Szamota István

magyar nyelvész, történész, levéltáros

Pravigyi Szamota István (Kunszentmiklós, 1867. július 5.Budapest, 1895. november 21.) nyelv- és történettudós, országos levéltári tisztviselő. Összegyűjtötte a régi latin oklevelekben található magyar szavakat, elsőként ismertette a Schlägli és a Murmellius szójegyzékeket.[3]

Szamota István
Szamota István 1895-48.JPG
Született 1867. július 5.[1]
Kunszentmiklós
Elhunyt 1895. november 21. (28 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Halál okaöngyilkosság
A Wikimédia Commons tartalmaz Szamota István témájú médiaállományokat.
Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten című könyv dedikált példánya
A Murmellius-féle latin-német-magyar szójegyzék címlapja
A Schlägl zárdában talált latin-magyar szójegyzék egy lapja

ÉleteSzerkesztés

Lengyel származású nemesi családban született. Édesapja, Szamota Lipót (meghalt 1895-ben, 76 évesen), magyar királyi adótárnok, szabadságharc lengyel legionista főhadnagy,[4] anyja Kercsik Anna volt. Apja a szabadságharc után hivatalnokként dolgozott. Házasságából 5 gyermeke született köztük negyedikként István. Fivérei is nevet szereztek maguknak különböző állásokban, Ludmil testvére pénzügyi titkár volt, Zsigmond doktori címet szerzett, harmadikukat Józsefnek hívták.[4]

Tanulmányait Makón, Temesváron és Hódmezővásárhelyen végezte, majd a Budapesti egyetemen hallgatott jogot. Egyetemi évei alatt is írt cikkeket és értekezéseket a Filologiai Közlönybe (Oláh, bolgár vagy magyar eredetű volt-e Ronsard Péter, 1891) és a Budapesti Szemlébe. Egyetemi tanulmányai után, 1892-ben az Országos levéltárban kapott állást, ahol a régi okleveleinkkel és azok nyelvi sajátságaival foglalkozott és tanulmányokat írt róla. Ezen tanulmányoknak köszönhetően jutott ki 1893-ban Oroszországba, Németországba, Ausztriába ahol hasonló kutatásokat végzett. Körútjáról hazatérve, 1894-ben a Nemzeti Múzeumban helyezkedett el, könyvtárossegédként és az Országos Széchényi Könyvtár tisztviselőjévé is kinevezték. A Magyar Tudományos Akadémia 1895-ben nyelvtudományi bizottsága tagjává választotta. Tagja volt még az orosz császári földrajzi társaságnak is.

A gyenge szervezetű Szamotát a sok munka kimerítette és beteggé tette, fejfájásra panaszkodott. Végül pár héttel küszöbön álló házassága előtt főbe lőtte magát. 1895. november 24-én[5] helyezték örök nyugalomra, a rákoskeresztúri Új köztemetőben (Jobb parcella, XXXIII. szakasz, 127-es sír[6]), sírja 2005 óta védett.

MunkásságaSzerkesztés

Kezdetben földrajzi és történelmi kutatásokat folytatott és Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten című munkájával hívta fel Gyulai Pál figyelmét, aki az Olcsó magyar Könyvtár sorozatába felvete. Régi magyar utazások című írásához Vámbéry Ármin írta az előszót. Ezután főleg nyelvtudományokkal foglalkozott. A Schlägl zárdában talált rá egy rég elfeledett magyar nyelvemlékre, mely tulajdonképpen egy latin-magyar szógyűjtemény volt, ezt 1894-ben tette elsőként közzé, jegyzetekkel ellátva. Ezután igazán nagy munkába fogott, elkezdte összegyűjteni az Árpád kori magyar iratok magyar szavainak összegyűjtését. Hagyatékát az MTA szerezte meg, melyet később Zolnai Gyula a Magyar Oklevélszótár (1902 - 1906) című írásában dolgozta fel Szamota nyelvemlékkel kapcsolatos gyűjteményét. Szamota írta A Pallas nagy lexikona lengyel és cseh történelemmel és irodalommal foglalkozó cikkeit.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/14479.htm, Szamota István, 2017. október 9.
  2. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 7.)
  3. Varjú Elemér: Murmellius lexicona
  4. a b Vasárnapi Újság 1895/28
  5. Szamota István. [2016. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 20.)
  6. Nemzeti sírkert. [2016. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 20.)
  7. (KLAIĆ, Vjekoslav - BOJNIČIĆ Iván után fordította)
  8. Bemutatták a Magyar Tudományos Akadémia 1895. február 3-i ülésén, 1895. (Értekezések a nyelv- és széptud. kör. XVI. 7. Ismertette: Magyar Könyv-Szemle 1896, Magyar Nyelvőr, Revue Critique 42. száma, Korrespondenzblatt d. Ver. f. sieb. Landeskunde 5. száma, Irodalomt. Közlemények 1897).

ForrásokSzerkesztés

Egyéb irodalomSzerkesztés

  • Gulyás Pál: Népkönyvtári cimjegyzék. Népkönyvtárak és kisebb könyvtárak részére ajánlható művek magyarázatos jegyzéke. Függelék: Az Országos Tanács mintakönyvtárainak hivatalos jegyzéke, A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának Kiadása, Budapest, 1910, 365-366. o.