Unkelhäusser Károly

Unkelhäusser Károly (Vukovár, 1866. január 15.Budapest, 1938. február 20.) horvát-szlavónországi politikus, horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter.

Unkelhäusser Károly
Unkelhäusser Károly.JPEG
Horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli miniszter
Hivatali idő
1917. augusztus 18. 1918. október 31.
Előd Zichy Aladár
Utód Kunfi Zsigmond
(a minisztérium fölszámolásával megbízott népbiztos)

Született 1866. január 15.
Vukovár
Elhunyt1938. február 20. (72 évesen)
Budapest

Foglalkozás politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Unkelhäusser Károly témájú médiaállományokat.

ÉletrajzaSzerkesztés

Atyja, Unkelhäusser Ádám, uradalmi jószágigazgató, anyja, Fries Maria volt. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári tudományegyetem jog- és államtudományi karán végezte, ahol 1888-ban diplomázott, majd a közigazgatásban helyezkedett el. 18921895 között tisztviselő volt a vukovári járásban. 1895-ben rövid időre miniszteri fogalmazó lett a Kereskedelemügyi Minisztériumban, de még abban az évben a vukovári járás főszolgabírójává nevezték ki. Ezt a tisztséget is alig egy évig viselte, mert 1896-ban a Horvát-Szlavón-Dalmát Minisztériumban lett titkár. 1901-ben Szerém vármegye alispánjává nevezték ki, amit 1904-ig látott el. Ezután visszatért a Horvát-Szlavón-Dalmát Minisztériumba, ahol különböző tisztségeket töltött be. 1912. december 20-tól Cuvaj Ede (Slavko Cuvaj) horvát bánt helyettesítette tisztségében annak 1913. július 21-iki végleges leváltásáig.

1915. április 2-án Bosznia-Hercegovina tartományi főnökhelyettesévé nevezték ki, ahonnét 1917. augusztus 18-án távozott a horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszteri poszt betöltéséért. Ezen állásából az őszirózsás forradalom 1918. október 31-iki győzelmével elsodorta, de két nappal később, november 2-án már mint kijelölt horvát bán tevékenykedett azzal a megbízással, hogy Dalmácia, Bosznia-Hercegovina és Horvát-Szlavónországok egyesülését kikiáltsa a Magyar Királyság keretein belül. A kísérlet azonban túl későinek bizonyult; a nevezett területek egyesültek ugyan, de nem Magyarország, hanem a Szerb Királyság égisze alatt (több más tartománnyal és területtel kiegészülve) az újonnan létrehozott Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban. Emiatt tényleges báni kinevezésére már nem került sor, mivel a tisztség a Horvát-Szlavón-Dalmát Minisztériummal egyetemben fölöslegessé vált és megszűnt.

Házassága és leszármazottjaiSzerkesztés

Feleségül vette nemes Littke Ilona Anna (*Pécs, 1868. április 13.–†Budapest, 1950. március 5.) kisasszonyt,[1] nemes Littke Ferenc (1831-1901), A Duna-gőzhajózási társaság bányafelügyelője, és Graff Matild lányát.[2] A házasságukból született:

  • Unkelhäusser Ernő
  • dr. Unkelhäusser Ferenc (*1894–†Budapest, 1968. január 14.), kamarai titkár, kereskedelmi és iparkamarai előadó.[3] Első neje, fületinczi és loóki Kelcz Malvin (*Budapest, 1903. március 29.–†?). Második felesége, Kleiszner Jolánka.
  • Unkelhäusser Károly (1897-1981), huszárőrnagy. Felesége, gróf gönczruszkai Kornis Margit (1900-1973).[4]
  • Unkelhäusser Miklós (1902-1985), itélőtáblai tanácselnök.[5]

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés


Elődje:
Zichy Aladár
Horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli miniszter
1917. aug. 18. – 1918. okt. 29.
Utódja:
Kunfi Zsigmond