Peidl Gyula

(1873–1943) magyar politikus, miniszterelnök
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 9.

Peidl Gyula, (Ravazd, Győr vármegye, 1873. április 4.Budapest, 1943. január 22.) politikus, miniszterelnök.

Peidl Gyula
Peidl Gyula
Peidl Gyula
Magyarország Munkaügyi és népjóléti minisztere
Hivatali idő
1919. január 19. – március 21.
ElődKunfi Zsigmond
UtódBokányi Dezső
Magyarország ügyvezető államfője
Hivatali idő
1919. augusztus 1. – augusztus 6.
ElődGarbai Sándor
UtódJózsef főherceg
Magyarország miniszterelnöke
Hivatali idő
1919. augusztus 1. – augusztus 6.
Államfőönmaga
ElődGarbai Sándor
UtódFriedrich István

Született1873. április 4.
Ravazd
Elhunyt1943. január 22. (69 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
PártMagyarországi Szociáldemokrata Párt

Foglalkozás
A Wikimédia Commons tartalmaz Peidl Gyula témájú médiaállományokat.

Eredeti foglalkozása szerint betűszedő, lapszerkesztő. A Franklin Társulat nyomdájában lett betűszedő segéd. Felszabadulása után bejárta Ausztriát, Svájcot, Németországot. Hazatérte után hamarosan a nyomdászok egyik vezetője, 1904-ben az Általános Fogyasztási Szövetkezet (ÁFOSZ) egyik alapítója, majd 1908-ban titkára lett. 1900-tól 1918-ig a Typographia, emellett 1909-től a Szövetkezeti Értesítő című heti szaklap szerkesztője.

Politikusi szerepe

szerkesztés

Az Országos Munkásbiztosító Pénztár igazgatósági és elnökségi tagja. 1909-től az SZDP vezetőségének tagja, 1919. január 19-étől március 21-éig a Berinkey-kormány munkaügyi és népjóléti minisztere. Ellenezte a két munkáspárt egyesülését és a proletárdiktatúra kikiáltását. A Magyarországi Tanácsköztársaság létrejötte után lemondott vezető tisztségeiről.

1919. augusztus 1-jétől 6-ig az ún. szakszervezeti kormány elnöke. A Budapestre bevonuló román csapatok egy általuk írt és az antanttal nem egyeztetett békediktátumot nyújtottak át kormányának. Peidl elutasította ennek elfogadását. A tényleges hatalommal nem rendelkező kormányt megdöntve, augusztus 6-án a jobboldali Fehérház Bajtársi Egyesület elnöke, Friedrich István vette át a hatalmat néhány hívére és a román hadsereg katonáira támaszkodva. A Peidl-kormányt egy kormányülésről szó szoros értelmében elzavarták.[1]

Miután átadta a hatalmat a puccsista Friedrichéknek, részt vett az SZDP újjászervezésében. 1919 végétől 1921 novemberéig Bécsben és Radegundban élt. Hazatérte után a Nyomdász Szakszervezet és az ÁFOSZ elnöke, a pártvezetőség tagja, 1922-től 1931-ig nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő volt.

  1. Bencsik Gábor: Horthy Miklós, p. 82.

További információk

szerkesztés
  • a Magyarországi Nyomdai Munkások Egyesülete és Szakszervezete iratai, Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, PIL 668. f.
  • Magyar országgyűlési almanach 1927-1932
  • Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992.
  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. Bp., Béta Irodalmi Rt., 1937.
  • Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Életrajzi lexikon. Bp., Magyar Könyvklub, 2000.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.


Elődje:
Miákits Ferenc
Utódja:
Grünn János
Elődje:
Garbai Sándor
Utódja:
Friedrich István