Irtis
Az Irtis (oroszul Иртыш [Irtis], kazakul Ertis / Эртiс, kínaiul 额尔齐斯河, Erqisi) folyó Ázsiában, Szibériában, az Ob legnagyobb, bal oldali mellékfolyója. Kína északnyugati részén, Kazahsztán Kelet-Kazahsztáni és Pavlodari területén, valamint Oroszország Omszki, Tyumenyi területén és Hanti–Manysi Autonóm Körzetén folyik keresztül.
| Irtis | |
 | |
| Az Irtis Omszknál | |
| Közigazgatás | |
| Országok |  Kína Kazahsztán Oroszország |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 4248 km |
| Forrásszint | 2930 m |
| Vízhozam | 3070 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 1 643 000 km² |
| Forrás | Mongol-Altaj, Kína |
 é. sz. 47° 24′ 52″, k. h. 90° 12′ 56″ | |
| Torkolat | Ob (Hanti-Manszijszknál) → Kara-tenger |
| é. sz. 61° 04′ 50″, k. h. 68° 49′ 50″ | |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 | |
| Az Irtis vízgyűjtője | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Irtis témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Neve szerkesztés
Nevének eredete nem tisztázott, legrégebbi írott alakja az ótörökből ismert Ertiš.[1]
Földrajz szerkesztés
A folyó hossza 4248 km, vízgyűjtő területe 1 643 000 km². Felső folyásának vízgyűjtője az Altaj hegységrendszerben fekszik, a vízgyűjtő terület nagyobbik része a sztyepp és az erdős sztyepp övezetbe, alsó folyásának egy kisebb része a tajga övezetbe tartozik.
A Mongol-Altaj hegyeiben kb. 2500 m magasságban, kínai területen ered, itteni folyását Fekete-Irtisnek (Kara-Irtis) nevezik. A Fekete-Irtis nagy deltát képezve a kazahsztáni Zajszan-tóba torkollik, ide fut le a környező hegyek többi folyója is. A tóból eredő és északnyugat felé tartó Irtisen több, bővizű mellékfolyóinak energiáit is hasznosító vízerőmű létesült. A hegyek közül kiérve, Szemipalatyinszk várostól előbb a száraz kazah sztyeppen, majd a nagy kiterjedésű Nyugat-szibériai-alföldön folytatja útját. A sztyepp övezetben kb. 1000 km-en át, Omszk városáig egyetlen jelentékeny mellékfolyója sincs. Omszk alatt az erdős sztyepp-, majd a tajga övezetbe érve folyása lelassul, völgye kiszélesedik, medre bizonytalanná válik, számtalan mellékágat alkot. Ezen a szakaszon veszi fel legnagyobb mellékfolyóját, a Tobolt, utána északra fordul és Hanti-Manszijszk városánál ömlik az Ob folyóba.
Nagy vízgyűjtő medencéjéhez képest vízhozama viszonylag csekély. Alsó folyásán, elsősorban a Tobol torkolata alatt válik igazán bővízű folyóvá, itt árterülete helyenként a 20 km-t is eléri. Tavaszi áradásai a felső szakaszon a hegyekben lévő hó olvadásától függően több hullámban érkeznek; középső és alsó szakaszát tavasztól ősz elejéig egyenletesen magas vízállás jellemzi. A folyó Omszk körzetében átlagosan 163 napra, az Isim torkolatánál 176 napra befagy. Omszk városában azonban a folyóba engedett nagy mennyiségű ipari szennyvíz miatt nem áll be a jég.
A torkolattól felfelé kb. 3800 km-en át, a Zajszan-tóig hajózható. A hajózásnak, különösen a folyami szállításnak itt igen nagy a gazdasági jelentősége, mivel a hatalmas területhez képest a közúti és vasúti hálózat fejletlen.
Mellékfolyók szerkesztés
A felső szakaszon több kisebb, de bővizű mellékfolyót vesz fel, melyek vízgyűjtője az Altaj hegyeiben van:
- Buhtarma, Ulba, Ubu, Kaldzsir stb.
Középső folyásán nincsenek mellékfolyók, Omszktól észak felé haladva számuk egyre növekszik. A legnagyobbak:
Városok, víztározók szerkesztés
Városok Kazahsztánban:
Városok Oroszországban:
Az Irtis vizét Kazahsztánban a folyótól távol eső Karaganda város ellátására is használják. Kínában szintén egy kb. 300 km hosszú csatorna építését tervezik Karamaj város vízellátási gondjainak megoldására.
Víztározók szerkesztés
A folyó felső szakaszán, Kazahsztánban több víztározót és vízerőművet létesítettek főleg az ottani nagy iparvárosok, Uszty-Kamenogorszk és Szemipalatyinszk víz- és áramellátására. Közülük legnagyobb a Zajszan-tóval gyakorlatilag egybeépített, óriási méretű Buhtarmai-víztározó és vízerőmű. A víztározó 1960-ban készült el: területe 5500 km², hossza 500 km, legnagyobb szélessége 35 km, tároló képessége 53 km³, közepes mélysége kb. 10 m. A víztározó tette lehetővé többek között a biztonságos teherhajózást a középső szakaszon egészen Omszkig.
A 21. század második évtizedében Oroszország Omszki területén újabb vízlépcső kiépítését tervezik.[2]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Kiss Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémiai Kiadó (1978). ISBN 963-05-1490-7
- ↑ Jelena Bulatova (2008. június 20.). „Az Irtist vízlépcsőbe „kötözik””. Kontinent Szibir. (Hozzáférés: 2010. április 29.) [halott link]
Források szerkesztés
- A. A. Szokolov: A Szovjetunió hidrográfiája (orosz nyelven), 1952. (Hozzáférés: 2010. április 28.)
- Irtis (orosz nyelven). Nagy Szovjet Enciklopédia. (Hozzáférés: 2010. április 28.)[halott link]
- Buhtarmai víztározó (orosz nyelven). Nagy Szovjet Enciklopédia. (Hozzáférés: 2010. április 28.)[halott link]
- Mai földrajzi nevek szótára (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2010. április 28.)[halott link]
- Orosz földrajzi portál (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2010. április 28.)
- Az Irtis általános leírása (orosz nyelven). [2013. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 28.)
