Bartal György (jogtörténész)

(1785-1865) magyar királyi udvari tanácsos, jogtörténész

Idősebb beleházai Bartal György (Füss, 1785. április 24.Damazérkarcsa, 1865. szeptember 20.) magyar királyi udvari tanácsos, Szent István rendi és aranysarkantyús lovag, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Bartal György
Idősebb Bartal György arcképe a Vasárnapi Ujságban (1858)
Idősebb Bartal György arcképe a Vasárnapi Ujságban (1858)
Született 1785. április 24.
Füss
Elhunyt 1865. szeptember 20. (80 évesen)
Damazérkarcsa
Állampolgársága magyar
Gyermekei Bartal György
Foglalkozása királyi udvari tanácsos
Tisztség magyar országgyűlési képviselő (1825–)
Iskolái Pozsonyi Királyi Jogakadémia (1801–1805)
A Wikimédia Commons tartalmaz Bartal György témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

A korán árvaságra jutott fiút nagybátyja, Kulcsár Tamás, Komárom vármegye szolgabírája és neje nevelték; a gimnázium alsóbb osztályait Pozsonyban, a két felsőt 17991801-ben Nagyszombatban tanulta; a bölcseleti s jogi tanfolyamot 18011805 között a pozsonyi akadémián hallgatta; egyévi joggyakorlat után 1806-ban fölesküdött királyi táblai jegyzőnek és jelen volt az 1807. budai s 1808. pozsonyi országgyűléseken mint Ghyczy József személynöki itélőmester, majd Ürményi János királyi táblai előadó birónak irodai kiadója.

1809. február 12-én ügyvédi oklevelet szerzett. Pálffy Lipót gróf főispáni helytartó által 1810. április 9-én Pozsony vármegye másod aljegyzőjévé s levéltárnokává, 1817-ben főjegyzőjévé nevezték ki. 1823. augusztus 4-én a megye alispánjává s 1825. augusztus 16-án országgyűlési követévé választatott; ekkor Nagy Pál mellett a magyar nyelvért küzdött. 1827. november 17-én Majláth György királyi személynök által személynöki ítélőmesternek neveztetvén, elvált megyéjétől. A királyi táblai pályán szerzett neve őt csakhamar nádori ítélőmesterré s 1830 januárjában udvari tanácsossá s királyi udvari kancellári előadóvá emelte. Ekkor magyar királyi udvari tanácsos és május 25-én az országgyűlési ügyek előadója lett; ezen hivatalában részt vett az 18321836. és 18391840. országgyűléseken, sőt gyakran Erdély legfontosabb ügyeinek elintézésében is. 1830. szeptember 28-án V. Ferdinánd király koronázásakor aranysarkantyús vitézzé emeltetett. 1833. május 23-án a Szent István rend vitéze s 1846. július 2-án annak kincstárnoka lett.

1848. május 8-án a magyar udvari kancellária megszűnvén, az újonnan alkotott magyar királyi külügyminisztériumban államtanácsossá s első osztályfőnökké neveztetett ki, mely tisztét november 12-éig viselte. Ezután többnyire Pozsonyban és csallóközi jószágán élt visszavonultan. V. Ferdinánd király 1848. május 20-án gyémántgyűrűvel ajándékozta meg. A Magyar Tudományos Akadémia 1830. november 17-én igazgató, 1858. december 15-én tiszteleti taggá választotta.

MunkáiSzerkesztés

Történeti értekezései az Uj M. Muzeumban (1858–59), M. Akad. Értesítőben (1859. 1861.) és a M. Tudom. Értekezőben (1862.) jelentek meg; az Egyetemes M. Encyclopaediába történeti s jogtörténeti cikkeket irt.

Arcképe kőre rajzolva nyomt. Rohn 1860. Pesten, megjelent 3. alatt említett munkája, a M. Tud. Értekező I. kötete, és az uj M. Múzeum 1860. I. kötete mellett.

ForrásokSzerkesztés