Főmenü megnyitása

A láprétek olyan fátlan növénytársulások, amelyek gyökérszintjében a gyakori vízelöntés miatt reduktív körülmények alakulnak ki. A lápoktól főleg abban különböznek, hogy növényzetük uralkodó fajai nem a tőzegmohák, hanem különböző palkafélék (Cyperaceae), így a láprétek alatt sástőzeg képződik. Mikroklímájuk a Magyarországon szokásosnál általában hűvösebb és kiegyenlítettebb, így a Kárpát-medencében számos jégkorszaki maradványfajnak nyújtanak utolsó menedéket.

Elterjedésük, előfordulásukSzerkesztés

A Kárpát-medencében ritkák; Európa nyugati és főleg északi részein jóval gyakoribbak, mert ott hűvösebb az éghajlat, több a csapadék és nagyobb a relatív páratartalom.

Kialakulásuk, termőhelyükSzerkesztés

Főleg lefolyástalan, pangó vizes medencékben, ártereken alakulnak ki olyan helyeken, ahol a talajvíz elég magasan áll ahhoz, hogy a gyökérszintben anaerób viszonyok alakuljanak ki.

A leggyakrabban az égeres láperdők helyén vagy a lápok peremvidékén, a lápi szukcesszió első szakaszában alakulnak ki. Kaszálás nélkül a szukcesszió előrehaladásával láperdőkké alakulhatnak.

Megjelenésük, fajösszetételükSzerkesztés

Mindig nedvességkedvelő és az anaerob viszonyokat tűrő növények jellemzik.

Mohaszintjük általában jól fejlett.

HasznosításukSzerkesztés

Az agrárszótár szerint a láprét vízrendezett lápon levő gyep. A leggyakrabban kaszálóként hasznosítják; a biomasszát ritkábban szénává szárítva, inkább besilózva hasznosítják. A lápréten kevésbé értékes takarmány terem, mint az ásványi talajokon.[1]

Rendszertani felosztásukSzerkesztés

A láprétek csoportja növénytársulástanilag polifiletikus. A vízelöntés állandó, illetve időszakos jellegének megfelelően két tő típusukat különböztetjük meg; ezek különböző rendszertani osztályok tagjai:

Nedves vagy üde láprétekSzerkesztés

 
Láprét Schopfloch mellett Németországban

A nedves vagy üde láprét (Caricetum davallianae) csak nagyon vékony, felszíni rétegét nem itatja át víz. Állandó friss vízutánpótláshoz jutó terület, mely nyár végére sem szárad ki. Elsősorban Alföldünkre és dombvidékeinkre jellemző.

Leggyakoribb virágos növényfajai:

Típusai:

  • Sásláprét (Valeriano dioicae - Caricetum davallianae)
  • Csátés láprét (Schoenetum nigricantis)
  • Nyúlfarkfüves láprét (Seslerietum uliginosae)
  • Szittyós láprét (Juncetum subnodulosae)

Kiszáradó láprétekSzerkesztés

 
A Síkvölgyi-láprét a Vértesben, meszes kiszáradó láprét típus

A kiszáradó láprétek (Molinietum coeruleae) talajvízszintje nyaranta mélyebbre süllyed. E típus jellemzője, hogy nyár végére az amúgy jó víztartó képességű tőzeges talaj kiszárad, a nedves láprétek uralkodó sásfajainak helyét a kékperje veszi át.

A kiszáradó láprétek jellemző növényei:

Típusai:

  • Mészkerülő kiszáradó láprét (Junco - Molinietum)
  • Meszes kiszáradó láprét (Succiso - Molinietum)
  • www.terra.hu[2]
  • másfajta csoportosítás [3]

Képek, avagy a láprét értékeiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés