Bálint Sándor (néprajzkutató)

(1904-1980) magyar néprajzkutató, politikus

Bálint Sándor (Szeged, 1904. augusztus 1.Budapest, 1980. május 10.) magyar néprajzkutató és művészettörténész, „a legszögedibb szögedi”, a 20. századi magyar néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakja, rövid ideig nemzetgyűlési képviselő. Fő kutatási területei az Alföld néprajza, vallási néphagyományok és Szeged néprajza voltak.

Bálint Sándor
Egyetemi előadás közben, 1940-es évek Felvétel a SZTE EK gyűjteményéből
Egyetemi előadás közben, 1940-es évek
Felvétel a SZTE EK gyűjteményéből
Született 1904. augusztus 1.
Szeged
Elhunyt 1980. május 10. (75 évesen)
Budapest
Beceneve Sanyi bácsi, Sándor bácsi
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar magyar
Foglalkozása néprajztudós, művészettörténész, egyetemi tanár
Tisztség
  • magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 4. – 1945. december 6.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1945. december 7. – 1948. december)
Iskolái Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1927)
Kitüntetései Györffy István-emlékérem (1974)[1]
Halál okaközúti baleset
A Wikimédia Commons tartalmaz Bálint Sándor témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Szeged-alsóvárosi paprikatermesztő családban született, már egyéves korában árvaságra jutott, özvegy édesanyja, született Kónya Anna nevelte, taníttatta és támogatta, aki ügyesen gazdálkodó, jól kereskedő asszony hírében állott. A gyermek Bálint Sándor hamar kitűnt az iskolában jó tanulmányi eredményeivel. Az első világháború idején számos feleség helyett ő írta meg a leveleket a fronton katonáskodó férjeknek.

A szegedi piaristáknál érettségizett, majd a Ferenc József Tudományegyetemen szerzett magyar–történelem szakos tanári diplomát, közben egy évig (1924/1925-ben) a pesti egyetemen is tanult. 1930-tól a Néprajzi Intézetben Solymossy Sándor intézetvezető mellett díjtalan gyakornok. 1931-ben óraadó tanár a Szegedi Királyi Katolikus Tanítóképző Intézetben. 1934-től egyetemi magántanárrá habilitálták Solymossy Néprajzi intézetében Az alföldi magyarság néprajza, különös tekintettel Szeged népére témakörben. Bálint Sándor vállalta az Alföld-kutatást, az Alföld vallási néprajzának kutatását. Mind Solymossy, mind Sík Sándor helyeselte Bálint Sándor néprajzi tárgykörének megválasztását. 1945-ben belépett a Kereszténydemokrata Néppártba (amiben Demokrata Néppárttá válása után is megmaradt). A KDNP-nek a FKGP-vel kötött választási megállapodása alapján az 1945-ös választásokon egyike lett a két országgyűlési mandátumot szerzett (K)DNP-s politikusnak (a másik Eckhardt Sándor volt). Az 1947-es „kékcédulás választásokon” a Demokrata Néppárt országos listájáról jutott mandátumhoz, ezt azonban már nem töltötte ki; 1948-ban visszavonult a politikai szerepléstől, lemondott mandátumáról és kilépett a pártból.

19471965-ig egyetemi tanár. 1962-ben a történelemtudományok kandidátusa lett. Tanítási engedélyét 1950 és 1956 között megvonták, 1965-ben „rendszerellenes izgatás” vádjával felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Mindkét időszakban mélységes, őszinte vallásos meggyőződése miatt szenvedett üldöztetést. 1966-ban kényszerű nyugdíjba vonult. Annyira erőteljes volt Szegeden a vallás-ellenesség, hogy egyik legjobb barátja, Ortutay Gyula sem tudott többet intézni, mint a kényszer-nyugdíjazás. Nyugdíjasként írta meg fő műveit, a Karácsony, húsvét, pünkösd (1973) és a Szögedi nemzet (1976) című monográfiáit. Főleg a Móra Ferenc Múzeum igazgatója, Trogmayer Ottó és egyes munkatársak, köztük Juhász Antal, Lele József segítették az ő kutatásait, műveinek közreadását.

Számos gyűjtő úton volt az országban, Szegeden már nem annyira a változó, modernizálódó Alsóváros, hanem a hagyományőrző, mély szegénységben élő Tápé nyújtott kutatásainak rengeteg anyagot még 1960-70-es években is. Munkássága két területen kiemelkedő: egyrészt Szeged és környéke, másrészt a magyar katolikus népi vallásosság kutatásában. A néprajztudomány 20. század közepére önállósuló egyik ágának, a vallási néprajz hazai megalapozójának tekinthetjük. Tudományos munkásságát mintegy félezer közleménye, tanulmánya és könyve őrzi.

Halálát baleset okozta: Budapesten egy autó elé lépett. A szegedi Alsóvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra.[2]

EmlékezeteSzerkesztés

 
Bálint Sándor szobra a szegedi Pantheonban, Szathmáry Gyöngyi munkája.[3]
 
Emléktábla Bálint Sándor szülőházán, Pálffy utca 72. sz. 1984-2004-ben

A katolikus egyház kezdeményezte a boldoggá avatását.[4] A szegedi ferences templom 2005-ben avatott új harangja az ő nevét viseli. Ugyanezen alsóvárosi templom előtti téren pedig Kalmár Márton bronz, másfélszeres életnagyságú mellszobra áll kőtalapzaton. Eredetileg szintén itt, a Mátyás téren állott Kalmár Márton Bálint Sándort ábrázoló 5/4-es életnagyságú – időközben megrongálódott – mészkőszobra, ennek lebontása (2003) után került a helyére ez a szobor.[5] A Hittudományi Főiskola közelében a szegedi Pantheonban is helyeztek el szobrot róla. Újszegeden egy művelődési ház[6] az ő nevét vette fel. 2009-ben alakult meg a valláskutatás első hazai kutatóintézete, a Bálint Sándor Valláskutató Intézet, a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola és az SZTE BTK működtetésében.[7]

Főbb művei (válogatás)Szerkesztés

  • Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza (Bp., 1938)
  • Egy magyar szent ember, Orosz István önéletrajza (kiadta, Bp., 1942)
  • Az esztendő néprajza (Bp., 1942)
  • Sacra Hungaria (Kassa, 1943)
  • Boldogasszony vendégségében (Bp., 1944)
  • Szegedi szótár (I-II., Bp., 1957)
  • Szeged városa (Bp., 1959)
  • A szegedi paprika (Bp., 1962)
  • A szegedi nép (Bp., 1968)
  • Szegedi példabeszédek és jeles mondások (Bp., 1972)
  • Karácsony, húsvét, pünkösd (Bp., 1973)
  • Tombácz János meséi (gyűjt. és bev., Bp., 1975)
  • Szeged reneszánsz kori műveltsége (Bp., 1975)
  • A szögedi nemzet (I-III., Szeged, 1976, 1977, 1980)
  • Ünnepi kalendárium (I-II., Bp., 1977)
  • A hagyomány szolgálatában. Összegyűjtött dolgozatok (Bp., 1981)
  • Szeged-Alsóváros. Templom és társadalom (Bp., 1983)
  • Bálint Sándor–Barna Gábor: Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza; Szt. István Társulat, Bp., 1994
  • Breviárium; összeáll., sajtó alá rend. Csanálosi Lilla; Mandala, Szeged, 1997
  • Nehéz évek leltára. Bálint Sándor vallási néprajzi írásai az Új Ember-ben; összeáll. Barna Gábor, Tóth Sándor; MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport, Szeged, 2015

Társasági tagságSzerkesztés

 
Bálint Sándor elbontott szülőháza helyén új társasház épült 2006-ban
  • Magyar Néprajzi Társaság (1925–)
  • Magyar Nyelvtudományi Társaság (1926–)
  • Dugonics Társaság
  • Szegedi Alföldkutató Bizottság
 
Bálint Sándor sírja Szegeden, az Alsóvárosi temetőben
 
Bálint Sándor hagyományőrző program felhívó plakátja

Díjak, kitüntetésekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Magyar Nemzeti Névtér, 2022. április 21., 270862
  2. Szeged Alsóvárosi temető VI/b-sírkertsor-4 lásd Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged, 2008. 27. p.
  3. Bálint Sándor-mellszobor. (Hozzáférés: 2022. február 7.)
  4. http://www.magyarkurir.hu/hirek/ujabb-merfoldkohoz-ertek-balint-sandor-boldoggaavatasaban
  5. Bálint Sándor-mellszobor. (Hozzáférés: 2022. február 7.)
  6. Bálint Sándor Művelődési Ház, 6726 Szeged, Temesvári krt. 42.
  7. www.gfhf.hu/bsvi[halott link]

ForrásokSzerkesztés

  • Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 110. o. ISBN 963-05-6805-5  
  • Szegedi egyetemi almanach /JATE Szeged, 1996. 1. köt. 559 p. ISBN 9634820379 Bálint Sándor szócikk ld. 85. o.
  • Juhász Antal: Néprajz [Tanszék]. [Benne Bálint Sándor oktatói, kutatói munkája]. In: A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene : 1921–1998. /József Attila Tudományegyetem Szeged, 1999. Juhász írását ld. 173-180. o.
  • Csapody Miklós: Bálint Sándor élete és politikai működése. 1904–1980; Korona Kiadó, 2004. 615 o. ill. ISBN 9639589586; [1] [2]
  • Csapody Miklós: "Nehéz útra keltem..." – Beszélgetések Bálint Sándorral (Bába Kiadó, Szeged 2004. ISBN 963-9511-76-5)
  • Gyuris György: Bálint Sándor munkássága : bibliográfia. Budapest : Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány Szeged : METEM : Múzeumi Tudományért Alapítvány, 2007. 122 p. ISBN 978-963-06-2352-0

További információkSzerkesztés