Remete Szent Antal

keresztény remete, a sivatagi atyák egyike

Remete Szent Antal vagy Nagy Szent Antal, görögösen Antóniosz (ógörögül: Αντώνιος ο Μέγας, Antóniosz ho Megasz, latinul: Antonius Magnus, Antonius Aegyptius, Antonius Eremita, kopt nyelven: Ⲁⲃⲃⲁ Ⲁⲛⲧⲱⲛⲓ) (Herakleopolisz, Egyiptom, 251 – Kolzim-hegy, Egyiptom, 356. január 17.) az egyik első ismert keresztény remete, a sivatagi atyák egyike.

Remete Szent Antal
Egy kopt ikonon
Egy kopt ikonon
remete, apát
Születése
251
Herakleopolisz környékén, Egyiptom
Halála
356. január 17. (105 évesen)
Kolzim-hegy, Egyiptom
Tisztelete
EgyházaKopt ortodox egyház
TisztelikRómai katolikus egyház
Ortodox kereszténység
Antikhalkédóni egyházak
Ünnepnapjajanuár 17.
Római katolikus egyház
Ortodox kereszténység
január 30.
Kopt ortodox egyház
JelképeiÖreg, szakállas, csuklyás férfi T alakú botra támaszkodva, disznóval, csengővel
A Wikimédia Commons tartalmaz Remete Szent Antal témájú médiaállományokat.

Keresztény földműves családban született az egyiptomi Herakleopolisz környékén. Igen magas kort ért meg, korabeli források szerint a 105. életévében halt meg. Húszéves korában egy szentmisén hirtelen arra a fölismerésre jutott, hogy neki szól az, amit Máté evangéliumából éppen felolvastak a híveknek: „Ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között… Aztán gyere, és kövess engem!” Az ifjú úgy érezte, hogy követnie kell Jézus parancsát. Eladta a családi birtokot, és ami nem volt szükséges a húgáról való gondoskodáshoz, azt mind a szegényeknek adta.

Előbb a faluja közelében élt, később a Líbiai-sivatag egy üres sírboltjában rendezkedett be. Onnan egy elhagyott katonai táborba költözött, ahol két évtizedet töltött el a világtól távol, majd a Vörös-tenger felé vette útját, s élete végéig a tenger melletti Kolzim-hegy (Qolzum) lábánál élt. (é. sz. 28° 55′ 26″, k. h. 32° 21′ 00″) A hegyen egész remetetelep alakult ki körülötte. A középkorban a keresztények a fertőző betegségek, így az orbánc, a „Szent Antal tüze”, vagy a bizserkórnak nevezett anyarozsmérgezésben szenvedők védőszentjeként tisztelték. Neki ajánlva a 11. században ott alapították meg az antonita rendet a szegények, betegek istápolására. 2010 elejére hatalmas költséggel restaurálták a világ legrégibb, a nevét viselő, ottani kolostorát.[1]

A legenda szerint Remete Szent Antal égi szózatot hallott, amely figyelmeztette: nem ő a legidősebb, legszentebb remete. Ezért, bár kilencven éves is elmúlt, útra kelt, mert találkozni akart a másik híres remetével, Remete Szent Pállal.

Remete Szent Antal 356-ban halt meg, ünnepe halála napján, január 17-én van. Két évszázadon át ismeretlen helyen volt a sírja, csak 561-ben találták meg. Relikviáit előbb Alexandriába, majd Konstantinápolyba vitték.

Hírét nem teológiai felkészültségének vagy filológiai műveltségének köszönhette – írni sem tudott –, hanem önmegtagadó életének és vallási bölcsességének. Az utókorra vitatott hitelességű 1) regulája és 2) húsz homíliája maradt fenn, eredetileg kopt nyelven írt, általa diktált 3) hét levél azonban bizonyosan hozzá kötődik. Témájukat tekintve fiatal szerzeteseknek ad aszketikus szellemiséget tükröző útmutatást a lelki élettel kapcsolatban. Később e levelek görög fordítása is elkészült.

Korabeli életrajza magyar nyelven

szerkesztés
  • Szent Athanaszioszː Szent Antal életeA III–IV. század szentjei, Jel Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 963-8344-78-4 41–121. o.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés