Peidl Gyula
Peidl Gyula, (Ravazd, Győr vármegye, 1873. április 4. – Budapest, 1943. január 22.) politikus, miniszterelnök.
| Peidl Gyula | |
 | |
| Peidl Gyula | |
| Magyarország Munkaügyi és népjóléti minisztere | |
| Hivatali idő 1919. január 19. – március 21. | |
| Előd | Kunfi Zsigmond |
| Utód | Bokányi Dezső |
| Magyarország ügyvezető államfője | |
| Hivatali idő 1919. augusztus 1. – augusztus 6. | |
| Előd | Garbai Sándor |
| Utód | József főherceg |
| Magyarország miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1919. augusztus 1. – augusztus 6. | |
| Államfő | önmaga |
| Előd | Garbai Sándor |
| Utód | Friedrich István |
| Született | 1873. április 4. Ravazd |
| Elhunyt | 1943. január 22. (69 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
| Párt | Magyarországi Szociáldemokrata Párt |
| Foglalkozás |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Peidl Gyula témájú médiaállományokat. | |
Pályája
szerkesztésEredeti foglalkozása szerint betűszedő, lapszerkesztő. A Franklin Társulat nyomdájában lett betűszedő segéd. Felszabadulása után bejárta Ausztriát, Svájcot, Németországot. Hazatérte után hamarosan a nyomdászok egyik vezetője, 1904-ben az Általános Fogyasztási Szövetkezet (ÁFOSZ) egyik alapítója, majd 1908-ban titkára lett. 1900-tól 1918-ig a Typographia, emellett 1909-től a Szövetkezeti Értesítő című heti szaklap szerkesztője.
Politikusi szerepe
szerkesztésAz Országos Munkásbiztosító Pénztár igazgatósági és elnökségi tagja. 1909-től az SZDP vezetőségének tagja, 1919. január 19-étől március 21-éig a Berinkey-kormány munkaügyi és népjóléti minisztere. Ellenezte a két munkáspárt egyesülését és a proletárdiktatúra kikiáltását. A Magyarországi Tanácsköztársaság létrejötte után lemondott vezető tisztségeiről.
1919. augusztus 1-jétől 6-ig az ún. szakszervezeti kormány elnöke. A Budapestre bevonuló román csapatok egy általuk írt és az antanttal nem egyeztetett békediktátumot nyújtottak át kormányának. Peidl elutasította ennek elfogadását. A tényleges hatalommal nem rendelkező kormányt megdöntve, augusztus 6-án a jobboldali Fehérház Bajtársi Egyesület elnöke, Friedrich István vette át a hatalmat néhány hívére és a román hadsereg katonáira támaszkodva. A Peidl-kormányt egy kormányülésről szó szoros értelmében elzavarták.[1]
Miután átadta a hatalmat a puccsista Friedrichéknek, részt vett az SZDP újjászervezésében. 1919 végétől 1921 novemberéig Bécsben és Radegundban élt. Hazatérte után a Nyomdász Szakszervezet és az ÁFOSZ elnöke, a pártvezetőség tagja, 1922-től 1931-ig nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő volt.
-
A Peidl-kormány tagjai -
Peidl Gyula sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34-2-82.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Bencsik Gábor: Horthy Miklós, p. 82.
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
További információk
szerkesztés- a Magyarországi Nyomdai Munkások Egyesülete és Szakszervezete iratai, Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, PIL 668. f.
- Magyar országgyűlési almanach 1927-1932
- Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992.
- Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. Bp., Béta Irodalmi Rt., 1937.
- Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Életrajzi lexikon. Bp., Magyar Könyvklub, 2000.
- Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
- Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
| Elődje: Miákits Ferenc |
Utódja: Grünn János |
| Elődje: Garbai Sándor |
Utódja: Friedrich István |
