Gyálarét

Szeged városrésze; Magyarország legmélyebb pontja (75,8 m)

Gyálarét (korábban Gyála, szerbül Đala) Szeged Délikert nevű városrészének egyik települése, a városközponttól 6 km-re délre található.

Gyálarét
Közigazgatás
TelepülésSzeged
Alapítás ideje1411 (első említés)
Városhoz csatolás1973
Irányítószám6757
Népesség
Teljes népesség1268 fő (2001) +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság75,8 m
Távolság a központtól6 km
Elhelyezkedése
Gyálarét (Szeged környékének)
Gyálarét
Gyálarét
Pozíció Szeged környékének térképén
é. sz. 46° 12′ 19″, k. h. 20° 06′ 31″46.205400°N 20.108700°EKoordináták: é. sz. 46° 12′ 19″, k. h. 20° 06′ 31″46.205400°N 20.108700°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyálarét témájú médiaállományokat.

Egyes adatok szerint itt található Magyarország legmélyebb pontja.[1]

Szeged legdélebbi fekvésű városrészei közé tartozik, a város belsőbb részeitől a Gyálai- vagy Gyálaréti-Holt-Tisza választja el.

Megközelítése

szerkesztés

Közúton az 5-ös főútból, annak 172. kilométere után, körforgalomból kiágazó 43 103-as számú mellékúton érhető el, Klebelsberg-telep és Tompasziget városrészeken keresztül, előbbi a Holt-Tiszának még a város felőli, utóbbi már a Gyálarét felőli oldalán fekszik. Állami közútnak minősül még a gyálaréti településközpont előbbiből kiágazó főutcája is, 43 113-as számozással. Gyálaréthez tartozik továbbá a lakott területétől jó 8 kilométerre délre fekvő Lúdvár is, ami a 4301-es útból Röszke központjában kiágazó 43 102-es úton érhető el.

Története

szerkesztés
 
Lúdvári Vénusz

A mai Gyálarét területén már a kőkorszakban is éltek emberek. 1965-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársai, Trogmayer Ottó vezetésével ásatásokat folytattak Lúdváron, ahol egy 7700-7800 éves település nyomaira bukkantak.[2] A Körös-kultúra legkorábbi leletei Gyálaréten kerültek elő. Ezek Kr. e. 5140-ből valók.[3] Többek között előkerült egy 16 cm-es termékenység-szobor is, mely a kutatóktól a Lúdvári Vénusz[4] nevet kapta. Jelenleg a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban látható.

 
Gyálarét ábrázolása az I. katonai felmérés (1770) térképén, Insul Siladg (Szilágyi-sziget) néven

A Gyála nevű település első említése 1411-ből való. A 16. században elpusztult, de 1647-től ismét lakott. A török uralom alóli felszabadulás (1716-18) után kincstári birtok lett. Lakossága főleg szerbekből állt.

A tanyák népének emlékezetében még élt a sikeres gyálaréti csata (1849. március 26.), amikor a magyarok a szerbekkel szemben kétórai heves harc után rengeteg fegyvert, társzekeret koboztak el és 30 foglyot is ejtettek. A magyar csapatokat Igmándy Sándor[5] alezredes vezette.
– Péter László: Röszke földje és népe (Szeged, 1996) 152. o.[6]

Az 1885-ben, a folyószabályozás során, átvágták a Tiszát, ami elszakította Gyálát a rétjétől (a mai Gyálarét területétől). A trianoni békeszerződés alapján a Tisza ezen a szakaszon országhatár lett, így Gyála belterülete Szerbiához, a Tiszán inneni Nagyrét nevű határrésze (Fehérpart, Szilágy, Lúdvár) pedig Magyarországhoz került.

Szeged városától délre telekkönyvileg régebben a jugoszláviai Gyálához tartozó, a Tisza keleti új és nyugati holt ága között elterülő rétségnek Gyálai rét a neve, amely a szőregi kincstári uradalom megszűntével a Wiener-Bankverein, majd a gróf Szapáry család, utána Récsei Ede és Lichtenegger Gyula szegedi mérnök birtokába került. A század elején elárverezték. Szerette volna a Város megvásárolni és kisbérletekre osztani, de nagybirtokosok előzik meg. Több major: Fehérpart, Szilágy, Ludvár épült rajta.
– Bálint Sándor: A szegedi nagytáj helységei

Ezt később földosztással felparcellázták, majd a Szilágyi-major helyén, szegedi és környékbeli szegényparasztok és munkások új települést kezdtek építeni. Az új község 1923-ban alakult Gyála néven, majd nevét 1946-ban Gyálarétre változtatták.[7]

1918 és 1921 között szerb megszállás alatt állt.[8] 1923 és 1945 között Csanád, Arad és Torontál k.e.e. vármegye, majd 1945 és 1950 között Csanád vármegye Torontáli járásához tartozott. Az 1950-es megyerendezés során Csongrád megyéhez került, ahol a Szegedi járásba osztották be.

1972. július 16-án Röszkével együtt határőrközséggé avatták.[9]

Gyálarétet – több más községgel együtt – 1973-ban Szegedhez csatolták, ezzel önállósága megszűnt.

2015 februárjától a településen részönkormányzat működik.

Népessége

szerkesztés

A 2001-es népszámlálás adatai szerint Gyálarétnek 1123 lakosa volt, akik 389 ingatlanban laktak.[10]

A településhez tartozik még az ún. Gyálaréti kiskertek (kb. 140 lakos, 95 ingatlan) és a Gyálaréti tanyák. Így a lakosság összlétszáma 1270 fő körüli.[mikor?]

Vallási élete

szerkesztés

Gyálarét lakóinak többsége katolikus, kisebb részük református. A megkereszteltek aránya magas, a gyakorlóké alacsony.

Gyálarét Szegedhez csatolása előtt sem volt a katolikus egyház szervezetében önálló. Kezdetben Röszkéhez, majd Alsóvároshoz tartozott. A katolikus közösség ma is filia (oldallagosan ellátott pasztorális egység), melyet az Alsóvárosi Ferences Közösség lát el. Temploma nincsen, kápolnája a főtéren álló parasztházból lett kialakítva, amelyről úgy tartják, hogy a település egyik legrégebbi háza. Az 1932-ben, közadakozásból állított harangláb a főtér másik, üres telkén áll.

Intézményei

szerkesztés

Orvosi rendelő

szerkesztés

Az orvosi rendelőt - hasonlóan Délikert városrész többi településén, úgymint Klebelsberg telepen, Kecskés telepen és Szentmihályon - Dr. Fülöp Pál körzeti orvos alapította 1953-ban. A kiváló orvos nagy tiszteletben állt ezen kívül még Domaszéken is, ahol a Zöldfási tanya templomának oltárát ő adományozta.[12] A település lakóinak kezdeményezésére 2011. augusztus 18-dikán a gyálaréti orvosi rendelő bejáratánál emléktáblát helyeztek el az orvos születésének 110. évfordulója alkalmából.[13]

Művelődési Ház

szerkesztés

A Gyálaréti Művelődési centrum[halott link] a Szeged-Szentmihályon működő Móricz Zsigmond Művelődési Ház tagintézménye. A község főterén álló épület a település művelődési, közösségi központja. Az 1985-ben bezárt egykori iskolaépületet a helyi lakosok jelentős társadalmi munkájával alakították művelődési házzá. Az épület állapota időközben teljesen leromlott, az alapvető tartószerkezetek kivételével minden épületszerkezet, gépészeti- és elektromos rendszer, berendezés a működésképtelenség határára ért. A felújítás első üteme 2004-ben fejeződött be.

A Gyálaréti Egyesület kezdeményezésére 2016-ban közadakozásból kopjafás nemzeti emlékhelyet állítottak a település főterén.[14]

Gyálarét Napja

szerkesztés

1921. augusztus 22-én, az utólagos béketárgyalások eredményeként, és Somogyi Szilveszter szegedi polgármester közbenjárására Gyála és 8 másik község Szerbiától visszakerült a Magyar Királysághoz. 2016 óta ezt a napot megünneplik a településen.

Turisztika és vendéglátás

szerkesztés
  • Borostyán Birtok
  • Szöglet Presszó (megszűnt)[15]
  • Zátony Italbolt

Természeti értékek

szerkesztés

Gyálai Holt-Tisza

szerkesztés

A folyószabályozások során, 1885-ben Szeged alatt átvágták a Tiszát (ez volt a folyó 90. átvágása), ami által a folyó hossza 11 km-rel rövidült. A 7,7 km hosszú átvágás véglegesen elszakította Gyálát a rétjétől (a mai Gyálarét területétől) és egyben létrehozta a folyó legnagyobb holtágát, a Gyálai Holt-Tiszát:

  • hossza 18,66 km
  • átlagos szélessége 86 m
  • vízfelülete 160 ha
  • átlagos mélysége 3 m
  • víztérfogata 4,8 millió m³
  • vízgyűjtő területe 534 km².

Érdekesség, hogy miután beleengedték a Tiszát az új, 7,7 km hosszú mederbe, nem kezdett el folyni a Duna felé, ezért újra kellett ásni a medret.

2011-ben helyi jelentőségű természeti területté nyilvánították.

Gyálaréti Gulyajárás

szerkesztés

A Gyálaréti-kiskertek szomszédságában található az egykori tehenészet legelője. Mivel ekkora méretű (54 ha), alig szikesedő gyepterület nem maradt fenn Szeged környékén, ezért 2011-ben helyi védettség alá vonták. Eddig sem a florisztikai, sem a faunisztikai alapfelmérése nem történt meg.

Magyarország legmélyebb pontja

szerkesztés

Gyálarét Lúdvár nevű részénél található Magyarország legmélyebb pontja (é. sz. 46° 12′ 19″, k. h. 20° 06′ 33″46.205361°N 20.109189°E) 75,8 méter tengerszint feletti magasságon.[1]

Sajátosságok

szerkesztés

Gyálarétet az őslakosok és az idős környékbeliek "szárízék" falunak is nevezik. Az elnevezés onnan ered, hogy a helybéliek a lecsövezett és lehántott kukoricaszárból (szárízék) készítették házaik kerítését. Szárízék kúp (nem gyálaréti kép!).

Az első gyümölcsösök

szerkesztés

Péter László szegedkutató fentebb hivatkozott Röszkéről szóló művében említi az első gyümölcstelepítéseket.

Az 1920-as évek első felében több fiatal gazdálkodó telepített szőlőtől különálló gyümölcsöst.

Az indítást - a gyümölcs szegedi értékesítési lehetőségén kívül - minden bizonnyal az alsótanyai, feketeszéli gazdasági egyesületekben rendezett előadások adták. Ezeken Kogutowicz Károly egyetemi tanár és munkatársai terjesztették a korszerű szőlészeti, kertészeti ismereteket. Bende Pál példáját említem: „1924-ben telepítöttem egy kataszteri hold gyümölcsöst a Gyálai-rétön. Több fajtát: fontosalmát, véralmát, jonatánt, körtét, szilvát. A csemetéket Újszögedön vöttem, abban az évben száz csemetét. Magam metszöttem mindet, a család segítött, de csak a gallyat összetakarítani /…/ A permetözés az időjárástól függött. Mikó száraz idő vót, sűrűbben köllött permetözni, erősebb a molyrajzás. Mikó esős idő vót, /…/ akkó húsz napra permetöztem. Kitöttem a lámpát este, mikó mögjelöntek a molyok, ott keringtek a lámpás körű, mán tudtam, hogy hónap permetözni köll.” 1936-ban az almafák közé őszibarack-csemetéket telepített. „Negyvenkettőben gyütt a vizesség, akkó vót ötszáz őszibarackfám termőképességben. Lött volna másfél vagyon őszibarackom, és lött néhány kiló. Az összes fa kipusztút, a vizesség mögölte.” Az almafákat úgy mentette meg, hogy a fatörzsek körül kiásta, kihányta a földet, és a helyére friss istállótrágyát terített. Kocsiszámra hordatta a trágyát az almafák koronája alá, s ezután fordultak termőre. Az őszibarack-termesztést sem adta föl. Maga hozott nemes vesszőt Szatymazról, szemzett és csemetéket nevelt. Bende Páltól és több más röszkei gyümölcstermelőtől szívesen vásároltak a szegedi nagykereskedők.

A húszas-harmincas években telepített gyümölcsösök az ötvenes években termelőszövetkezeti tulajdonba kerültek, és a szakszerű gondozás hiányában kipusztultak.

Képgaléria

szerkesztés
  • A Délmagyarország c. napilap cikke az ország legmélyebb pontjáról. DM 2007. november 24. Archiválva 2008. január 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szögedi nagytáj népélete I., A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1974-75/2. Szeged, 1976. (169. o.)
  • Reizner János: Szeged Története I-IV., Szeged, 1899. (I.: 36. o.; II.: 253. o.)
  • Trogmayer Ottó: A lúdvári Vénusz, Élet és Tudomány, 1977. november 18. (1471-1472. o.)
  • Pálfai I.: Holtágak és síkvidéki tározók komplex értékelése II. A Gyálai Holt-Tisza esettanulmánya, Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 1-37. oldal, 1991.
  • Barkóczi, Cs.–Lovászi, P.: A Gyálai–Holt–Tisza madártani felmérése., kézirat, Szeged, 2002.
  • Dr. Gaskó Béla: Szeged és környéke természetvédelmi tervezete, A CSEMETE Természetkutató és Értékvédő Szakosztálya által helyi védettségre javasolt területek ismertetése, továbbá a város környékének erdősítési terve, kézirat, Szeged 2003
  • Győrffy Gy.: A Gyálai Holt-Tisza ökológiai vizsgálatának eredménye, In: Pálfai I.: A II. Szegedi Holtág-konferencia előadásai. 2004. szeptember 21., 87-108. o., Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Budapest, 2005.
  • Szító A. és Győrffy Gy.: Data to the Macrozoobenthos of Backwater "Gyálai Holt-Tisza", Tiscia 35, 85-87. o., 2006.
  1. a b Szatmári József: Akkor hol is van Magyarország legmélyebb pontja?. Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, 2007. október 9. [2018. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 30.)
  2. A tudomány mai állása szerint a magyarországi s ezzel a Kárpát-medencei újkőkor (neolitikum) kezdetét, a korai újkőkort az Alföldön a Körös (Criš)-Starčevo-kultúra megjelenése képviseli. C-14 dátuma az egyik korai telephely, Gyálarét-Szilágyi major mintája alapján 7090 ± 80 BP. A korszak korai, „népi” alapja a helyi mezolitikus előnép és a Körös-Starčevo kultúra népessége. Az újonnan kialakult egység kb. 500 évig létezhetett. Magyarország a XX. sz-ban. Ősrégészet
  3. Péter László, Röszke földje és népe. Szeged 1996. 20. o.
  4. Trogmayer Ottó, Élet és Tudomány, 1977. november 18., 1471-1472 o.
  5. 1848-49. honvédezredes, előbb cs. kir. főhadnagy volt; a szabadságharc után pedig somogy megyei főszámvevő. Meghalt 1877. július 13. Kaposvárt
  6. Péter László: Röszke földje és népe, Szeged, 1996. 152. o.
  7. Helységnévtár 2006, a KSH portálján[halott link]
  8. Szeged polgármestere országhatárt igazít Archiválva 2015. június 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, Delmagyar.hu, 2015. június 7.
  9. (Délmagyarország, 1972. július 18., 3. o.)
  10. KSH adatai[halott link]
  11. Gyálaréti óvoda
  12. Zöldfási templom. [2011. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 31.)
  13. Emléktábla emlékeztet a legendás orvosra Gyálán Archiválva 2013. április 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, SzegedMa, 2011. augusztus 18.
  14. Kopjafát avattak Gyálaréten a forradalom évfordulóján Archiválva 2017. április 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, SzegedMa, 2016. október 23.
  15. Szöglet Presszó - Pub in Szeged, Hungary (angol nyelven). Top Rated Online, 2019. október 15. (Hozzáférés: 2023. október 1.)

További információk

szerkesztés