Rónai Zoltán
Rónai Zoltán, olykor Ronai, szül. Rosenthal,[1] írói álnevén Vándor Zoltán (Budapest, 1880. augusztus 16. – Brüsszel, 1940. május 17.) ügyvéd, szociológus, szociáldemokrata politikus, igazságügyi népbiztosként, majd belügyi népbiztoshelyettesként a Forradalmi Kormányzótanács tagja, Kunfi Zsigmond sógora.
| Rónai Zoltán | |
 | |
| Rónai Zoltán 1919-ben. | |
| Született |
Rosenthal Zoltán 1880. augusztus 16. Budapest |
| Elhunyt |
1940. május 17. (59 évesen) Brüsszel |
| Álneve | Vándor Zoltán |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Peisner Flóra |
| Szülei | Rónai (Rosenthal) Bernát, Kisfalvi (Klein) Ilona |
| Foglalkozása | ügyvéd, szociológus, politikus |
| Iskolái | budapesti gimnázium, budapesti tudományegyetem |
| Halál oka | öngyilkosság |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rónai Zoltán témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
ÉleteSzerkesztés
Budapesten járt középiskolába, majd 1898-tól a budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi karán tanult, ahol jogtudományi doktorátust, majd 1908-ban ügyvédi oklevelet szerzett. Ezt követően ügyvédi irodát nyitott Budapesten, a Váci körút 21. alatt (ma Bajcsy-Zsilinszky út). 1908. november 24-től felekezeten kívüli. Az első világháború előtt belépett az MSZDP-be, több szakszervezetnek is jogi képviselője volt, a Népszava és a Szocializmus, továbbá a Jogtudományi Közlöny számára írt cikkeket, és tagja lett a Galilei Körnek.[2] 1919. január 22-én a Károlyi-kormány a budapesti tudományegyetem nyilvános rendes egyetemi tanárává nevezte ki, politikai tudományokat tanított volna. A kar és a kultuszminiszter között felmerült nézeteltérés miatt Rónai tanári esküjét február 4-én a Minisztertanács előtt tette le, oktatni mégsem volt lehetősége, politikai szerepvállalása miatt. A Berinkey-kormányban ugyanis Peidl Gyula mellett munkaügyi és népjóléti államtitkár lett, 1919. február 14. és 1919. március 21. között, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején pedig március 21-től június 24-ig igazságügyi népbiztos, ő dolgozta ki a kommün alkotmányát, megszervezte a forradalmi törvényszékek hálózatát, emellett szabályozta és ellenőrizte azok működését is. A kommün kikiáltása napján még ellenezte, később azonban elfogadta a két munkáspárt egyesülését. Június 23-án a Tanácsok Országos Gyűlése megválasztotta a Szövetséges Központi Intéző Bizottságot, amelynek ő is tagja lett. Az intéző bizottság másnap újraválasztotta a népbiztosokat, s Rónait 1919. június 29-én belügyi népbiztoshelyettessé nevezték ki, emellett június 24-től kezdve Ágoston Péter helyett ténylegesen ő vezette az Igazságügyi Népbiztosságot. A 133 nap alatt a Kunfi Zsigmond-féle centrista szárnyhoz tartozott. A diktatúra bukása után a Peidl-kormány még belügyi államtitkárrá nevezte ki, ám nem foglalta el ezt az állást, s Bécsbe emigrált, ahol a Világosság-csoport egyik vezetője lett Böhm Vilmos és Kunfi mellett. Számos cikket írt az osztrák szociáldemokrata párt lapjába, a Der Kampfba, a Világosság c. periodikába, emellett Vándor Zoltán álnéven a Népszavában, és a Szocializmusban is publikált. Cikkeiben kritikával illette a horthysta Magyarországot és a hazai szociáldemokratákat. Időközben Magyarországon többször perbe fogták. A proletárdiktatúra után revízió alá vették az őszirózsás forradalmat követő időszakban történt kinevezéseket, mely során a kar Rónai egyetemi tanári kinevezését törvénytelennek minősítette, és megtiltotta az egyetemi tanári cím viselését. 1921-ben csatlakozott az úgynevezett Két és feles Internacionálé magyar csoportjához. Bécsből a Schutzbund-felkelés leverését követően előbb Prágába, ezután pedig Zürichbe költözött, később Belgiumban élt, ahol Friedrich Adler oldalán a Szocialista Munkásinternacionálé (SZMI) titkárságán működött, s szerkesztette annak lapját, az Internationale Informationt. Az 1930-as években 1934 és 1938 között újra cikkeket kezdett írni a Szocializmus számára, a lap rovatvezetője volt. A németek belgiumi inváziója után öngyilkosságot követett el.
Titkára és előadója volt a Társadalomtudományi Társaságnak, és a Társadalomtudományok Szabad Iskolájának. 1908-ban felvette a Martinovics szabadkőműves páholy, amelyből azonban 1918-ban kilépett.
CsaládjaSzerkesztés
Rónai (1882-ig Rosenthal)[3] Bernát (1847–1918) kiskunfélegyházai születésű kereskedő és Kisfalvi (1878-ig Klein)[4] Ilona (1855–1943) fiaként született izraelita családban, két testvére volt: Rónai Sándor, és Rónai Erzsébet, Kunfi Zsigmond második felesége. 1918. július 8-án Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött Peisner Flóra tanárnővel, Peiser Ignác és Weisz Berta lányával.[5]
Fontosabb műveiSzerkesztés
- Az általános választói jog és ellenségei (1901)[6]
- A magyar szociálpolitika mérlege (Bp., 1908)
- A fajok harca és az államalakulás (Bp., 1909)
- A helyes jog tudománya (Bp., 1910)
- Szocialista problémák (Bp., 1912)
- Az esküdtszék kérdése és a magyar esküdtbírósági reform (Bp., 1913)
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ A Belügyminisztérium 1882. évi 19406. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1882. év 12. oldal 60. sor.
- ↑ A Galilei Kör programja. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. július 20.)
- ↑ A Belügyminisztérium 1882. évi 19406. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1882. év 12. oldal 58. sor.
- ↑ A Belügyminisztérium 1878. évi 11127. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1878. év 2. oldal 22. sor.
- ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. VI. ker. állami házassági akv. 735/1918. folyószáma alatt.
- ↑ Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Bp., Zsidó Lexikon, 1929.
ForrásokSzerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon. Budapest, [é. n.], HOGYF EDITIO. ISBN 978 963 848 400 0
- Rónai Zoltán. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. július 20.)
- Kovács I. Gábor, Kiss Zsuzsanna, Takács Árpád: Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára 1848–1944 I. Zsidó és zsidó származású egyetemi tanárok. Eötvös Loránd Tudományegyetem pp. 122-123. ELTE Eötvös Kiadó, 2012. [2016. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 22.)
- Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–1987. Bp., Akadémiai Kiadó, 1987.
- Munkásmozgalomtörténeti lexikon. Szerk. vezetője Vass Henrik. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1972, 497. p.
- Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Budapest: Argumentum. 2005.
- Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 810. o. ISBN 963-547-414-8
További információkSzerkesztés
- Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
- Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-. ; általános
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
- Faragó László: Rónai Zoltán. Szocializmus, 1946. 6. sz.
- Kőhalmi Béla: Rónai Zoltán. Magyar mártír írók antológiája. Bp., 1947.
Levéltári anyagokSzerkesztés
- HU BFL - VII.18.d - 20/0009 - 1923
- HU BFL - VII.18.d - 05/0027 - 1920
- HU BFL - VII.18.d - 13/0060 - 1919
- HU BFL - VII.5.c - 5736 - 1919
