Viza (hal)

csontoshal-faj

A viza (Huso huso) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjébe és a valódi tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj.[1]

Viza
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Porcos vérteshalak (Chondrostei)
Rend: Tokalakúak (Acipenseriformes)
Család: Valódi tokfélék (Acipenseridae)
Alcsalád: Acipenserinae
Nem: Huso
Brandt & Ratzeburg, 1833
Faj: H. huso
Tudományos név
Huso huso
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák

  • Acipenser huso (Linnaeus, 1758)
  • Acipenser albula (Forster, 1767)
  • Acipenser beluga (Forster, 1767)
  • Acipenser huso (Linnaeus, 1758)
  • Acipenser schypa (Bonnaterre, 1788)
  • Acipenser schypa (Gmelin, 1789)
  • Acipenser shyp (Forster, 1767)
  • Huso ichthyocolla (Bonaparte, 1845)
  • Acipenser vallisneri (Molin, 1851)
  • Acipenser vallisnerii (Molin, 1853)
  • Huso huso (Berg, 1904)
  • Huso huso maeoticus (Salnikov és Malyatskii, 1934)
  • Huso huso ponticus (Salnikov és Malyatskii, 1934)
  • Huso huso ponticus occidentalis (Salnikov és Malyatskii, 1934)
  • Huso huso ponticus orientalis (Salnikov és Malyatskii, 1934)
  • Huso huso caspicus (Babushkin, 1942)
  • Huso huso caspicus curensis (Babushkin, 1942)
  • Huso huso orientalis (Lelek, 1987)

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Viza témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Viza témájú kategóriát.

A többi tokfélénél jóval nagyobbra növő és sokáig élő halfaj, hiszen életkilátása a száz évet is meghaladhatja. Európa legnagyobb édesvízi hala endemikus élőlény a Kaszpi- és Fekete-tengeri medencében, és kisebb állománya megtalálható az Adriai-tenger vízrendszerében.

Intenzív halászata és az ikrájából készített nagyon értékes beluga- vagy fekete kaviár miatti túlhalászás, és az orvhorgászat következtében állománya jelentős mértékben lecsökkent. Az élettere is jelentősen beszűkült, hiszen a folyószabályozások során épített vízlépcsőkön elakad, és nem tud a folyók felsőbb részébe jutni.

Magyarországon a korábban nagy jelentőségű vizafogás, amely egykor a halászat meghatározó jelentőségű ágazata volt, mára teljesen ellehetetlenedett. Horgászata nagyobb mértékben csak a tengerparti országokban lehetséges, de az állománya olyan mértékben megritkult, hogy a washingtoni egyezmény döntése értelmében hivatalosan csak a tenyésztett halak ikráját lehet nemzetközi kereskedelmi forgalomba hozni.[2]

Elnevezései

szerkesztés

A magyar halászok körében régen nagy népszerűségnek örvendő viza több népnyelvi elnevezést is kapott. Ilyenek például a fajtok, az orhal, a szinviza, a vizahal és a viza-tok.[3][4] Tudományos nevét: Huso huso az etimológia a görög eredetű hus szóból vezeti le, mely magyarul disznót jelent.[5]

Más nyelvekben is visszaköszön orosz elnevezése a «белуга» (beluga), amely a «белый» (fehér) szóból eredeztethető. Magyarországon is számon tartják az ínyencek a nagyon finomnak tartott és rendkívül drága beluga kaviárt, mely a viza ikrájából is készül. Az általánosnak mondható 113,6 grammos beluga viza-kaviár ára 80 000 forint.[6][7][8]

Előfordulása

szerkesztés

A Fekete-tengerben és a Kaszpi-tengerben, valamint ritkábban az Adriai-tengerben és a vízrendszerükhöz tartozó folyóvizekben honos. Ívásakor a tengerbe ömlő folyókba vonul. Korábban a folyóvíz szabályozások előtti időkben egészen messzire felhatolt. Bécsben vizamészárszékek működtek és onnan szállították tovább szekéren a halat a francia és a lengyel piacokra. Napjainkban a vízlépcsők megépítése miatt ez a távolság jelentősen lecsökkent és eltűnt a hal sok folyószakaszról.[9][10]

Megjelenése

szerkesztés

Rendkívül lassan, de óriásira növő anadrom faj. A legnagyobb, rekord méretű példány 7,2 méter hosszú és 1571 kilogramm tömegű volt.[11] A vizák (Huso nemzetség) a világ legnagyobb édesvízi halai. A csontos halak főosztályába tartoznak, de a vázuk porcos, ezért egyfajta porcos ganoidnak tekinthető.

Teste többé-kevésbé csupasz, rajta 5 sorban elhelyezkedő csontvértek és elszórva csontszemcsék vagy más néven vértpikkelyek (ganoid pikkelyek) fedik. A fején csontos pajzsok találhatók. Négy bajuszszála az alsóállású száj előtt helyezkedik el. Állkapcsa előretolható. Orra tompa, bajuszszálai hengeresek és rojtosak. Szája nagy, alulról eléri a fej két szélét. Alsó ajka középen megszakított, ellentétben a sima tokkal.[9]

A vizának négy alfaja van:

Hasonló fajok

szerkesztés

Legjobban közeli rokonaihoz a valódi tokfélékhez hasonlít, de markáns nagy méretével eltér tőlük. Különböznek továbbá, hogy a vágó toknak nemcsak az alsó ajka megszakított, hanem a felső is két félre osztott. A sima toknak az ajka nincs megszakítva és a bajuszszálai rojtozottak. A sőregtok orra feltűnően hosszú és vékonyabb. A szibériai tok szája kisebb, bajuszszálai közelebb állnak az orrcsúcsához, mint a szájhoz. A kecsege szája kicsi és a bajuszszálai rojtozottak.[12]

Életmódja

szerkesztés
 
1000 kg-os, 417 cm hosszú viza, amelyet a Volga folyóból fogtak (Tatár Köztársaság Nemzeti Múzeuma Kazany, Oroszország)

A viza mozgása kissé nehézkes. Életének egy részét a tengerben, másik részét a folyókban tölti. A fiatal állat a homokban keresgéli férgekből, lárvákból, csigákból és kagylókból álló táplálékát, idősebb korában kisebb halakat is fogyaszt.[9]

Szaporodása

szerkesztés

Ivarérettségét csak 12–18 éves korában éri el, de 100 évig is élhet. A vizák évente két hullámban úsznak fel a tengerről ívásra, a folyók sekélyebb vizeire. Az állomány egy része ősszel úszik fel a folyókon, ahol a víz fenekén egy-egy mélyedésben vagy gödörben áttelelnek. A másik részük csak tavasszal kezdi meg a vándorlást.

Az ívásra március és május körül kerül sor, a folyók sóderes, köves aljzata fölött. Egy nőstény több százezer, de akár hétmillió(!), 2,5-3 milliméteres átmérőjű ikrát rak le. A körülbelül 8 nap alatt kikelő lárvák további 9 nap után kezdik meg önálló táplálkozásukat. A szülők az ívás után azonnal visszatérnek a tengerbe. Az ivadék sem időz az édesvízben, hanem a folyók deltavidékének félsós vizébe, majd néhány év után a nyílt tengerbe vándorol.[9]

Kárpát-medencei előfordulása

szerkesztés
 
1987-ben Pakson fogták ki egy óriási példányát. Emlékkiállítása a Hangulat nevű egykori paksi eszpresszó kirakatában volt

Magyarországi folyóvizekben a halászok körében korábban oly nagyra tartott állománya mind a Dunán, mind a Tiszán a Vaskapu-szorosnál épített erőműveknek és a vízszennyezettség fokozódásának hatására drasztikusan lecsökkent. Az utóbbi évszázad második felében feljegyzett vizafogások a Duna magyar szakaszán már eseményszámba mentek. Ezzel szemben 1554-1555-ből származó források szerint több mint 160 vizát fogtak a halászok a vizafogókban.[5]

A magyar történelemben említések a vizákról

szerkesztés

A Képes krónika leírja, hogy 1053-ban I. András a Győr alatt állomásozó III. Henrik német-római császár éhező seregének megsegítéséül küldött többek között ötven vizát.[13] Egy 1230-as oklevél alapján IV. Béla, ekkor még ifjabb király a heiligenkreuzi cisztercita kolostornak 200 vizát (husones - wizahal) ajándékoz évente.[14] 1318-ban István veszprémi püspök egy váci dunai Tanya viza-halászóhelyet és más birtokokat elcserél Károly Róberttel.[15] 1338-ban Fejér vármegyei Tolve melletti dunai viza-fogókat említenek egy birtokátadás kapcsán.[16] 1423-ban György passaui püspök személyesen győződött meg az esztergomi érsekség vizahalászatának gazdagságáról.[17] 1434-ben a nyúlszigeti apácák perében wyzafolowgy-at említenek.[18] Állítólag 1447-ben Beatrix királyné 105 dukátért 21 vizát vásárolt a gútai halászoktól.[19] Az adat hitelessége Beatrix születési évének ismeretében, erősen megkérdőjelezhető. A 15. század végén a vizahalászat (eladás) bevétele külön jövedelmi tétel volt az esztergomi érsekség számadáskönyveiben (például Gútáról, Naszvadról), melyből a legtöbbet a királyné vásárolt.[20] Valamikor 1498-1511 között gróf Szentgyörgyi Farkas vizafogót építtetett a Dunán. Ennek gátját a komáromi várnagy Korlátkövi Osvát széthányatta, amiből per kerekedett, de végül II. Ulászló közbelépett s magára vállalta a per folytatását.[21] Oláh Miklós humanista beszámolójában arról tudósít, hogy az 1537. esztendőben különösen eredményes dunai halászat alkalmával sikerült mintegy ezer vizát fogni.[22] Az 1592-es urbárium is említi a komáromi vizafogókat.[23] A viza kereskedelméhez a komáromi jegyzőkönyvekben is találni adatokat a 16. század végéről.[24] 1710-ben Somorjánál több nagy vizát fogtak ki, a legnagyobb 320 fontot nyomott.[25]

A 18. század elején Bél Mátyás így írt a dunai tokhalászatról:[26]

Ha mennyiségében nem is, de halainak nemességében bizony megelőzi a Duna a Tiszát. Többek között bővelkedik tokfélékben, melyeknek páratlanul csodálatos halászásával Magyarország büszkélkedik.[22]

Károli János 1877-ben már ritkaságként említette a dunai tokféléket, és fogyatkozásukról így vélekedett:

Ez nagy jelentőségű kérdés, méltó arra, hogy a hazánk anyagi érdekeivel foglalkozó kormányférfiak is egy kis figyelmet fordítsanak reá.[22]

Az 1950-es évekig még megtalálható volt a Duna és a Tisza vízrendszerében. A Dunán a viza számított a legnagyobb és a legértékesebb mindennapos halnak. Gyakran óriási (100–500 kg-os) példányai is előfordultak a halászzsákmányokban. Budapest XIII. kerületének középső részét máig Vizafogónak nevezik. Egykor minden nagyobb folyónkból halászták; a Drávából, a Tiszából, a Marosból és a Körösökből is. A Tiszából 1920-ban Vásárosnaménynál, 1933-ban Tiszafürednél, 1953-ban Tiszakécskénél még fogtak, később azonban már csak a Dunából, elvétve egy-egy példányt. A legutóbbi hármat is a Dunából fogták: 1957-ben Paksnál egy 2,7 méterest, 1972-ben Ercsinél egy 120 kilóst, majd ismét Paksnál, 1986-ban egy 3 méteres, 180 kilós példányt. Sajnálatos módon a Kárpát-medencében a többi anadrom tokféle az Acipenser güldenstaedti – vágó tok, az Acipenser nudiventris – sima tok, és az Acipenser stellatus – sőregtok is a kihalás szélére került.[5][9]

Mesterséges tenyésztése

szerkesztés

Az 1970-es években Magyarországon sikeres kísérleteket folytattak a kecsege és a viza keresztezésével. A hibridet „vicsegének” nevezték el. Később azonban a tenyészanyag fenntartási nehézségei miatt, az ilyen programok megszűntek. A magyarországi toktenyésztésnek a VIZA 2020 program ad új lehetőséget. Ez a program a fajok mesterséges szaporítását, telepítését és a még megmaradt élőhelyek rekonstruálását is magában foglalja. Például 2010 szeptemberében visszatelepítési program keretében 100 kishalat engedtek a Dunába.[22][27] A 2010 novemberében az Ercsinél a Dunába engedett jelölt vizaivadékok közül a Vaskapunál már ki is fogtak példányt román halászok. A hal 10 nap alatt több mint 650 kilométert tett meg. A kifogott vizát lefotózták, videófelvételt készítettek róla, és visszahelyezték a Dunába, hogy folytatni tudja útját a Fekete-tenger felé.[28] Később a No.10998 jelű viza el is érte a Duna deltát, ezáltal bizonyossá vált, hogy a Duna felső szakaszáról a halak valóban eljutnak tengeri élőhelyükig.[29]

Dunai halászata

szerkesztés
 

Ősszel a téli szállást kereső halak a víz felszínén lomhán úszkáltak, csak kelepcébe kellett csalni az úgynevezett „vizafogó tanyán”. A vizafogó tanyát a halászoknak időben elő kellett készíteni. Cégével[30] karókat vertek le a vízbe a varsa számára. A viza beúszott a varsába, és bennrekedt.

Ha még jégolvadás előtt történt a halászat, szigonyt vágtak a hal hasába. Az ívásra vonuló vizákat két hajó közé kifeszített hálóval halászták a zátonyos, gázlós folyószakaszokon.

Védettsége

szerkesztés

Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke tízezer forint.[31]

  1. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  2. Andacs Noémi: Nem kell mindig kaviár: tilos az export. National Geographic Magyarország, 2006. január 5. [2008. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  3. Harka Ákos: Tiszafüred környéki halnevek. Magyar Nyelvőr. (Hozzáférés: 2010. augusztus 7.)
  4. Magyarországi halak, Népies elnevezések / fajták. battai peca, 2008. július 23. [2010. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  5. a b c Dr. Györe Károly: Viza - Huso huso Linné, 1758. HAKI Halászati és Öntözési Kutatóintézet Szarvas. [2014. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  6. Huso huso (Linnaeus, 1758) (angol nyelven). caspianenvironment.org. [2012. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  7. Kaviárok, ikrák (magyar nyelven). gourmandnet.hu. [2010. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  8. Fekete kaviár (magyar nyelven). diningguide.hu, 2009. január 21. [2011. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 18.)
  9. a b c d e Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
  10. Guti Gábor - Pannonhalmi Miklós: Vizát a Dunába 2020-ra!. horgasszunk.hu. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  11. Wood, The Guinness Book of Animal Facts and Feats. Sterling Pub Co Inc (1983), ISBN 978-0-85112-235-9
  12. Viza – Huso huso (Linnaeus, 1758). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  13. Képes Krónika – A MAGYAROK RÉGI ÉS LEGÚJABB TETTEIRŐL, EREDETÜKRŐL ÉS NÖVEKEDÉSÜKRŐL, DIADALAIKRÓL ÉS BÁTORSÁGUKRÓL. A MAGYAR HÍRLAP ÉS A MAECENAS KIADÓ KÖZÖS SOROZATA (1993) ; Ezt Herman Ottó is említi; Fülöp Éva Mária 2009: „… A tenger a mi istenünknek ama nagy halastava…” - Viza, a királyi hal. Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15, 73.
  14. Wenzel Gusztáv 1860: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus I. 1001-1235. Pest, 271 No. 162; Khin 1957, 6; Botta 1988, 79; Fülöp 2009, 73.
  15. Kumorovitz L. Bernát 1953: Veszprémi regeszták (1301–1387). Budapest, 50-51 No. 95-97; Fejér VIII/7, 121.
  16. Kumorovitz 1953, 123 No. 306.
  17. Borsa Iván 2003: Zsigmondkori oklevéltár VIII. 1421. Budapest, 314 No. 1023. Vö. Wenzel Gusztáv 1887: Magyarország mezőgazdaságának története. Budapest, 338; Fraknói Vilmos 1899: Oklevéltár a magyar kegyúri jog történetéhez. Budapest, 505.
  18. DLDF 12594; Szamota István 1895: A tihanyi apátság 1055-i alapító oklevele mint magyar nyelvemlék. Nyelvtudományi Közlemények 25, 153; Petri Mór 1901: Szilágy vármegye monográfiája 1, 26; 1992 Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Budapest, 1586.
  19. Jozef Sluka 1971: Híres halászok voltak. A Hét 1971. március 12.
  20. Kuffart Hajnalka 2018: Modenában őrzött esztergomi számadáskönyvek és az esztergomi érsekség udvartartása. Bölcsészdoktori (PhD) értekezés. 42 252. jegyzett, 61, 64 (1487), 83 (1489) nn. Vö. Fügedi Erik: Az Esztergomi érsekség 104.
  21. Tringli István 2022: Hatalmaskodások a középkori Magyarországon. Budapest, 526. Vö. DLDF 282621, 32 r.
  22. a b c d Rideg Árpád és Pannonhalmi Miklós: Vizák születése Homokmégyen. Hallépcső-Fishpass.eu, 2009. május 19. [2011. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 20.)
  23. Urbáre feudálnych panstiev I, 481.
  24. Rómer Flóris 1869: Az komáromi jegyzőkönyvből. In: Győri Történelmi és Régészeti Füzetek IV, 438-440.
  25. Alapy Gyula: Régi halászat Somorján. In: Presinszky Lajos 1997: "Hamisabb a Duna a szép menyecskénél" - Barangolás Felső-Csallóközben. Somorja, 129 (Alapy Gyula 1933: A csallóközi halászat története. Komárom, 160-166)
  26. Szerinte a zsákmány a korábbiakhoz képest megcsappant (Botta István 1988: A viza Magyarországon. Természet Világa 119/2, 79-80). Vö. Bél Mátyás 1989: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. Veszprém, 35, 175.
  27. Visszatelepítik a vizát a Dunába. Index, 2010. szeptember 19. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  28. Sikeres volt az első magyarországi vizatelepítés. Paksi Sporthorgászok Egyesülete, 2010. november 3. [2011. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 18.)
  29. A Magyarországon telepített vizák elérték a Fekete tengert Archiválva 2015. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, mohosz.hu
  30. A cége egy cölöpökre fektetett gerenda volt, amely átfogta a vizet, s e gerendához támaszkodott a sűrű karósor, mely a halnak útját állta. A karósor közepén kihagyás, vagyis a kapu volt, amelybe a halász a varsa nevű hálócsapdát beállította.
  31. Védett halfajok. MOHOSZ. [2014. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 29.)

További információk

szerkesztés
 
1999-es moldovai postabélyeg a vizáról
  • Búzás Mihály: Visszatér a viza!? (magyar nyelven). Magyar Szó, 2010. november 12. [2010. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  • Huso huso (Linnaeus, 1758) (angol nyelven). caspianenvironment.org. [2012. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  • Vizafogó blog: hazai viza fogások gyűjteménye [1]
  • Khín Antal: Csallóközi vizahalászat. In: Presinszky Lajos 1997: "Hamisabb a Duna a szép menyecskénél" - Barangolás Felső-Csallóközben. Somorja, 125-128 (Jankó Zoltán 1928: Csallóközi Múzeum. Pozsony, 50-54)

Internetes leírások a vizáról

szerkesztés

Ajánlott magyar nyelvű könyvek

szerkesztés
  • Dudich, E., Loksa, I. (1987): Állatrendszertan – Tankönyvkiadó, Budapest ISBN 9631805433
  • Papp, L.(1996): Zootaxonómia – egységes jegyzet – Állatorvostudományi Egyetem, Budapest
  • Deckert, K. et al (1974): Uránia Állatvilág: halak, kétéltűek, hüllők – Gondolat Kiadó, Budapest ISBN 9632801385