Ivánfi Ede

Ivánfi Ede (1869-ig Jancsik Ede) (Somorja, 1821. április 21. – Magyaróvár, 1900. január 28.) piarista tanár, történész, elsősorban címertannal és Moson vármegye történetével foglalkozott.

Ivánfi Ede
Ivánfi Ede könyvének előszava
Született	1821. április 21. Somorja
Elhunyt	1900. január 28. (78 évesen) Magyaróvár
Foglalkozása	történész, heraldikus, pedagógus
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivánfi Ede témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Somorján született, Jancsik Béla (Adalbertus) néven, ahol apja tanító és karmester volt. 1824-ben szüleivel Pozsonyba költözött, ahol gimnáziumi tanulmányait folytatta, majd 1837-ben piarista szerzetes lett Privigyén , és az Eduardus a S. Josephio Calasanctio szerzetesi nevet választotta. A kétéves noviciátus után két évig Sátoraljaújhelyen volt próbaéves tanár az alsóbb osztályokban, majd Vácon, Nyitrán és Szentgyörgyön folytatott filotófiai és teológiai tanulmányokat. 1846-ban pappá szentelték, majd Debrecenben, Máramarosszigeten, Nagybecskereken, Temesváron, Pestenen, Vácott, Veszprémben, Sátoraljaújhelyen tanított a piarista gimnáziumokban, utóbbi helyen igazgató is volt.

Élete utolsó két évtizedét, 1879 és 1900 között Magyaróváron töltötte, ahol eleinte történelmet tanított a helyi piarista gimnáziumban, majd 1891-től nyugalomba vonulva történelmi kutatásoknak élt. A Moson megye történetéről írt monográfiája azonban életében nem jelent meg nyomtatásban. Hamvai a magyaróvári temetőben nyugszanak. Mosonmagyaróváron utcát neveztek el róla.

Munkássága

Tanári pályája során ahol megfordult, mindenhol foglalkozott helytörténeti kutatásokkal. Tanulmányozta Bécs, Grác, Salzburg, Trieszt, Velence, München, Regensburg és Prága gyűjteményeit; beutazta Magyarország majd minden vármegyéjét, a „régészeti” (történeti segédtudományi) tárgyak és tanügy tanulmányozására megfordult Szerbiában, Felső-Olaszországban és Bajorországban. 1881-ben Tirolon keresztül Svájcba utazott. 1888-ban XIII. Leó pápa aranymiséje alkalmával Rómában járt. Több városban is kísérletet tett múzeum alapítására. Részt vett az 1882. szeptember 2-án megalakított Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Társulat munkájában, amelynek alelnöke is volt. A társulat 1887-től múzeumként működött tovább. Magának is értékes érem- és pecsétgyűjteménye volt. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság választmányi tagja volt.

Művei

Önálló könyvek

• Kirándulások hazánkban, 1. füzet: Dunántúli tájrajzok, Pest, 1863 (különnyomat a Magyar Ember Könyvtárából)
• A magyar birodalom vagy Magyarország és részeinek czimerei, 1-2. füzet, Pest, 1869-1873. – Reprint: Budapest, 1989
• Szózat zemplénvármegye értelmiségéhez, Sátoraljaújhely, 1873 (különnyomat a Zemplénből)
• Titel mint prépostság, káptalan, hiteleshely és vár, Temesvár, 1877 (különny. a Délmagyarországi Törtémelmi és Régészeti Értesítőből)
• Vázlatok Mosonyvármegye multjából, Magyaróvár, 1882 (különnyomat a magyaróvári kegyesrendi gimnázium értesítőjéből).
• A régészet becse, fejlődése általában és alkalmazása Mosonymegyében, Mosonmagyaróvár, 1883 (különnyomat a magyaróvári kegyesrendi gimnázium értesítőjéből).

Tanulmányok, cikkek

• A magyar helyesírás kérdésben, melyben a kettős mássalhangzók egyszerűsítéséről, in Tanodai Lapok, 1856.
• A nagybecskereki algym­na­si­um története és alaprajza, in Tanodai Lapok, 1856, 220-221.
• A műveltség rendkívüli igényeiről, in Tanodai Lapok 1857.
• Simonchicz Incze életrajza, in Tanodai Lapok 2(1857), II. félév, 86, 94-95, 102-103.
• Közművelődésünk és nevelésünk kellékei, in Tanodai Lapok, 1858.
• Plank Ferencz régiséggyűjteménye Pesten, in Vasárnapi Újság, 1859.
• A leleszi konvent, in Vasárnapi Újság, 1861.
• Pestről a középponti Kárpátok felé és vissza, in Vasárnapi Újság, 1861.
• Szent Imre szobra Zirczen, in Vasárnapi Újság, 1861.
• A csopaki kastély, in Vasárnapi Újság, 1861.
• A veszprémi Gizella kápolna, in Vasárnapi Újság, 1861.
• Selmecz, in Vasárnapi Újság, 1861.
• Csallóköz és egy kis böngészete Somorja levéltárában, in: Győri Történelmi és Régészeti Füzetek, IV, 1865–1868.
• Dunántúli tollrajzok, in Idők Tanúja, 1865, 251. és köv. sz.,
• Naplótöredékek, in Idők Tanúja, 1866, 70., 72., 73. sz.
• Művelődésünk akadályai s gyógyszerei, in Új Korszak 1865; Tanodai Lapok 1866:, 46-48. sz.; 1867, 3., 14., 15. sz.
• Egy veszprémmegyei muzeum-egylet tervrajza, in Veszprémi kegyesrendi gymnasium értesítője 1870/1871.
• Keve vármegye emléke, in Századok 1872.
• A magyar államczímer, in Századok 1872.

• Sátoralja-Újhely közművelődési és emberbaráti tekintetben, in Sátoraljaújhelyi kegyesrendi gymnasium értesítője 1872/1873, 3-9.
• Szózat Zemplénvármegye értelmiségéhez egy muzeum alapítása ügyében, in Zemplén 1874. 47. sz.; 1875. 18. sz.
• Egy pár őszinte szó, in Sátoraljaújhelyi kegyesrendi gymnasium értesítője, 1876.

• Magyarország czímere egy moldvai érmen, in Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálatai 18(1876).
• Mozzanatok a sátoralja-újhelyi nagygymnasium történetéből 1873–1876, in Sátoraljaújhelyi kegyesrendi gymnasium értesítője 1876/1877.
• Úti jegyzetek Grácztól Münchenig, in Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társaság Értesítője 1878.
• Adalék a titeli sarkophaghoz, in Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társaság Értesítője, 1879.

• Vannak-e Mosonyvármegyében nyomai az avaroknak?, in Országos Régészeti és Embertani Társulat Évkönyve, 1885.
• Adatok Magyar-Ovár várának multjához, németül a Westungarischer-Grenzboteban, in Pozsonyvidéki Lapok 1885, 42. sz.
• Néhány szó az ízlésről, in Pozsonyvidéki Lapok 1886, 6., 7. sz.
• A chuni Jankovits-féle okmánygyűjtemény tartalma, in Mosonyvármegyei Történelmi és Régészeti Egylet közgyűlési elnöki jelentése, 1888.
• Nezsider multja rövid kivonatban, in Magyar-Óvár és Vidéke 1888, 8., 9. sz.
• Magyar-Óvár városának legrégibb okmányai 1354 és 1357. évből, in Mosonymegyei Lapok 1890. – Ugyanott további apróbb cikkek.
• A harag éveiből: 1849, in Óvári sárkánykönyv, szerk. Borsicsné Molnár Márta, Mosonmagyaróvár, 2002. 95-100.

Archaeologiai leveleket és tudósítások a Delejtűben (1859-1860), az Archaeologiai Értesítőben (1870-1872), a Századokban és más helyi lapokban. A hírlapokban I. E., I. E. B. monogrammal és névtelenül is írt.

Fordítások

• A szerb vajdaság és temesi bánság helytartósági rendeletei, 1857.
• Emlékirat a kikindanagybecskereki vasutról, Schwicker után magyarra ford., Nagybecskerek, 1869.

Kézirathagyatéka

• Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, IV.42: Ivánfi (Jancsik) Ede hagyatéka, 1839-1899.
• Moson megyéről szóló háromkötetes kéziratát a Hansági Múzeum őrzi.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái V. (Iczés–Kempner). Budapest: Hornyánszky. 1897.  

További irodalom

• Századok 1869., 1871. 50., 1872. 64. l.
• Akadémiai Értesítő 1869. 78., 1871. 222., 305.
• Figyelő VI. 1879. 71. l.
• Petrik Könyvészete.
• Kiszlingstein Könyvészete.
• A magyar kegyes tanítórend Névtára 1896 és önéletrajzi adatok