1945-ös magyarországi nemzetgyűlési választás

(1945-ös választások szócikkből átirányítva)

1945. november 4-én tartották a második világháború utáni Magyarországon az első demokratikus nemzetgyűlési választást, melyet a Független Kisgazdapárt nyert meg fölényesen (57%) a három baloldali párt előtt (17% szociáldemokraták, 17% kommunisták, 7% parasztpárt),Ennek ellenére a szovjetek kikényszerítették, hogy koalíciós kormány alakuljon, a miniszteri tárcákat ne a választás arányában osszák, a kommunista párté legyen a belügyi tárca, s náluk maradhasson a 45-től megszerzett fegyveres rendfenntartó testületek fölötti rendelkezés.

A választáson valóban több pártra lehetett szavazni, bár a Horthy-rendszerben szerepet játszó jobboldali pártoknak nem engedélyezték a működését, így a választásokon való részvételét. A választás győztese a Független Kisgazdapárt lett, amely abszolút többséget (57,03%) szerzett a parlamentben. A szovjet megszálló erők által támogatott kommunista párt nyomására mégis koalíciós kormány alakítására kényszerültek a kommunistákkal és a többi párttal.[1] Ezt a kommunisták arra használták fel, hogy alacsony választási eredményük ellenére megszerezzék többek között a belügyi tárcát, melyet a további hatalomszerzés szempontjából kiemelt fontosságúnak ítéltek. A nemzetgyűlés alakulásakor így mindössze a Polgári Demokrata Párt két képviselője számított ellenzékinek. A 409 választott képviselő mellé maga a nemzetgyűlés 10 tekintélyes közéleti személyiséget is behívott tagjai sorába.

TörténeteSzerkesztés

 
Szavazólap 1945-ben

A választás egy közel másfél éves közjogi bizonytalanságnak és félelemnek vetett véget, mely 1944 márciusában Magyarország német megszállásával kezdődött és az október 15-e után kiterjedt nyilas rémuralomban teljesedett ki. Ez a szovjet bevonulás után megszűnt, ugyanakkor hatalmi űrt hagyott maga után. A nyilasok elűzése után alakult demokratikus, antifasiszta Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 22-i nyilatkozatában többek között az „az általános, egyenlő, titkos választójog” mellett is elkötelezte magát, mely az 1945. évi VIII. törvényben öltött alakot. A törvény eltörölte a szavazás addigi kötelező jellegét, megerősítette annak általános és titkos mivoltát, egyúttal eltörölve minden addigi cenzust, valamint a választójogosultság alsó korhatárát férfiaknál és nőknél egyaránt 20 évben határozta meg. Az új választójogi törvény mindenkire vonatkozott, aki Magyarország 1937. december 31-i határain belül lakott, ugyanakkor kizárta a választásból a német nemzetiségűeket. A választásokon így 5 160 499 fő volt jogosult részt venni, ami az 1939-es 2 761 618 főhöz képest 86,87%-os növekedést jelentett. A részvétel csaknem 93%-os volt.

A parlamenti mandátumok pontos számát nem határozta meg a törvény, ugyanis az egy mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatok számát rögzítette, tehát az Nemzetgyűlés létszáma függött a választók részvételétől. A parlament a megalakulása előtti ülésén maga jelölhetett ki tíz főt Magyarország szellemi és közéleti vezetői közül, akik így a törvényhozás döntése alapján választás nélkül teljes jogú nemzetgyűlési képviselőkké válhattak. Ezt a számot 1946-ban (1946. évi XI. törvény) tizenkettőre emelték, mielőtt az 1947-es választásokra készülve az 1947. évi XXII. törvényben el nem törölték.

A radikális illetve a szélsőjobboldali pártok betiltásával, felszámolásával a választásokat a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front (MNFF) és egyben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjai (FKGP, MKP, SZDP, NPP) 99,51%-os eredménnyel nyerték meg, melyen belül a Baloldali Blokk tagjai összesen 41,24%-ot gyűjtöttek. A fennmaradó két liberális párt nem tudta magát vonzóvá tenni, csak a PDP tudott mandátumhoz jutni és (budapesti szavazóik révén) is mindösszesen csak kettőhöz a négyszázkilencből. Egyedülálló módon a voksolás után semmiféle panaszt nem nyújtottak be a választásokkal kapcsolatban, ami annak legitimációját, tiszta lebonyolításának bizonyságát nagyban növelte.[2]

Választási rendszerSzerkesztés

Az induló pártok vezető politikusaiSzerkesztés

Független Kisgazdapárt Szociáldemokrata Párt Magyar Kommunista Párt Nemzeti Parasztpárt Polgári Demokrata Párt Magyar Radikális Párt

Választási eredményekSzerkesztés

Szervezet Szavazatok száma Szavazatok aránya Mandátumok száma Mandátumok aránya Parlamenti szerepe
Független Kisgazdapárt (FKGP) 2 697 262 57,03% 245 59,90% kormánypárt
Szociáldemokrata Párt (SZDP) 823 260 17,41% 69 16,87% kormánypárt
Magyar Kommunista Párt (MKP) 801 999 16,96% 70 17,11% kormánypárt
Nemzeti Parasztpárt (NPP) 324 803 6,87% 23 5,62% kormánypárt
Polgári Demokrata Párt (PDP) 76 393 1,62% 2 0,49% ellenzék
Magyar Radikális Párt (MRP) 5 763 0,12% nem jutott be
Összesen 4 729 480 100% 409 100%

Behívott képviselőkSzerkesztés

A Nemzetgyűlés által külön törvény alapján képviselőnek meghívott – eredetileg nyolc, később tíz, végül tizenkettő – kiemelkedő közéleti személyiség:

Politikai következményekSzerkesztés

1945. november 15-én megalakult a Tildy-kormány. 1946. február 1-jén kikiáltották a második Magyar Köztársaságot.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés