Kunfi Zsigmond
Kunfi Zsigmond, teljes nevén Kunfi Zsigmond Oszkár, tévesen olykor Kúnfi (Nagykanizsa, 1879. április 28. – Bécs, 1929. november 18.[1]) magyar politikus, irodalomtörténész, lapszerkesztő, újságíró, fordító, közoktatási népbiztos.
Kunfi Zsigmond | |
Kunfi Zsigmond | |
Magyarország tárca nélküli munkaügyi és népjóléti minisztere[m 1] | |
Hivatali idő 1918. október 31. – 1919. január 19. | |
Magyarország horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli minisztere | |
Hivatali idő 1918. november 6. – 1919. január 19. | |
Előd | Unkelhäusser Károly |
Utód | a poszt megszűnt |
Magyarország közoktatásügyi minisztere | |
Hivatali idő 1919. január 19. – 1919. március 21. | |
Magyarországi Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosa | |
Hivatali idő 1919. március 21. – 1919. június 24. | |
Születési név | Kunfi Zsigmond Oszkár |
Született | 1879. április 28. Nagykanizsa |
Elhunyt | 1929. november 18. (50 évesen) Bécs |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Párt | MSZDP |
Foglalkozás | politikus, újságíró |
Halál oka | mérgezés |
Vallás | izraelita, később református |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kunfi Zsigmond témájú médiaállományokat. |
Életrajza
szerkesztésKunfi Zsigmond zsidó származású családban született. Édesapja, Kohn Benedek szigetvári tanító 1875-ben magyarosította nevét Kunfira, édesanyja Kohn Janka. Középiskolai tanulmányait a helyi piarista gimnáziumban végezte, majd 1903-ban a kolozsvári egyetemen magyar–német szakos tanári diplomát szerzett. Toldy Ferencről, Jókai Mórról írt tanulmányokat, s a temesvári főreáliskolában tanított. Politikai nézeteit illetően szociáldemokrata volt, a német Karl Kautsky követője. Belépett az MSZDP temesvári szervezetébe, tanári állásából emiatt elbocsátották. Még Temesváron lépett be az ottani Losonczy szabadkőműves páholyba. Budapestre költözött, s 1907-től újságírással foglalkozott, a Népszava helyettes szerkesztője lett.
Budapestre költözése után a legradikálisabb, Jászi Oszkár vezette Martinovics páholy munkájába kapcsolódott be. 1908 és 1914 között szerkesztette a Szocializmus című folyóiratot. Ady Endrével és a Huszadik Század polgári radikális körével baráti kapcsolatai voltak. Publikált a Nyugatba, s a Huszadik Század című folyóiratba is. 1918-ban beválasztották a Magyar Nemzeti Tanácsba. A Károlyi Mihály-kormányban 1918–1919-ben tárca nélküli munkaügyi és népjóléti miniszter, illetve a Horvát-szlavón-dalmát minisztérium felszámolásával megbízott miniszter, majd Berinkey Dénes kabinetjében közoktatásügyi miniszter volt. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt közoktatásügyi népbiztosként tevékenykedett. 1919 júniusában lemondott hivataláról és követelte a diktatúra felszámolását. A proletárdiktatúra bukása után Ausztriába emigrált, ahol az Arbeiter Zeitung főszerkesztője és a Világosság című magyar nyelvű lap szerkesztője lett. 1929-ben, Bécsben öngyilkosságot követett el, veronállal mérgezte meg magát.[1]
Első felesége a neves feminista Vámbéry Melanie, Wamberger Sándor és Steinhaus Fáni lánya volt, akivel 1904. augusztus 14-én kötött házasságot Nagykanizsán.[2] Ebből a kapcsolatból született Nóra lánya. Válása után nem sokkal, 1914. január 29-én Budapesten feleségül vette Rónai Erzsébetet, barátjának, Rónai Zoltánnak a húgát, Rónai Bernát és Kisfalvi Ilona lányát.[3] A két tanú Szende Pál és Reinitz Béla volt.
-
Kunfi Zsigmond szülőháza Nagykanizsa kiskanizsai városrészében -
Kunfi a második feleségével, Rónai Erzsébettel 1917-ben
Művei
szerkesztés- A francia kulturharc; Deutsch, Bp., 1906 (A Huszadik Század könyvtára)
- Népoktatásunk bűnei; Deutsch, Bp., 1908 (Természet és társadalom)
- A másik út. Tanulmányok a szociálizmus köréből; Politzer, Bp., 1911 (Modern könyvtár)
- Az általános választójog; Népszava, Bp., 1912
- Jaurés, az emberiség és szocializmus nagy halottja (Budapest, 1915)
- Az angol világbirodalom (Budapest, 1915)
- Marx és a marxizmus (Budapest, 1945)
- Kunfi Zsigmond válogatott írásai; összeáll., szerk., bev. Mucsi Ferenc és Szabó Ágnes; Kossuth, Bp., 1984
- Kunfi Zsigmond; vál., sajtó alá rend., bev., jegyz. Agárdi Péter; Új Mandátum, Bp., 2001 (Magyar panteon)
Megjegyzések
szerkesztés- ↑ Tárca nélküli (népjóléti és munkaügyi) miniszter (1918. december 12-ig) majd munkaügyi és népjóléti miniszter (1918. december 12-től).
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1166. o. ISBN 963-05-6806-3
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 1253–1254. o. ISBN 963-547-414-8
- Köves Rózsa–Erényi Tibor: Kunfi Zsigmond életútja. Budapest, 1974, Kossuth Könyvkiadó, 387 old.
- Erényi Tibor: Kunfi Zsigmond. Életek és korok. Budapest, 1974, Akadémiai Kiadó–Zrínyi Kiadó, 289 old.
- Kunfi Zsigmond. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. február 12.
További információk
szerkesztés- Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Budapest, Szerző, 2005
- Berényi Zsuzsanna Ágnes: Szabadkőműves páholyok Budapesten. Budapest, Heraldika Kiadó, 2006
- Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987–1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992
- Budapesti Ujságirók Egyesülete Almanachja 1911. Szerk. Eötvös Leó és Szabados Sándor. Budapesti Ujságirók Egyesület, Budapest, 1911
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
- Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Budapest, Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000
- Munkásmozgalomtörténeti lexikon. Szerk. vezetője Vass Henrik. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1972
- Magyar nagylexikon I–XIX. Főszerk. Bárány Lászlóné et al. Budapest: Akadémiai; (hely nélkül): Magyar Nagylexikon. 1993–2004. ISBN 963-05-6611-7
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929.
- Révai új lexikona I–XIX. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996–2008. ISBN 963-901-594-6
- T. Kiss Tamás: [Kulturális] miniszterek 1848 és 1993 közötti időszakban. = A magyarországi kulturális minisztériumokról (1867-1993). Budapest, Konferenciaközpont és Szabadegyetem Alapítvány, 1993
- Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. Zalaegerszeg, Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés, 1994
- Zalai életrajzi kislexikon. 3. javított, bővített kiadás. Szerk. Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor [és mások]. Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005
Elődje: Unkelhäusser Károly |
Utódja: a poszt megszűnt |