Főmenü megnyitása

Salzburg

osztrák város, Salzburg tartomány székhelye

Salzburg (a. m. Sóvár, IPA: [ˈzaltsbʊɐ̯k]  Ltspkr.png kiejtése[2]) Ausztria Salzburg tartományának székhelye. A Salzburg-környék közigazgatási egységgel együtt alkotják a Salzburg tartomány öt „Gau”-ja közül a legészakibbat, Flachgaut. Északnyugaton Bajorországgal határos. 146 631 lakosával Bécs, Graz és Linz után a negyedik legnagyobb osztrák város. Agglomerációjában mintegy 210 000 ember él. Vonzáskörzete túlnyúlik a tartomány határain délnyugat-bajorországi és felsőausztriai területekre. Salzburg a központja a Salzburg-Berchtesgadener Land-Traunstein Eurorégiónak.

Salzburg
2006-04-03 - Salzbourg.jpg
Salzburg címere
Salzburg címere
Salzburg zászlaja
Salzburg zászlaja
Közigazgatás
Ország Ausztria
Tartomány Salzburg
Járás Salzburg
Polgármester Heinz Schaden (SPÖ)
Irányítószám
  • 5020
  • 5023
  • 5026
  • 5061
  • 5071
  • 5081
  • 5082
Körzethívószám 0662
Forgalmi rendszám S
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 154 076 fő (2017. máj. 1.)[1]
Népsűrűség2262 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság424 m
Terület65,68 km²
Időzóna CET, UTC+1
Térkép
Elhelyezkedése
Elhelyezkedése
Elhelyezkedése
Salzburg (Ausztria)
Salzburg
Salzburg
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 48′, k. h. 13° 02′Koordináták: é. sz. 47° 48′, k. h. 13° 02′
Salzburg weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Salzburg témájú médiaállományokat.

A várost gyakran Mozartstadtnak is nevezik, hiszen itt született, és rövid életének több mint a felét itt is töltötte Wolfgang Amadeus Mozart. Egy hercegérseki városbíró név szerinti említésével (eredetileg először 1120–30 táján) Salzburg tekinthető a mai Ausztria legrégibb városának. Salzburgban mindenekelőtt a legkorábban benépesült Óváros és a Hellbrunni kastély rendelkezik különösen nagy múltra visszatekintő kulturális hagyományokkal. Itt található többek között:

Híres barokk építészetéről, jelentős történelméről és mint az Alpok kapuja.

Tartalomjegyzék

GeográfiaSzerkesztés

 
A környező vidék

DomborzataSzerkesztés

Salzburg a Salzburgi-medence ölén fekszik. A Salzach és a beépítetlen hegyek Európa egyik legzöldebb városközpontjává teszik belvárosát. A belső hegyek közé tartozik a Várhegy (a várral), a Mönchsberg, a Rainberg és a Kapuzinerberg. A várostól délre fekszik a Helbrunner Berg.

A várostól délnyugatra magasodik az 1853 m magas Untersberg, délkeletre az 1288 méteres Gaisberg. Keleti irányban nem messze található Salzkammergut. Észak felé a Salzburgi-medence nyitott. A város ligetekkel búcsúzik a Salzachtól, amely innen Flachgau szelíd dombvidékén át folytatja útját. Itt áll még a Plainberg egy gyönyörű kálváriával, megkoronázva a búcsújáróhely Maria Plain templomával. A város északnyugaton Bajorországgal határos, itt a Salzach választja el a szomszéd városkától, Freilassingtól.

Korai városfejlődésSzerkesztés

Salzburg mai területe az újkőkorszak óta (kb. i. e. 4500) lakott. Mindenekelőtt a Rainbergen maradtak fenn folyamatos településnyomok az újkőkortől egészen a rómaiak bevonulásáig, amire i. e. 15-ben, Augustus császár uralkodása alatt került sor. Nagyobb településrészek helyezkedtek el a várhegyen és a Kapuzinerbergen is, melyek a kelta időkben közigazgatási központot képeztek. A város hegyeinek lakossága a rómaiak érkezése után az Óváros területére települt, és ott immár a római „Iuvavum” település fennhatósága alatt éltek. (A Iuvavum név nem a római istenség nevéből származik, hanem kelta eredetre vezethető vissza.) A város kezdetben a Salzach bal partján fejlődött, ahol a Salzach és Mönchsberg kitűnő védelmet nyújtottak, és csak déli irányban volt szükség erős védelemre. Néhány évtizeddel később, Claudius császár idején a római Iuvavum már fontos közigazgatási központja volt az újonnan létrejött Noricum provinciának (a késő római időkben „Ufernoricum”) és egy municípium rangjával rendelkezett (Municipium Claudium Iuvavum). Salzburg volt az egyik legfontosabb város a Germániába vezető úton.

Városszerkezet és városrészekSzerkesztés

Salzburg ma tizennégy közigazgatási egységre, településre tagolható: Salzburg, Maxglan, Morzg, Gnigl, Itzling, Aigen, Liefering és Leopoldskron, valamint a környező Gaisberg, Heuberg, Bergheim, Hallwang, Siezenheim és Wals.

Egyesítések a 20. századbanSzerkesztés

1935. június 7-én a tartományi gyűlés törvényt fogadott el „Salzburg tartományi székhely területének bővítéséről”, amelynek hatálybalépésével több környező települést részben vagy egészben a városhoz csatoltak. Ezzel a lakosság lélekszáma 40 232-ról 63 275-re, területe pedig 8,79 km²-ről 24,9 km²-re nőtt.

Az egyesítések második hulláma 1939-ben zajlott, ekkor csatoltak a városhoz többek között olyan nevezetes, ma idegenforgalmi szempontból jelentős részeket, mint Hellbrunn és Leopoldskron. A város lakosainak száma ezzel 77 170-re emelkedett, területe pedig 1950-re elérte a 65,67 km²-t. Érdekesség, hogy Anif község 1990-ben megtámadta Hellbrunn egykori elcsatolását, és visszakövetelte azt magának, sikertelenül.

TörténelemSzerkesztés

 
Salzburg a Salzach partjáról
 
Főtér

A kezdetek és a kora középkorSzerkesztés

A város területe az újkőkor óta lakott. I. e. 15-ben a kis önálló településeket a római Iuvavum város váltotta fel a Salzach partján.

Az i. sz. 5. században a városban már kolostor is volt (Szent Péter-kolostor), melyet Salzburgi Szent Rupert szervezett újjá, 700-ban. A Salzburg név először 755-ben szerepelt. 739-től Salzburg püspöki székhely, első székesegyháza 774-re épült föl. 798. április 20-án III. Leó pápa Nagy Károly kérésére érseki rangra emelte a várost.

Érett és késő középkorSzerkesztés

A város ezután a Keleti Frank Királysághoz tartozott.

A Festung Hohensalzburg vár építését 1077-ben Gebhard érsek kezdte meg, amelyet utódai fejeztek be. Mivel 1076-ban Gebhard az invesztitúraharcban a pápa, 1077-ben pedig az ellenkirály, Sváb Rudolf oldalára állt, a harc befejeződése után hűtlenségéért IV. Henrik száműzte.

1166-ban II. Babenbergi Konrád császári beleegyezés nélkül kezdte meg uralkodását Salzburgban, ezért Barbarossa Frigyes hűbéresei porig rombolták a várost.

1328-ban az érsek közbenjárásával a város hosszú időre önállósította magát a Német-római Birodalomban. 1348–49-es nagy pestisjárány Salzburgban is pusztított, ahogy egész Európában. A város lakosságának harmada meghalt.

1481-ben III. Frigyes német-római császár engedélyezte a városnak a szabad bíró- és polgármester-választást. 1525-ben a német parasztháború elérte a várost, és három hónapra el is foglalták.

Salzburg a barokk korbanSzerkesztés

1756-ban itt látta meg a világot a város talán legismertebb szülötte, Wolfgang Amadeus Mozart, aki 1769 és 1781 között a helyi érsek szolgálatában állt.

1772 és 1803 között – Franz Josef von Colloredo-Mannsfeld érsek kormányzása alatt – a város a késő felvilágosodás központjává vált. Ő hívott tudósokat és művészeket Salzburgba.

1805-ben a berchtesgadeni nagyfejedelemséggel együtt a Habsburg Birodalom annektálta. Ezt követően, októberben francia csapatok szállták meg, majd az austerlitzi csatát követő pozsonyi békeszerződésben, az osztrák területveszteségek ellensúlyozása érdekében Berchtesgadennel együtt a Habsburg Birodalom kapta meg. 1806-ban Salzburgi Hercegséggé alakul és I. Ferenc felveszi a salzburgi herceg címet. Az ötödik koalíciós háború után, 1809-ben a wagrami csatát követően a Bajor Királyság fennhatósága alá került. Ezt a schönbrunni szerződés rögzítette.

A salzburgi régió Bajorország és Ausztria közötti sorsát az 1814-es párizsi békeszerződés rendezte. 1816-tól a Salzach folyótól keletre fekvői területek nagyobb részének adminisztrációja Salzburghoz került a felső-ausztriai Linztől, amíg 1850-ben újra nem alakították a Salzburgi Hercegséget.

Salzburg a szekularizáció utánSzerkesztés

1886-ban indult meg a villamosközlekedés a városban.

1919-ben tartották az első szabad választást.

1921. május 29-én eredménytelen népszavazást tartottak arról, hogy a város (újra) csatlakozzon-e Németországhoz.

1997. szeptember 17-én az UNESCO világörökséggé nyilvánította az óvárost.

LátnivalókSzerkesztés

 
Hohensalzburg vára

Hohensalzburg váraSzerkesztés

Európa legnagyobb, teljes épségében megmaradt középkori építménye. Az eredetileg kisebb, fából készült várat 1077-ben Gebhard hercegérsek építtette az invesztitúraharc idején, majd a 1113. század folyamán egyre több védfalat, bástyát toldottak hozzá. A bevehetetlennek tartott erőd mai méretét 1527-ben érte el, a 17. században pedig az északi oldal védelmi rendszerével bővült. 1816-tól a második világháborúig kaszárnyaként üzemelt.

FőszékesegyházSzerkesztés

A Salzburgi dóm a Salzburgi főegyházmegye főszékesegyháza.

KultúraSzerkesztés

 
Kilátás a Mönchsbergről a salzburgi óvárosra

SzínházakSzerkesztés

  • Salzburgi színészház
  • Nemzeti Színház
  • Salzburgi Marionettszínház
  • Zenekarház
  • Salzburgi Utcai Színház
  • Kis Színház

MúzeumokSzerkesztés

  • Rupertinum – Múzeum a modern művészeteknek
  • A természet háza
  • Állatkert
  • Csendes Éj múzeum
  • Salzburgi dóm múzeuma

Salzburgi Ünnepi JátékokSzerkesztés

A Salzburgi Ünnepi Játékok (Salzburger Festspiele) a világ egyik legjelentősebb zenei fesztiválja, amelyet 1920 óta – néhány második világháborús évet kivéve – folyamatosan megrendeznek. A fesztivál minden nyár júliusának végén kezdődik, és öt hétig tart.

KözlekedésSzerkesztés

VasútSzerkesztés

A Bécs-Salzburg vasútvonalat 1860. augusztus 1-jén nyitották meg, megalapozva vasúti csomóponti helyét a városnak. Augusztus 12-én aztán Rosenheim felé is megnyílt a Rosenheim–Salzburg-vasútvonal, majd később a folytatása is, a München–Rosenheim-vasútvonal München felé. 1873-tól szakaszosan megnyílt a Salzburg–Tirol-vasútvonal, majd 1876-ban a Salzburger Lokalbahn. A vasútvonalak a Salzburg Hauptbahnhofon futnak össze, amely a 2009–12 közötti átépítése során fejpályaudvarból átmenő pályaudvarrá alakult át. Salzburgot EuroCity vonat köti össze Klagenfurttal, Münchennel, Béccsel. InterCity vonatok járnak a 2012-es menetrendváltással ismét Graz felé. Korridorvasút üzemel Németországon át Innsbruck felé.

KözútSzerkesztés

A város szerepkörét az Alpok völgyei és hágói által meghatározott közlekedési helyzetével alapozta meg. Tirol felé Németországon keresztül a Kleine deutsches Eck Bad Reichenhall érintésével és Großes deutsches Eck (kicsi és nagy német sarok) Rosenheim érintésével vezet korridorút. 1859-ig csak egy városi fahíd ívelt át a Salzach felett, ma itt áll a Staatsbrücke (Állami híd). 1859-ben nyílt meg a második híd a Karolinenbrücke, egy évvel később a vasúti híd. Az A1-es autópálya hídja a Karolinenbrücke és a Staatsbrücke ma is a legfontosabb három átkelő a 13 híd közül. A Mirabell-kastélyhoz közeli modern Makartsteg gyalogos híd 2001-ben nyerte el mai formáját. A város az A1-es, A10-es osztrák és A8-as német autópályán közelíthető meg, illetve az 1-es, 150-es, 155-ös, 156-os, 158-as, 159-es, 160-as főúton.

ParkolásSzerkesztés

A város jelentős területe rövid parkolási zóna (Kurzparkzone) része, amit kék festéssel jelölnek. Hétfőtől péntekig 9-19 óra, szombaton 9-16 óra között fizetős a parkolás, és legfeljebb 3 órát szabad várakozni. Az utcákon kevés felszíni parkoló található. A legtóbb parkolóhely mélygarázsokban létesült. Az óvárosban például a Mönichs-hegy alatt lévő Altstadtgaragen – Mönchsberg garázsban 1296 férőhely áll a rendelkezésre, míg a Mirabell-Congressnél 700. A mélygarázsoknál általánosnak mondható a 2&;nbspm körüli magasságkorlátozás. A parkolási díj mértéke a parkolóházakban a hosszabb várakozási idő esetén arányosan csökken. Ingyenes parkoló csak a város szélén álló P+R parkolókban és a szintén városszéli bevásárlóközpontoknál található, ahonnan busszal, trolibusszal, vagy vasúton lehet beutazni.[3] A Hellbrunni kastélynál félóra várakozás ingyenes.

Közösségi közlekedésSzerkesztés

A városban 1886-tól lóvasút közlekedett, amelyet később hét hónap alatt villamosítottak és 1909. május 4-én már villamosként működött. A vonalat 1916-ban és 1927-ben meghosszabbították. A belvárosban 1940. szeptember 25. és november 25. között a villamost három szakaszban trolibusz váltotta fel. Az utolsó villamos 1953. október 31-én közlekedett a még meglévő szakaszokon.[4] Ma a legtöbb útvonalon trolibuszok közlekednek. Az autóbuszok kevesebb vonalon járnak, és alternatív (gáz) meghajtásúak.

Salzburgot a személygépkocsi-forgalom folyamatos növekedése jellemzi. A megtett távolság és a tömegközlekedési utazások részaránya folyamatosan csökkent, 1995–2004 között 21%-ról 16%-ra, elérve a közép-európai átlagot. A közösségi közlekedéssel ellentétben nőtt a kerékpárral járók száma. A 38 busz és 72 trolibusz 117,3 km hosszú útvonalon közlekednek. 2005-ben 45 millió utast szállítottak.

Az S-Bahn rendszer szakaszos kiépítése 2004-ben kezdődött és 2014-re tervezték befejezését. A városba ingázók kiszolgálására a belvárosban folyamatosan alakítottak ki új megállókat a vasútvonalak mentén, könnyen elérhetővé téve őket. Az S-Bahn nemcsak az osztrák, hanem a németországi elővárosokat is eléri. Az S1-es vonal föld alatti végállomása már úgy épült meg, hogy az a jövőben egy metró, vagy földalatti vasút négy új megállójával – Mirabellplatz, Staatsbrücke, Residenzplatz és Nonnta – a belvárost is elérje. A beruházás 350 millió euróra tehető, amelyre a fedezet még nem biztosított. A vonatok ütemes menetrendben közlekednek 15-30 perces követési idővel.

  S1  Salzburg Hbf (földalatti állomás) – Bürmoos – Lamprechtshausen
  S11  Salzburg Hbf (földalatti állomás) – Bürmoos – Trimmelkam
  S2  Salzburg Hbf – Straßwalchen
  S3  Bad Reichenhall – Freilassing – Salzburg – Golling-Abtenau
  S4  FreilassingBerchtesgaden Hbf

Légi közlekedésSzerkesztés

A városközponttól nyugatra található a repülőtér: Flughafen Salzburg, vagy Salzburg Airport W. A. Mozart néven ismert. 2007-ben 1 946 422 utas fordult meg, a legtöbb utas a téli síidőszakban veszi igénybe a repülőteret.

Gyalogos, kerékpáros közlekedésSzerkesztés

A történelmi óvárost gyalogos övezetként alakították ki, behajtani csak külön engedéllyel van mód. Az óvárosban fiáker közlekedik a Residenzplatzról indulva.

A kerékpáros útvonalakat 1991-től építették ki, a legszebb szakasza a Salzach folyót követő útvonal. A kerékpárosok száma nőtt: 1995–2008 között az összes közlekedő 12%-áról 20%-ra emelkedett.

A város szülötteiSzerkesztés

 
A Residenzbrunnen
 
A Mozarteum egyetem

SportSzerkesztés

A város leghíresebb labdarúgó csapata az FC Red Bull Salzburg. A csapat korábban Casino Salzburg néven szerepelt, és bejutott az 1994-es UEFA-kupa döntőjébe, ahol 1–0-ra kikapott az Internazionaltól. 2005-ben a Red Bull megvette a csapatot, és innentől Red Bull Salzburg néven szerepel a csapat. A csapat hazai pályája a Red Bull Arena, amely a 2008-as Európa-bajnokságon több mérkőzésnek is helyszínéül szolgált.

A város megpályázta a 2010-es téli olimpia rendezését, de azt végül Vancouver nyerte el.

MédiaSzerkesztés

Az ORF tévének van itt helyi kirendeltsége. A magántelevíziók 1995 óta működnek: SAFE kábeltelevízió (ma Salzburg AG) és a Signal.

KönyvtárakSzerkesztés

  • Salzburgi város könyvtár
  • Egyetemi könyvtár

TestvértelepülésekSzerkesztés

VárosképSzerkesztés

Salzburg óvárosa egy részének panorámája a Mönchsberg irányából. Előtérben a Kapuzinerberg, jobbra a Gaißberg a TV-toronnyal.

JegyzetekSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Salzburg című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés