Sajó (folyó)

folyó Magyarországon és Szlovákiában
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. május 4.

A Sajó (szlovákul Slaná) Kelet-Szlovákia és Északkelet-Magyarország egyik legnagyobb folyója, a Tisza jelentős mellékvize.

Sajó
Közigazgatás
OrszágokSzlovákia Szlovákia,
Magyarország Magyarország
Földrajzi adatok
Hossz229,4 km
Forrásszint1300 m
Vízhozam65,6 m³/s
Vízgyűjtő terület12708 km²
ForrásGömör–Szepesi-érchegység
é. sz. 48° 50′ 03″, k. h. 20° 14′ 30″48.834096°N 20.241595°E
TorkolatTisza
é. sz. 47° 56′ 37″, k. h. 21° 06′ 51″47.943573°N 21.114287°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
 
A folyó Sajópüspökinél
 
A Sajó légi felvételen

Magyarország kilencedik legbővebb vizű felszíni vízfolyása a Duna, Tisza, Dráva, Mura, Maros, Hármas-Körös, Szamos, és a Bodrog után (nem feltétlenül ebben a sorrendben). Szlovákiában a Gömör–Szepesi-érchegységben ered, Dobsinától nem messze, de másik völgyben: a Sztolica nevű hegy (1476 m) alatt, mintegy 1300 méteres tengerszint feletti magasságban. A fenyőkkel sűrűn benőtt hegyoldalról gyorsan leszalad, hogy aztán kis folyócskává (vagy igen bővizű patakká) cseperedve máris kiléphessen az emberek által megművelt földekre. Ezután sorra veszi fel rohanó mellékvizeit a fő közlekedési útvonal mentén kanyarogva.

Partján fekszik Rozsnyó (Rožňava) városa. Innen kicsit délre, Pelsőc (Plešivec) előtt töri át a karsztot. Jobbra a Pelsőci-, balra a Szilicei-fennsíkot találjuk. Ezek meredeken törnek le a folyóvölgybe. Az így átszakított hegység jellegzetes képe műholdas felvételen is könnyedén felismerhető. Pelsőcnél balra kanyarodva, pár kilométer megtétele után találjuk Domica, és már a magyar oldalon Aggtelek és Jósvafő cseppkőbarlang-rendszerét. A folyó azonban délkeleti irányban halad tovább, egészen jobb oldali mellékfolyójával, a Rimával való találkozásáig. Velkenye alatt ömlik a Sajóba, így növelve az anyafolyó vízhozamát átlag 14-ről 21,6 m³/mp-re. Az Ózd térségében található Sajópüspöki mellett lépi át a magyar határt. Itt hirtelen nagy mértékben csökken a mederesés, a szélesség pedig a magyar szakaszra jellemzően megnő. 800 méteren keresztül határfolyó Szlovákiával.

Szlovákiai szakaszának hossza 98 km. Teljes hossza a szabályozások óta valamivel kevesebb mint 223 km; ebből magyarországi szakaszának hossza 124 km. Szélessége a magyar szakaszon általában 20 és 80 méter közé esik. Átlagmélysége sebes folyása miatt a felsőbb magyarországi szakaszon 0,8–1,2 méter körüli, ám ez a torkolat előtt néhol elérheti a 3,6 métert is. Vízgyűjtő területe 12 708 km² (néhány helyen a Hernádé nélkül számolják, miközben azt ettől függetlenül ott is a Sajó mellékvizének tekintik). Átlagos vízhozama 60-65,6 m³/mp. Hordaléka jelentős mennyiségű kavics valamint iszap. A Sajó középszakasz jellegű, a kanyarulat-fejlettségi viszonyokat tekintve a magyarországi szakasza közepes fejlettségű meanderező (S=1,78) típusba sorolható, esése a Hernád torkolatig viszonylag nagy (50–70 cm/km),[1] onnan a torkolatig fokozatosan csökken. A hazai Sajó szakasz hossza, azzal együtt pedig a kanyarulatok fejlettsége fokozatosan növekszik, miközben a meanderezés egyre keskenyebb sávra korlátozódik. Egyre több új kanyarulat alakul ki, ezek azonban a fejlettség kezdeti stádiumában vannak, míg az érett kanyarulatok száma fokozatosan növekszik.[2] A Sajó hazai szakaszán az 1930-as években készültek előzetes tervezetek az összefüggő szabályozási munkálatok és a folyó hajózhatóvá tételére vonatkozóan, azonban a II. világháború során felmerült költségek átcsoportosítása miatt az elképzelések jelentős része csupán terv maradt, így napjainkban a Sajó folyó a borsodi iparvidékhez közeli szakaszai kivételével csak részben szabályozott. Több ponton létesítettek középvízi szabályozási műveket, melyek célja főként a homorú part biztosítása, valamint a közeli hidak, utak, vasútvonalak védelmét szolgálta.[3] A gyakran nem megfelelő módon és helyen kialakított védműveket azonban a Sajó több helyen kikezdte vagy elrombolta, így nagy kiterjedésű árvízvédelmi töltések hiányában a folyó egyes szakaszain napjainkban is intenzív s szabad kanyarulatfejlődés zajlik.[4] Bár átvágták néhány kanyarulatát a mederszabályozások folytán, a brutális változtatásoktól megmenekült (például korábban tervbe volt véve hajózhatóvá tétele a borsodi megyeszékhely és a Tisza között[5]).

 

 
A Sajó vízgyűjtő területe

Régebbi hagyományokat újraindítva 10 éven át a Sajón rendezték meg a Magyarországon egyedülálló, évente esedékes vadvízi evezést Miskolc határában. Utoljára 2009-ben került rá sor. A folyó vízgyűjtőjén látogatásra, említésre érdemes természeti és építészeti értékek sokaságát találjuk.

Az 1965 és 1990 közti miskolci városcímer négy hullámvonalából az egyik a Sajót jelképezi.

Nevének eredete

szerkesztés

A „” és a folyót jelentő régi magyar „” szó összetétele. (Finnugor nyelvekben eredetileg a „jo” szó élt "folyó" jelentésben. Finnül még ma is használatos a „joki”, magyarban pedig csak földrajzi nevek, így a Sajó mellett a Hejő, a Berettyó neve őrzi.) A folyó egyik ága az úgynevezett Sós-völgyből (Slanská dolina) ered, innen a folyó Sav (só) + jó (patak) neve, az Árpád-kori nyelvállapotnak megfelelően. Szlovák neve, a Slaná is „sós folyót” jelent.[6][7]

Másik lehetséges eredete az ótörök čaj (kis folyó), amely az ótörök-magyar viszonylatban gyakori č-s hangmegfelelés egyik példája is.

Főbb mellékvizei

szerkesztés

Szlovákiában

szerkesztés
 
A Rima folyó
 
A Keleméri-patak torkolata
  • Dobsina patak (15,5 km; 57 km2). Bal oldalon
  • Csermosnya-patak (29 km). Bal oldalon
  • Csetnek (32,8 km; 229,6 km2). Jobb oldalon
  • Murány (Jolsva; 48,8 km; 413,2 km2). Jobb oldalon
  • Turóc (45 km; 370,5 km2) . Jobb oldalon
  • Rima folyó (90 km; 1379,6 km2; 7,6 m3/s). A szlovákiai szakaszon az egyetlen folyó, ami a Sajóba ömlik. Velkenye alatt jobb oldalon.

Magyarországon

szerkesztés

Sajó-parti települések

szerkesztés

Szlovákiában

 
A Sajó Sajópüspökinél

Magyarországon

Jelentősebb hídjai

szerkesztés

Szlovákiában

szerkesztés
  • vasúti híd Dobsinától délre;
  • a 3032-es mellékút hídja Dobsinától délre;
  • vasúti híd Oláhpataknál (Vlachovo);
  • a 67-es főút hídja Gócsnál (Gočovo);
  • a 3031-es mellékút hídja Alsósajónál (Nižná Slaná);
  • vasúti híd Alsósajó vasútállomásától délre;
  • a 67-es főút hídja Henckónál (Henckovce);
  • vasúti híd Henckó és Veszverés (Gemerská Poloma) között;
  • a 3028-as mellékút hídja, egy vasúti híd, illetve a 67-es főút hídja Sajóházánál (Nadabula);
  • az 526-os főút hídja, a 67-es főút hídja és egy vasúti híd Rozsnyónál (Rožňava);
  • a 3000-es mellékút hídja Berzéténél (Brzotín);
  • a 16-os főút hídja és egy vasúti híd Berzététől délre;
  • a 3009-es mellékút hídja Gombaszögnél (Gombasek);
  • a 16-os főút hídja Vígtelkénél (Vidová);
  • a 3023-as mellékút és az 587-es főút hídjai Pelsőcnél (Plešivec);
  • a 16-os főút hídja Lekenyénél (Bohúňovo);
  • a 16-os főút hídja és egy vasúti híd Csoltónál (Čoltovo);
  • a 16-os főút hídja Tornaljánál (Tornaľa);
  • az R2-es autóút hídja Tornaljától délre;
  • a 2766-os mellékút hídja Méhinél (Včelince)
  • és az 571-es főút hídja és egy vasúti híd Sajólénártfalvánál (Lenartovce).

Magyarországon

szerkesztés

Vízminőség

szerkesztés

Az elmúlt évtizedekben, mikor még a szlovák papírgyárak is üzemeltek, és Borsod-Abaúj-Zemplén megye az ország legjelentősebb nehézipari központja volt, a két főbb magyar iparvároson is átfolyó Sajó nagy mértékben szennyezett volt. Azóta jelentősen javult a helyzet a Felvidéken és idehaza is, rengeteget tisztult a víz, inkább az illegálisan partra hordott nagy mennyiségű kommunális hulladék okoz gondot. A vízminőség javulásának hatására manapság egyre többen adják fejüket evezős túrákra a folyón.

2022 tavaszán a szlovákiai Alsósajó mellett, a 2008-ban bezárt Siderit vasműhöz tartozó vasércbánya felhagyott tárnáinak maradványkőzetéből kimosódott és az ennek következtében vas-oxiddal szennyezett víz miatt a folyó középső, 15 km-es szakaszának teljes élővilága kipusztult.[8] [9] [10]

  1. Sallai F. (2006): A Sajó vízminősége, hosszú távú védelme. In: Fekete É. (szerk): Észak-magyarországi Stratégiai Füzetek 3(2), pp. 3-16.
  2. Bertalan L., Kovács Z., Szabó G. (2016): A Sajó mederfejlődési dinamikájának vizsgálata térinformatika-alapú morfometriai elemzések alapján - In: Balázs B. (szerk.) "Az elmélet és a gyakorlat találkozása a térinformatikában" VII.: Térinformatikai konferencia és szakkiállítás, Konferencia-kötet. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen. pp. 91-98. ISBN 978-963-318-570-4. DOI: 10.13140/RG.2.1.3558.6163
  3. Bertalan L., Szabó G. (2015): Mederfejlődési vizsgálatok a Sajó hazai szakaszán - In: Boda J. (szerk.) "Az elmélet és a gyakorlat találkozása a térinformatikában" VI.: Térinformatikai konferencia és szakkiállítás, Konferencia-kötet. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen. pp. 61-68. ISBN 978-963-318-488-2 DOI: 10.13140/RG.2.1.1070.7048
  4. Bertalan, L. - Szabó, G. - Szabó, Sz. (2017): Hidrológiai tényezők lehetséges hatásai a Sajó magyarországi szakaszának mederfejlődésére - In: Balázs B. (szerk.) "Az elmélet és a gyakorlat találkozása a térinformatikában" VIII.: Térinformatikai konferencia és szakkiállítás, Konferencia-kötet. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen. pp. 57-64. ISBN 978-963-318-638-1
  5. Kákóczki B. (2016): A szederkényi uradalom történeti földrajza. Tiszaújváros város Önkormányzata a Derkovits Gyula Művelődési Központ közreműködésével. Tiszaújváros. 192p.
  6. Kiss Lajos 554. oldal
  7. http://mtdaportal.extra.hu/books/magyarorszag_ethnographiaja.pdf
  8. Fehér János - Még a halak kopoltyúit is belepi a rozsda (Telex.hu, 2022.03.18.)
  9. Koroknai Gergely - Ökológiai katasztrófa, lényegében kihalt a Sajó élővilága (Telex.hu, 2022.05.14.)
  10. Fehér János - A Sajó 15 kilométeres szakaszán már kipusztította a halakat a vörös szenny (Telex.hu, 2022.05.21.)

Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai (1980). ISBN 963 05 2277 2 

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajó (folyó) témájú médiaállományokat.