Kecsege

halfaj

A kecsege (Acipenser ruthenus) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjébe és a valódi tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj.

Kecsege
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Magyarországon védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Tokalakúak (Acipenseriformes)
Család: Valódi tokfélék (Acipenseridae)
Alcsalád: Acipenserinae
Nem: Acipenser
Linnaeus, 1758
Faj: A. ruthenus
Tudományos név
Acipenser ruthenus
Linnaeus, 1758
Elterjedés
A kecsege elterjedési területe   egész éves   kihalt
A kecsege elterjedési területe
  egész éves
  kihalt
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kecsege témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kecsege témájú kategóriát.

A Haltani Intézet interneten lezajlott közönségszavazása alapján a 2015-ös év halának választották meg.[1]

Előfordulása szerkesztés

A Fekete-tenger, az Azovi-tenger, a Kaszpi-tenger vízgyűjtő területén, az Északi Jeges-tengerbe ömlő folyók közül az Ob-Irtis-Jenyiszej vízrendszerében honos. A Dunában és nagyobb mellékfolyóiban egészen Bajorországig előfordul. A Tiszában honos fajta.

Megjelenése szerkesztés

Testhossza az 1 métert is elérheti, testtömege 6-7 kilogramm közötti. 11-17 hátvértje megnyúlt, hátrafelé irányuló hegyben végződik. A 60-70 apró oldalvért tetőcserép módjára fedi egymást; a hasvértek száma 10-18. Teste karcsú, orra keskeny, hosszú, gyengén felfelé hajló. Négy rojtozott bajuszszála viszonylag hosszú, lesimítva eléri a felső ajkat. Mellúszója nagy és erős, a hátúszó a farokhoz közel, a farok alatti úszó fölött helyezkedik el. A testének nagyobb része sötétbarna, szürkésbarna vagy feketésbarna, esetleg zöldes vagy kékes árnyalattal. A hasa sárga vagy vörhenyes fehér színű. Vértjei elefántcsont színűek.

Életmódja szerkesztés

A homokban, iszapban élő rovarlárvákkal, apró csigákkal, kishalakkal és növényi törmelékkel táplálkozik. Télre a kecsegék nagy csapatokban a meder mélyebb gödreibe húzódnak. Az ivarérettséget a hímek 4-5, a nőstények csak 5-6 éves korban érik el.

Szaporodása szerkesztés

Május-júniusban az áramló vízben kavicspadokon ívik. Egy-egy ikrás életkorától függően 5000-100 000 darab szürkésfehér színű ikrát rak, átmérőjük ~ 1,5-2,0 mm. A lárvák 4-5 nap alatt kelnek ki és megkezdik a Fekete-tenger felé vándorlást, de a tengert nem érik el, visszafordulnak. Ezt a vándorlási formát "imitált migratio"-nak hívják. A kecsege a régmúltban tengeri hal volt, és ennek bélyegeit a mai napig is hordozza.

Kecsege hibridek szerkesztés

  • Huso huso (viza) X Acipenser ruthenus (kecsege) = Vicsege

Lényeges eltérés a kecsegétől: a bajuszszálak nem érik el a szájnyílást!

A tenyészanyagot 1970-ben, a volt Szovjetunióból importálták. Tenyésztésük rendszeressé vált a százhalombattai Temperáltvízű Halszaporító Gazdaságban (TEHAG), majd a tenyészanyag-beszerzés „akadályozottsága” miatt megszűnt a tenyésztésük. (A TEHAG végleg megszűnt 2008 elején.)

  • Acipenser baerii (szibériai tok) X Acipenser ruthenus (kecsege) = Szicsege

Igazi magyar „találmány” a szicsege, amelyet a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben (HAKI) e két faj közti sikeres mesterséges keresztezéssel jött létre. Az 'új hibrid kromoszómaszáma sem az anyai, sem az apai kromoszómaszámmal nem egyezik, steril hibridek.

Jegyzetek szerkesztés

  1. A kecsege lett az év hala. metropol.hu. [2015. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 2.)

Források szerkesztés