Irtis
Az Irtis (oroszul Иртыш [Irtis], kazakul Ertis / Эртiс, kínaiul 额尔齐斯河, Erqisi) folyó Ázsiában, Szibériában, az Ob legnagyobb, bal oldali mellékfolyója. Kína északnyugati részén, Kazahsztán Kelet-Kazahsztáni és Pavlodari területén, valamint Oroszország Omszki, Tyumenyi területén és Hanti–Manysi Autonóm Körzetén folyik keresztül.
Irtis | |
Az Irtis Omszknál | |
Közigazgatás | |
Országok | Kína Kazahsztán Oroszország |
Földrajzi adatok | |
Hossz | 4248 km |
Forrásszint | 2930 m |
Vízhozam | 3070 m³/s |
Vízgyűjtő terület | 1 643 000 km² |
Forrás | Mongol-Altaj, Kína |
é. sz. 47° 24′ 52″, k. h. 90° 12′ 56″47.414528°N 90.215544°E | |
Torkolat | Ob (Hanti-Manszijszknál) → Kara-tenger |
é. sz. 61° 04′ 50″, k. h. 68° 49′ 50″61.080556°N 68.830556°E | |
Elhelyezkedése | |
Az Irtis vízgyűjtője | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Irtis témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Neve
szerkesztésNevének eredete nem tisztázott, legrégebbi írott alakja az ótörökből ismert Ertiš.[1]
Földrajz
szerkesztésA folyó hossza 4248 km, vízgyűjtő területe 1 643 000 km². Felső folyásának vízgyűjtője az Altaj hegységrendszerben fekszik, a vízgyűjtő terület nagyobbik része a sztyepp és az erdős sztyepp övezetbe, alsó folyásának egy kisebb része a tajga övezetbe tartozik.
A Mongol-Altaj hegyeiben kb. 2500 m magasságban, kínai területen ered, itteni folyását Fekete-Irtisnek (Kara-Irtis) nevezik. A Fekete-Irtis nagy deltát képezve a kazahsztáni Zajszan-tóba torkollik, ide fut le a környező hegyek többi folyója is. A tóból eredő és északnyugat felé tartó Irtisen több, bővizű mellékfolyóinak energiáit is hasznosító vízerőmű létesült. A hegyek közül kiérve, Szemipalatyinszk várostól előbb a száraz kazah sztyeppen, majd a nagy kiterjedésű Nyugat-szibériai-alföldön folytatja útját. A sztyepp övezetben kb. 1000 km-en át, Omszk városáig egyetlen jelentékeny mellékfolyója sincs. Omszk alatt az erdős sztyepp-, majd a tajga övezetbe érve folyása lelassul, völgye kiszélesedik, medre bizonytalanná válik, számtalan mellékágat alkot. Ezen a szakaszon veszi fel legnagyobb mellékfolyóját, a Tobolt, utána északra fordul és Hanti-Manszijszk városánál ömlik az Ob folyóba.
Nagy vízgyűjtő medencéjéhez képest vízhozama viszonylag csekély. Alsó folyásán, elsősorban a Tobol torkolata alatt válik igazán bővízű folyóvá, itt árterülete helyenként a 20 km-t is eléri. Tavaszi áradásai a felső szakaszon a hegyekben lévő hó olvadásától függően több hullámban érkeznek; középső és alsó szakaszát tavasztól ősz elejéig egyenletesen magas vízállás jellemzi. A folyó Omszk körzetében átlagosan 163 napra, az Isim torkolatánál 176 napra befagy. Omszk városában azonban a folyóba engedett nagy mennyiségű ipari szennyvíz miatt nem áll be a jég.
A torkolattól felfelé kb. 3800 km-en át, a Zajszan-tóig hajózható. A hajózásnak, különösen a folyami szállításnak itt igen nagy a gazdasági jelentősége, mivel a hatalmas területhez képest a közúti és vasúti hálózat fejletlen.
Mellékfolyók
szerkesztésA felső szakaszon több kisebb, de bővizű mellékfolyót vesz fel, melyek vízgyűjtője az Altaj hegyeiben van:
- Buhtarma, Ulba, Ubu, Kaldzsir stb.
Középső folyásán nincsenek mellékfolyók, Omszktól észak felé haladva számuk egyre növekszik. A legnagyobbak:
Városok, víztározók
szerkesztésVárosok Kazahsztánban:
Városok Oroszországban:
Az Irtis vizét Kazahsztánban a folyótól távol eső Karaganda város ellátására is használják. Kínában szintén egy kb. 300 km hosszú csatorna építését tervezik Karamaj város vízellátási gondjainak megoldására.
Víztározók
szerkesztésA folyó felső szakaszán, Kazahsztánban több víztározót és vízerőművet létesítettek főleg az ottani nagy iparvárosok, Uszty-Kamenogorszk és Szemipalatyinszk víz- és áramellátására. Közülük legnagyobb a Zajszan-tóval gyakorlatilag egybeépített, óriási méretű Buhtarmai-víztározó és vízerőmű. A víztározó 1960-ban készült el: területe 5500 km², hossza 500 km, legnagyobb szélessége 35 km, tároló képessége 53 km³, közepes mélysége kb. 10 m. A víztározó tette lehetővé többek között a biztonságos teherhajózást a középső szakaszon egészen Omszkig.
A 21. század második évtizedében Oroszország Omszki területén újabb vízlépcső kiépítését tervezik.[2]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Kiss Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémiai Kiadó (1978). ISBN 963-05-1490-7
- ↑ Jelena Bulatova (2008. június 20.). „Az Irtist vízlépcsőbe „kötözik””. Kontinent Szibir. (Hozzáférés: 2010. április 29.) [halott link]
Források
szerkesztés- A. A. Szokolov: A Szovjetunió hidrográfiája (orosz nyelven), 1952. (Hozzáférés: 2010. április 28.)
- Irtis (orosz nyelven). Nagy Szovjet Enciklopédia. (Hozzáférés: 2010. április 28.)[halott link]
- Buhtarmai víztározó (orosz nyelven). Nagy Szovjet Enciklopédia. (Hozzáférés: 2010. április 28.)[halott link]
- Mai földrajzi nevek szótára (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2010. április 28.)[halott link]
- Orosz földrajzi portál (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2010. április 28.)
- Az Irtis általános leírása (orosz nyelven). [2013. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 28.)