova 8. Bratislava, 95-108.
  • Csiba Balázs 2013: Cirkevná organizácia vo vybranej oblasti Žitného ostrova v stredoveku. Medea 2013/2014, 91-115.
  • Béresová, K. 2011: Žitný ostrov - Textový a obrazový sprievodca.
  • Koncsol László 2005: A csallóköz városai és falvai III. Lakszakállas - Vők. Pozsony.
  • Gyulai Rudolf 2003: Az Alsó-csallóközi és Csilizközi Egyesült Ármentesítő és Alsó-csallóközi Belvízlevezető Társulat története.
  • Unti Mária 2002: Csallóköz földrajzi nevei - Dunaszerdahelyi járás. Dunaszerdahely.
  • Id. Alapi Gyula 1994: A csallóközi halászat története. Pozsony.
  • Ipolyi Arnold 1994: Csallóköz műemlékei. Pozsony.
  • Ipolyi Arnold 1993: Csallóközi uti-képek. Pozsony.
  • Stollmann András 1990: Populačná dynamika bociana bieleho (Ciconia ciconia) na Žitnom ostrove. In: A. Štollmann (zost.): Ciconia '88 – Zborník referátov z odborného seminára konaného 28.-29. júna 1988 v Komárne. Bratislava, 46-53.
  • N. László Endre 1988: Duna aranya.
  • Milan Hanuliak 1982: Osídlenie Žitného ostrova z pohľadu stredovekej archeológie. Arch. Hist. 7, 97–102.
  • Vörösmarty Géza 1975: Pogánykori emlék a Csallóközben. Irodalmi Szemle XVIII, 724-725.
  • Marczell Béla 1975: Csallóközi farsang. Irodalmi Szemle XVIII, 726-731.
  • Mikuláš Gyalokay 1972: Ochrana Žitného ostrova pred vodami. Bratislava.
  • Mikuláš Gyalokay - Jozef Procházka 1970: Komplexný manipulačný poriadok pre odvodňovací systém Žitného ostrova. Záverečná správa. Bratislava.
  • Franz Josef Beranek 1962: Der madjarische Name der Schüttinsel. Südostdeutsches Archiv V, 184-190.
  • Khin Antal 1948: A csallóközi halászélet.
  • Gyalókay Miklós 1942: Síkvidéki területek lefolyási tényezőjének megállapítása. Budapest.
  • Khin Antal 1941: Lucaszékek Csallóközben. Ethnographia LII, 59-61.
  • Krížek, F. 1936: Limes Romanus na Žitném ostrově. Bratislava X, 418-432.
  • Machnyik Andor 1935: Csallóköz.
  • Khin Antal 1930: Vyzy na velkom Žitnom ostrove a ich lovenie. Časopis Muzeálnej slovenskej spoločnosti XXII.
  • Bálint István 1926: Az Alsó-csallóközi és Csilizközi Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat 1876-1926. Komárom.
  • Baranyay József 1911: A régi Csallóköz. Nagymegyer.
  • Bartal György 1860: Csallóköz történeti vázlata. Pest.
  • Ipolyi Arnold 1859: Csallóköz műemlékei. Archaeológiai Közlemények I.

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Csallóköz témájú médiaállományokat.