Juhász Nagy Sándor (politikus)

Juhász Nagy Sándor (eredetileg Nagy Sándor; Kaba, 1883. október 13. – Debrecen, 1946. május 10.) politikus, jogász. 1917–1919 és 1945–1946 között nemzetgyűlési képviselő, 1919-ben rövid ideig igazságügy-miniszter.

Juhász Nagy Sándor
Magyarország igazságügy-minisztere
Hivatali idő 1919. január 24. – március 21.
Előd	Berinkey Dénes
Utód	Rónai Zoltán
Születési név	Nagy Sándor
Született	1883. október 13. Kaba
Elhunyt	1946. május 10. (62 évesen) Debrecen
Sírhely	Debreceni köztemető
Párt	Függetlenségi és 48-as (Károlyi) Párt
Gyermekei	Juhász-Nagy Pál
Foglalkozás	politikus jogász
A Wikimédia Commons tartalmaz Juhász Nagy Sándor témájú médiaállományokat.

Élete

Édesapja Nagy Károly ügyvéd, édesanyja Mocsy Irma volt. Szüleit korán elveszítette, s az őt örökbe fogadó Juhász Ignác tiszteletére vette fel a Juhász nevet. Debrecenben, Kolozsváron és Budapesten végzett jogászi tanulmányai után 1910-ben ügyvédi praxist nyitott Debrecenben. 1913-ban a debreceni református egyházközség főjegyzője lett.

Már egyetemi tanulmányai befejeztével (1909) politizálni kezdett, belépett a Függetlenségi és 48-as Pártba, s a debreceni pártszervezet titkára, majd ügyvezető alelnöke lett. 1912-ben megalapította a Debreceni Reformtársaságot, amelynek vezetését is magára vállalta, s a cívisvárosban a radikális demokrata eszmék (földreform, választójog) harcos szószólójává vált. Miután pártjában 1916 júliusában szakadás következett be, a Károlyi Mihály köré szerveződő csoporthoz csatlakozott, s 1917 júliusától a Függetlenségi és 48-as (Károlyi) Párt hajdúszoboszlói nemzetgyűlési képviselője lett.

Az 1918-as őszirózsás forradalmat követően, november 2-ától a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium politikai államtitkára, 1919. január 25-étől pedig Berinkey Dénes kormányában igazságügy-miniszter lett. A magyarországi Tanácsköztársaság március 21-ei győzelmét követően a politikai életből visszavonult és Debrecenben élt. A kommün összeomlása után Bécsbe emigrált, és csak 1923-ban tért haza. Hamarosan a tiszántúli református egyházkerület főjegyzője lett. A politikai közéletben kevesebb részt vállalt, az 1926-os választások alkalmával Hegymegi Kiss Pál mellett korteskedett, aki be is jutott a kormánypárti jelölttel szemben. Az 1930-as évektől mind több liberális ellenzéki megmozdulásban vett részt. Az 1931-es választásokon már ellenzéki felkérésre indult is hajdúszoboszlói választókerületében, de a feltételezett visszaélések és a választókkal szemben alkalmazott erőszak miatt kormánypárti ellenfele nyerte meg a szavazást. Juhász Nagy később Bajcsy-Zsilinszky Endre politikáját támogatta, s a választások alkalmával korteskedett is mellette, de sem ebbe, sem semmilyen más pártba nem lépett be hátralévő életében.

Magyarország 1944. március 19-ei német megszállását követően, április 16-án a Gestapo mint baloldali elemet letartóztatta, de pár nap vallatás után elengedték. Ezután 1944. december 21-étől 1945. szeptember 5-éig az ideiglenes nemzetgyűlés alelnöke, 1945. november 4-étől a nemzetgyűlés által meghívott (tehát nem választott) pártonkívüli nemzetgyűlési képviselő volt. Ugyancsak 1945-ben ítélőtáblai tanácselnökké, illetve egyetemi tanárrá nevezték ki.

Az őszirózsás forradalomról írott könyve 1945-ben jelent meg A magyar októberi forradalom története címen. A parlamentben nagy szerepe volt abban, hogy a jobboldali múlttal rendelkező (szentpéteri) Kun Béla debreceni professzorral szemben Zsedényi Bélát választották meg az alakuló Ideiglenes Nemzetgyűlés elnökévé 1944 decemberében. Elhatalmasodó betegsége miatt az 1945-ös választások után tényleges politikai tevékenységet már nem fejtett ki.

Külső hivatkozások

• Életrajza az országgyűlési almanachban