Wikipédia

Bokányi Dezső

(1871–1943) kőfaragó, író, újságíró, fordító, szóvivő, politikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 20.

Bokányi Dezső (Pest, 1871. február 11. – Moszkva, 1943 júniusa[3]) kőfaragó, író, újságíró, fordító, szóvivő, politikus, a Magyarországi Tanácsköztársaság időszakában munkaügyi és népjóléti népbiztos.

Bokányi Dezső
Vajda M. Pál felvétele (1913)
Vajda M. Pál felvétele (1913)
Született1871. február 11.
Pest
Elhunyt1943. június (72 évesen)
Moszkva
MűvészneveBrutus[1]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaBenedek Amália[2]
Foglalkozásakőfaragó,
író,
szerkesztő-újságíró,
fordító,
munkaügyi és népjóléti népbiztos
Tisztségenépbiztos (1919–1919)
A Wikimédia Commons tartalmaz Bokányi Dezső témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályája

szerkesztés

Fiatalkora

szerkesztés

Édesapja Bokányi Mihály bajai kőfaragó, fiatalon, szilikózisban hunyt el.[4] Édesanyja Szedlacskó Julianna volt.[5] Nevelőapja, Kegyella Mihály - mélyen vallásos lévén - katolikus gimnáziumba íratta, és papnak szánta, de ő csupán két évet járt ki, majd kőfaragóinasnak állt.[4][6] A második ipari forradalom idején nőtt föl, amikor Magyarországon az ipari-gazdasági fejlődés óriási lendületet vett, nőtt az iparban foglalkoztatottak száma és az igény a kvalifikált szakmunkások iránt, akiknek az életkörülményei azonban élezték a társadalmi ellentéteket. Hamar részt vállalt és vezető szerephez jutott a szakszervezeti mozgalomban. 1890-ben részt vett az első magyarországi május elsejei munkásfelvonuláson. Német nyelvtudásának köszönhetően képviselhette szakmája dolgozóit az építőmunkások bécsi kongresszusán. De szakmája gyakorlását sem hagyta abba, faragta pl. a Mátyás-templom kőcsipkéit is.[4]

Politikai pályájának kezdete

szerkesztés

A szociáldemokrata pártban nagy hatású beszédképessége[7] miatt tűnt ki. 1893-ban már küldött az MSZDP második kongresszusán.[4] 1894-től 1919-ig vezetőségi tagja és egyben szónoka is volt, s újságíróként is dolgozott. A marxista irodalom több termékét, így Marx, Engels, és Babel több művét is magyarra fordította.[6] 1896-ban sajtó alá rendezte a Kommunista kiáltvány első magyar fordítását, tőle származik a „Világ proletárjai egyesüljetek!” jelszó magyar megfogalmazása.[8]

1890-ben vezetésével megalakult az országos kőfaragó szakegylet.[9] 1895-ben a Népszava szerkesztője lett. Megalapította az építőmunkások szervezetét (MÉMOSZ), majd elnöki tisztét is betöltötte. Ugyanekkor megválasztották a betegsegélyező pénztár tisztviselőjévé is.[6] Az 1896-os választásokon Orosháza szociáldemokrata jelöltje volt, de gróf- és papellenes agitációja a képviselőséghez nem volt elég.[4]

A fiatal Szakasits Árpádot, aki 1907-ben lépett a Magyarországi Építőipari Munkások Országos Szövetségébe (MÉMOSZ), Bokányi Dezső - aki addigra a kor legnépszerűbb munkásvezetője és a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztárnak igazgatója lett - a tanítványának tekintette, pártfogásába vette.[10] Politikusként ingadozott a radikális retorika és a mérsékelt gyakorlati cselekvés között.[4]

Érett politikusként

szerkesztés

1917 tavaszán a szociáldemokrata pártok stockholmi találkozóján a Garami Ernő vezette hattagú magyar küldöttség tagja volt. A forradalmi szocialista revolúció helyett az általános választójogért folytatott harcot. Valószínűleg ezért nem lett tagja a Károlyi Mihály nevéhez kötődő Nemzeti Tanácsnak, csupán később, amikor beválasztották a Budapesti Munkástanácsba.[4] Így 1918-ban, annak küldöttjeként[8][11][12] a belgrádi fegyverszüneti tárgyalásokon[13] és az aradi magyar–román tárgyalásokon is jelen volt. A köztársaság kikiáltásakor a Parlament előtti téren ő ismertette az I. számú néphatározatot (a népköztársaság megalakulásának dokumentuma). Bár Kun Béla és a kommunisták törekvéseit 1918-19-ig nem szívelte, végül elfogadta, sőt támogatta a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártja egyesülését és csatlakozott a proletárdiktatúrához.[4] A Tanácsköztársaság időszakában a Forradalmi Kormányzótanács munkaügyi és népjóléti népbiztosaként működött, később a Vörös Hadsereg III. hadtestének parancsnokává nevezték ki. Az egyesült párt vezetőségének és egyúttal a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács elnökségének is tagja volt. Támadta a szakszervezeteket, mert nem a termelés fellendítésében látták fő tevékenységüket. Szociálpolitikai javaslatai között volt a munkásbiztosítás, a nyugdíjegyesületek államosítása, árvák, özvegyek állami ellátása, de a sokgyermekes családok javára a gazdagok lakásainak kisajátítása, illetve - mint ateista - az iskolai vallásoktatás megszüntetése is.[4]

Amikor Jászberényben az asszonyok éhséglázadásra kényszerültek, mivel nem tudták etetni gyermekeiket, a direktórium kenyér helyett csapdát állított a népnek. 1919. július 13-ra nagygyűlést szerveztek a vasárnapi mise idejére, amin Bokányi volt a vezérszónok. A beszédét megszakítva a hallgatóság abcúgolni kezdett. Erre a szónok zsebkendőjével jelt adott az odatelepített géppuskásoknak, s azok tüzet nyitottak a tömeg feje fölé célozva. A nép rémülten a templomban keresett menedéket, de a megvadult Vörös Őrség fegyverrel kikergette őket, majd közéjük lőttek. 11 ember meghalt, 27 fő súlyos, több mint százan pedig könnyebb sebesülést szenvedtek.[14][15]

A kommün bukása után

szerkesztés

A Tanácsköztársaság bukása után elfogták (gyilkosságra felbujtás vádjával); 1920 decemberében hirdették ki, hogy a Budapesti Büntető Törvényszék az úgynevezett népbiztosperben (mely 1920. július 5. – november 24. között tartott) halálos ítéletet szabott ki rá,[16] de 1922-ben a szovjet–magyar fogolycsere-akció keretein belül a Szovjetunióba került. Munkáját a szociális biztosítás, és a munkásmozgalom területén végezte, a moszkvai rádiónál bemondóként is dolgozott, illetve Lenin műveinek magyarra fordításában is feladatot kapott. 1929-ben a Sarló és Kalapács című magyar emigráns lap szerkesztőbizottságának tagja volt, és a Nemzetközi Vörös Segély irányításában is szerepet vállalt. A sztálini tisztogatás áldozatává vált, 1938-ban letartóztatták, majd – korábbi információk szerint 1940 júniusában, újabb kutatások alapján azonban három évvel később – 1943-ban[3][17] a börtönkórházban halt meg.[4][8]

Cikkei és brosúrái Brutus álnéven jelentek meg.

Munkái

szerkesztés
  • Marx Károly a tudományos szocializmus megalapítójának korszaka, élete és működése (Bp., 1899)
  • A katonai javaslatok, az ellenzék, a klerikalizmus. Két beszéd. Tartották: Weltner és Bokányi 1903. március 22-én Budapesten, a Szabadságtéren; Népszava, Bp., 1903
  • Dolgozatok a forradalomért (Új Előre naptár, 1926)
  • A proletárforradalom szakszervezetei (Új Március, 1927, különszám)
  • A párizsi kommün (Kanadai Magy. Munkás, 1937. márc. 11.)

Fordításai

szerkesztés

Emlékezete

szerkesztés
  • Emléktáblát avattak tiszteletére a Budapest II. kerületi Hűvösvölgyben (a Nagyréten). A táblát eltávolították. Szövege ez volt: BOKÁNYI DEZSŐ / KŐFARAGÓ / 1871–1940 / A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG NÉPBIZTOSA / EMLÉKEZETÉRE EMELTE / AZ ÉPÍTŐK TERMÉSZETBARÁT EGYESÜLET / 1960. ÉPÍTŐK NAPJA
  • A Budapest VII ker. Hernád u 46. sz. alatti általános iskola és úttörő csapata a rendszerváltásig viselte a nevét
  • Magyarország egyik legnagyobb szakmunkásképző intézete Budapest XIV. ker. Várna utca 21/B sz. alatt viselte nevét 1991-ig.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Magyar írók álnevei, a multban és jelenben, 10. oldal - 1904
  2. ↑ Fogolytörzskönyve. [2014. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 19.)
  3. ↑ a b Bölöny József–Hubai László: Magyarország kormányai 1848–2004, 296. oldal; 5. bővített és javított kiadás - Budapest, 2004
  4. ↑ a b c d e f g h i j Hegedűs Sándor: A néptribun (Bokányi Dezső, 1871 – 1938), Ezredvég XVIII. évfolyam 3. szám - 2008. március
  5. ↑ HU BFL VII.5.c 6274/1920
  6. ↑ a b c Figyelő: Elhunytak 141. oldal - Irodalomtörténet 29. évf. 5-6. sz. (1940)
  7. ↑ Dr. Temesvári Tibor: Az 1918-as belgrádi fegyverszünet, Károlyi Mihály emlékei között - Pécs, 2009. július
  8. ↑ a b c Barek István: Bokányi Dezső (1871–1940) Archiválva 2014. július 4-i dátummal a Wayback Machine-ben - 8. oldal, Munkáspárti hetilap XVII. évfolyam 49. szám; 2005. december 16.
  9. ↑ Az ÉPÍTŐK 100 éve Archiválva 2014. április 20-i dátummal a Wayback Machine-ben 1903-2003 - Készült az ÉFÉDOSZSZ Szövetségi Tanácsának a megbízásából
  10. ↑ Kende János: Szakasits Árpád - História folyóirat 1980/03
  11. ↑ Tarján M. Tamás: 1918. november 13. | A belgrádi fegyverszünet megkötése Rubiconline kalendárium (hozzáférés: 2014. ápr. 19.)
  12. ↑ Magyarország a XX. században, I. kötet; A vereség ára, Szekszárd: Babits kiadó, 1996-2000 ISBN 963 9015 083
  13. ↑ Fráter Olivér: Erdélyi mint hadszíntér 1916–1922-ben, 77 oldal; megjelent: Kisebbségkutatás 2000. 9. évfolyam 2. szám Archiválva 2014. április 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
  14. ↑ jaszberenyonline.hu A véres sortűz és az Élet fája 2009-07-17
  15. ↑ Sugárné Koncsek Aranka: Adatok Jászberény múltjából (1918-19) - Jászsági Évkönyv 2000.
  16. ↑ 1919-1945.pdf Archiválva 2014. április 20-i dátummal a Wayback Machine-ben - Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat
  17. ↑ Kozák Péter: Bokányi Dezső Archiválva 2014. április 21-i dátummal a Wayback Machine-ben Pályakép - nevpont.hu (hozzáférés: 2014. április 20.)
  18. ↑ a b KSH Könyvtár. [2014. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 20.)
  19. ↑ Országos Idegennyelvű Könyvtár. [2014. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 19.)

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
  • Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon. Magyar Társadalomtudományok Dikgitális Archivuma: Bp., 1921
  • Huszadikszazad.hu Elfogatóparancs a népbiztosok ellen 1920. április
  • Ősz Dénes: Bokányi Dezső író, újságíró, fordító portréja, 1954 - Kieselbach Galéria
  • Összefoglaló a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezésekkel összefüggő szakmai vizsgálatról 33. oldal
  • Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992.
  • R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1965.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Gutenberg nagy lexikon. Minden ismeretek tára. Bp., Nagy Lexikon Kiadóhivatal, 1931-1932.
  • Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918.
  • Munkásmozgalomtörténeti lexikon. Szerk. vezetője Vass Henrik. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1972.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Vikár Béla-Zboray Miklós-Bethlen Oszkár-Csuday Jenő-Földes Arthur: Politikai Magyarország. A politikai pártok története. Politikai és parlamenti lexikon (A-F.). Bp., Anonymus Történelmi Könyvkiadó Vállalat, 1914.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Tolnai világlexikona. Bp., Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1912-1919. 8 db.; Bp., Kassák Kiadó, 1999-.
  • Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bokányi_Dezső&oldid=27384343”