Reliktum faj

Reliktum fajnak vagy maradványfajnak (illetve élő kövületeknek) adott területen korábbi földtörténeti korokból fennmaradt adott állat- és növényfajokat nevezzük, melyek az ún. refúgiumokban élnek.[2] Ezek elterjedési területe korábban összefüggő volt, mára azonban szigetszerű foltokra esett szét: diszjunkt (szétszakított, több kisebb területből álló[3]), gyakrabban diszperz (szétszórt, csak egyes termőhelyeken előforduló, amik között nincs összefüggés[3][4]). Védett növényeink többsége reliktum faj.[5] Ilyen úgynevezett élő fosszíliák például a hidasgyík (Sphenodon punctatum); a páfrányfenyő (Ginkgo biloba), az óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum), a Welwitschia mirabilis.[5]

A reliktum kifejezést nem csak fauna és flóra populációkra,[6] hanem népességcsoportokra is használják.[7]

Reliktum társulás szerkesztés

Reliktum társulás, vagy reliktum-asszociáció[8] a korábbi földtörténeti korokból fennmaradt növénytársulás. Ezek a 2000-es évekre extrazonális helyzetűek, és csak a refúgium valamilyen különleges tulajdonsága (mikroklíma, talaj stb.) miatt maradhattak fenn. Ezt a jellegzetességüket a többnyire a társulás jellegére utaló megnevezés elé biggyesztett „ős-” előtaggal jelöljük: ősborókás, ősfenyves stb.[5]

A cönológiában azonban gyakori probléma, illetve vitatható téma egyes növénytársulások reliktum jellegének megítélése. Ez Kun András megfogalmazásában így foglalható össze: „Nem a korábbi klíma- és erdőtörténeti korok eredeti növénytársulásai maradnak fenn, hanem reliktum populációkban gazdagabb vagy szegényebb, reliktumjellegű asszociációk alakulnak ki. Valójában tehát nem beszélhetünk reliktum növénytársulásokról, csak a változás mértékétől függően reliktumjellegű és nemreliktum társulásokról”.[9][8]

Reliktum növény- és állatfajok Magyarországon szerkesztés

Melegkedvelők, ezek vagy a harmadidőszakból, tehát a kainozoikumi eljegesedés előtti (preglaciális) időből, vagy valamelyik interglaciálisból származnak. Ilyen például a nílusi lótusz (Nymphaea lotus ssp. thermalis) Nagyvárad mellett, és valószínűleg ilyen a keleti gyertyán (Carpinus orientalis) a Vértesben.

A jégkorszakból maradtak fenn az ún. glaciális reliktumok, mint például a tőzegeper (Potentilla palustris), tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccus) vagy középhegységeinkben a medvefül kankalin (Primula auricula) és a győzedelmes hagyma (Allium victorialis).

A jégkorszak utáni (posztglaciális) melegkori reliktumokra példa hazai sztyeppréteinken a fűrészlábú szöcske (Saga pedo).

Jegyzetek szerkesztés

  1. Élő kövület, Révai új lexikona VI. (E–Fei). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-226-4  
  2. Horváth Balázs
  3. a b Gombocz Endre (szerk.): Természettududományi lexikon. Az utolsó évtizedek új természettudományi fogalmainak magyarázata, 1934 (adt.arcanum.com)
  4. Straub F. Brunó (szerk.): Biológiai lexikon A - F., Akadémiai Kiadó - 1975 ISBN 963-05-0530-4
  5. a b c Kevey Balázs A növényföldrajz és társulástan alapjai. Pécsi Tudományegyetem Növényrendszertani és Geobotanikai Tanszék, Pécs. Házi jegyzet (kézirat) - 2006.
  6. Láng István (szerk.): Környezet- és természetvédelmi lexikon I. A-K, Akadémiai Kiadó - 2002
  7. Reliktum; Magyar néprajzi lexikon IV. (Né–Sz). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-1289-0  
  8. a b Kevey Balázs, Csete Sándor, Dénes Andrea, Juhász Magdolna, Ortmann-né Ajkai Adrienne: Alapkutatás a hazai Duna-ártér és Dráva-mellék erdeinek összehasonlító-cönológiai vizsgálatához, tekintettel a térség természetvédelmi célú rekonstrukciójára: OTKA-37632 kutatási zárójelentés, real.mtak.hu - 2008
  9. Kun András: Gondolatok a reliktum kérdésről (Kontinentális reliktum jellegű vegetáció mozaikok a Magyar Középhegységben). 197–212. o. – In: CSONTOS P. (szerk.): Sziklagyepek szünbotanikai kutatása Zólyomi Bálint professzor emlékének. Scientia Kiadó, 1998.

Források szerkesztés

  • Dr. Horváth Balázs: Ökológia 2006 Biogeográfia (alapfogalmak), Alkalmazott Fenntarthatóság Tanszék; Széchenyi István Egyetem sze.hu - 2007. december 11.