Az ütemes menetrend (németül Taktfahrplan) egy olyan vasúti, vagy autóbusz menetrend, amelyben a járművek a nap legnagyobb részében minden órában ugyanakkor indulnak, vagyis azonos a követési idő.

A menetrendben lennie kell egy olyan legalább 2, de inkább 1 órás alapütemnek (Grundtakt), amely a hét minden napján azonos paraméterekkel megszakítás nélkül legalább 12-14 órán át fennáll (kora reggeltől késő estig). A csúcsidőben jelentkező igényeket az alapütem zavarása nélkül kell kiszolgálni. Ha nincs alapütem, a menetrendi struktúra semmiképpen nem tekinthető ütemesnek. Ha napközben néhány járat van csak, amely 4 óránként követik egymást, akkor sem ütemes a menetrend, mert az alapütem követési ideje maximum 2 óra lehet. Az alapütemet adó indulásoknak szigorúan igazodniuk kell egymáshoz, eltérés csak nagyon indokolt esetben lehetséges 1-2 perc erejéig, pozitív irányban, vagyis ennyivel később.

Az alapütemet adó menetrendnek szimmetrikusnak kell lennie, hogy a csomópontoknál (pl. vasútvonal-elágazás, megyeszékhelyi állomás) a csatlakozások megfelelően működjenek és az átszállások egységes rendszerben történhessenek. Ez azt jelenti, hogy minden menetvonalnak kell rendelkeznie egy ellentétes irányú szimmetriapárral. Ahol a két irány járatpárjai metszik egymást, ott található a lokális szimmetriatengely, amelynek elhelyezkedése értelemszerűen szintén ütemes. Vagyis ugyanazon az állomáson, ugyanannyi időnként. Praktikus szempontból a szimmetriatengelyt egész órához kell igazítani, mert így az érkezési adatból egyszerűen adódik az indulási időadat (pl. órás ütemben az óra 20-kor érkező járat kiadja, hogy az ellentétes irányú ütem minden óra 40 perckor indul.) A szimmetria velejárója, hogy ha A-ból B-be el lehet jutni két átszállással C-ben és D-ben, akkor a visszaút pontosan ugyanígy történik, csak fordított sorrendben (B-D-C-A).

A hálózati csomópontokban úgynevezett pókokat kell kialakítani, az optimális átszállási kapcsolatok biztosításához (Knotenprinzip). Ehhez megfelelő gyűjtő-leosztó járatok szervezése szükséges. Egyszerű esetben a pók két fázisból áll: gyűjtő fázis (vonatok beérkeznek minden irányból, átszállások biztosítottak) és terítő fázis (minden vonat kimegy).

A menetrendnek magától értetődőnek kell lennie. A cél az, hogy a menetrend elfogadható kínálatot nyújtson, minél egyszerűbben megjegyezhető, logikus és kiszámítható legyen.

Hazánkban 2004. augusztus 29-én vezették be először a Budapest-Szob és a Budapest–Vácrátót–Vác-vasútvonalon, ezután a fővárosi agglomerációs vasútvonalak következtek, végül 2007-től kezdve az egész országban elterjedt.[1]

Svájci ütemes menetrend története

szerkesztés

Az ITF bevezetéséhez országonként

szerkesztés
  1. Ötéves a hazai ITF. itf.hu, 2009. augusztus 29. [2011. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 14.)
  • Az ITF magyar oldala
  • Ütemes menetrend a MÁV-nál
  • Hír a mav.hu-n, 2007. XI. 29.
  • Az ütemes menetrend története Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
  • SBB-CFF-FFS: Mehr Zug für die Schweiz. Öfter, schneller und bequemer.
  • Gisela Hürlimann: The Swiss path to the „Railway of the Future” (STRC 2005, konferencia publikáció, pp. 1–31)
  • SBB-CFF-FFS: Smooth Ride Towards Rail 2000 (pp. 1–23)
  • Borza V., B. Vincze, L. Kormányos (2004) Periodic timetable-map for the Hungarian railway system by the adaption of the European structure, ŽEL 2004, Zilina, 2004
  • Kormányos L., B. Vincze, V. Borza: Assessment and effective development of timetables adapting value analysis, ŽEL 2004, Zilina 2004
  • B. Vincze, Kormányos L., V. Borza: Methods and tools for designing modern timetable structures, ŽEL 2004, Zilina 2004