Bokányi Dezső

(1871–1943) kőfaragó, író, újságíró, fordító, szóvivő, politikus

Bokányi Dezső (Pest, 1871. február 11.Moszkva, 1943 júniusa[3]) kőfaragó, író, újságíró, fordító, szóvivő, politikus, a Magyarországi Tanácsköztársaság időszakában munkaügyi és népjóléti népbiztos.

Bokányi Dezső
Vajda M. Pál felvétele (1913)
Vajda M. Pál felvétele (1913)
Született 1871. február 11.
Pest
Elhunyt 1943. június (72 évesen)
Moszkva
Művészneve Brutus[1]
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Benedek Amália[2]
Foglalkozása kőfaragó,
író,
szerkesztő-újságíró,
fordító,
munkaügyi és népjóléti népbiztos
A Wikimédia Commons tartalmaz Bokányi Dezső témájú médiaállományokat.

PályájaSzerkesztés

FiatalkoraSzerkesztés

Édesapja Bokányi Mihály bajai kőfaragó, fiatalon, szilikózisban hunyt el.[4] Édesanyja Szedlacskó Julianna volt.[5] Nevelőapja, Kegyella Mihály - mélyen vallásos lévén - katolikus gimnáziumba íratta, és papnak szánta, de ő csupán két évet járt ki, majd kőfaragóinasnak állt.[4][6] A második ipari forradalom idején nőtt föl, amikor Magyarországon az ipari-gazdasági fejlődés óriási lendületet vett, nőtt az iparban foglalkoztatottak száma és az igény a kvalifikált szakmunkások iránt, akiknek az életkörülményei azonban élezték a társadalmi ellentéteket. Hamar részt vállalt és vezető szerephez jutott a szakszervezeti mozgalomban. 1890-ben részt vett az első magyarországi május elsejei munkásfelvonuláson. Német nyelvtudásának köszönhetően képviselhette szakmája dolgozóit az építőmunkások bécsi kongresszusán. De szakmája gyakorlását sem hagyta abba, faragta pl. a Mátyás-templom kőcsipkéit is.[4]

Politikai pályájának kezdeteSzerkesztés

A szociáldemokrata pártban nagy hatású beszédképessége[7] miatt tűnt ki. 1893-ban már küldött az MSZDP második kongresszusán.[4] 1894-től 1919-ig vezetőségi tagja és egyben szónoka is volt, s újságíróként is dolgozott. A marxista irodalom több termékét, így Marx, Engels, és Babel több művét is magyarra fordította.[6] 1896-ban sajtó alá rendezte a Kommunista kiáltvány első magyar fordítását, tőle származik a „Világ proletárjai egyesüljetek!” jelszó magyar megfogalmazása.[8]

1890-ben vezetésével megalakult az országos kőfaragó szakegylet.[9] 1895-ben a Népszava szerkesztője lett. Megalapította az építőmunkások szervezetét (MÉMOSZ), majd elnöki tisztét is betöltötte. Ugyanekkor megválasztották a betegsegélyező pénztár tisztviselőjévé is.[6] Az 1896-os választásokon Orosháza szociáldemokrata jelöltje volt, de gróf- és papellenes agitációja a képviselőséghez nem volt elég.[4]

A fiatal Szakasits Árpádot, aki 1907-ben lépett a Magyarországi Építőipari Munkások Országos Szövetségébe (MÉMOSZ), Bokányi Dezső - aki addigra a kor legnépszerűbb munkásvezetője és a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztárnak igazgatója lett - a tanítványának tekintette, pártfogásába vette.[10] Politikusként ingadozott a radikális retorika és a mérsékelt gyakorlati cselekvés között.[4]

Érett politikuskéntSzerkesztés

1917 tavaszán a szociáldemokrata pártok stockholmi találkozóján a Garami Ernő vezette hattagú magyar küldöttség tagja volt. A forradalmi szocialista revolúció helyett az általános választójogért folytatott harcot. Valószínűleg ezért nem lett tagja a Károlyi Mihály nevéhez kötődő Nemzeti Tanácsnak, csupán később, amikor beválasztották a Budapesti Munkástanácsba.[4] Így 1918-ban, annak küldöttjeként[8][11][12] a belgrádi fegyverszüneti tárgyalásokon[13] és az aradi magyar–román tárgyalásokon is jelen volt. A köztársaság kikiáltásakor a Parlament előtti téren ő ismertette az I. számú néphatározatot (a népköztársaság megalakulásának dokumentuma). Bár Kun Béla és a kommunisták törekvéseit 1918-19-ig nem szívlelte, végül elfogadta, sőt támogatta a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártja egyesülését és csatlakozott a proletárdiktatúrához.[4] A Tanácsköztársaság időszakában a Forradalmi Kormányzótanács munkaügyi és népjóléti népbiztosaként működött, később a Vörös Hadsereg III. hadtestének parancsnokává nevezték ki. Az egyesült párt vezetőségének és egyúttal a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács elnökségének is tagja volt. Támadta a szakszervezeteket, mert nem a termelés fellendítésében látták fő tevékenységüket. Szociálpolitikai javaslatai között volt a munkásbiztosítás, a nyugdíjegyesületek államosítása, árvák, özvegyek állami ellátása, de a sokgyermekes családok javára a gazdagok lakásainak kisajátítása, illetve - mint ateista - az iskolai vallásoktatás megszüntetése is.[4]

Amikor Jászberényben az asszonyok éhséglázadásra kényszerültek, mivel nem tudták etetni gyermekeiket, a direktórium kenyér helyett csapdát állított a népnek. 1919. július 13-ra nagygyűlést szerveztek a vasárnapi mise idejére, amin Bokányi volt a vezérszónok. A beszédét megszakítva a hallgatóság abcúgolni kezdett. Erre a szónok zsebkendőjével jelt adott az odatelepített géppuskásoknak, s azok tüzet nyitottak a tömeg feje fölé célozva. A nép rémülten a templomban keresett menedéket, de a megvadult Vörös Őrség fegyverrel kikergette őket, majd közéjük lőttek. 11 ember meghalt, 27 fő súlyos, több mint százan pedig könnyebb sebesülést szenvedtek.[14][15]

A kommün bukása utánSzerkesztés

A Tanácsköztársaság bukása után elfogták (gyilkosságra felbujtás vádjával); 1920 decemberében hirdették ki, hogy a Budapesti Büntető Törvényszék az úgynevezett népbiztosperben (mely 1920. július 5. – november 24. között tartott) halálos ítéletet szabott ki rá,[16] de 1922-ben a szovjet–magyar fogolycsere-akció keretein belül a Szovjetunióba került. Munkáját a szociális biztosítás, és a munkásmozgalom területén végezte, a moszkvai rádiónál bemondóként is dolgozott, illetve Lenin műveinek magyarra fordításában is feladatot kapott. 1929-ben a Sarló és Kalapács című magyar emigráns lap szerkesztőbizottságának tagja volt, és a Nemzetközi Vörös Segély irányításában is szerepet vállalt. A sztálini tisztogatás áldozatává vált, 1938-ban letartóztatták, majd – korábbi információk szerint 1940 júniusában, újabb kutatások alapján azonban három évvel később – 1943-ban[3][17] a börtönkórházban halt meg.[4][8]

Cikkei és brosúrái Brutus álnéven jelentek meg.

MunkáiSzerkesztés

  • Marx Károly a tudományos szocializmus megalapítójának korszaka, élete és működése (Bp., 1899)
  • A katonai javaslatok, az ellenzék, a klerikalizmus. Két beszéd. Tartották: Weltner és Bokányi 1903. március 22-én Budapesten, a Szabadságtéren; Népszava, Bp., 1903
  • Dolgozatok a forradalomért (Új Előre naptár, 1926)
  • A proletárforradalom szakszervezetei (Új Március, 1927, különszám)
  • A párizsi kommün (Kanadai Magy. Munkás, 1937. márc. 11.)

FordításaiSzerkesztés

EmlékezeteSzerkesztés

  • Emléktáblát avattak tiszteletére a Budapest II. kerületi Hűvösvölgyben (a Nagyréten). A táblát eltávolították. Szövege ez volt: BOKÁNYI DEZSŐ / KŐFARAGÓ / 1871–1940 / A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG NÉPBIZTOSA / EMLÉKEZETÉRE EMELTE / AZ ÉPÍTŐK TERMÉSZETBARÁT EGYESÜLET / 1960. ÉPÍTŐK NAPJA
  • A Budapest VII ker. Hernád u 46. sz. alatti általános iskola és úttörő csapata a rendszerváltásig viselte a nevét
  • Magyarország egyik legnagyobb szakmunkásképző intézete Budapest XIV. ker. Várna utca 21/B sz. alatt viselte nevét 1991-ig.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Magyar írók álnevei, a multban és jelenben, 10. oldal - 1904
  2. Fogolytörzskönyve. [2014. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 19.)
  3. a b Bölöny József–Hubai László: Magyarország kormányai 1848–2004, 296. oldal; 5. bővített és javított kiadás - Budapest, 2004
  4. a b c d e f g h i j Hegedűs Sándor: A néptribun (Bokányi Dezső, 1871 – 1938), Ezredvég XVIII. évfolyam 3. szám - 2008. március
  5. HU BFL VII.5.c 6274/1920
  6. a b c Figyelő: Elhunytak 141. oldal - Irodalomtörténet 29. évf. 5-6. sz. (1940)
  7. Dr. Temesvári Tibor: Az 1918-as belgrádi fegyverszünet, Károlyi Mihály emlékei között - Pécs, 2009. július
  8. a b c Barek István: Bokányi Dezső (1871–1940) Archiválva 2014. július 4-i dátummal a Wayback Machine-ben - 8. oldal, Munkáspárti hetilap XVII. évfolyam 49. szám; 2005. december 16.
  9. Az ÉPÍTŐK 100 éve 1903-2003 - Készült az ÉFÉDOSZSZ Szövetségi Tanácsának a megbízásából
  10. Kende János: Szakasits Árpád - História folyóirat 1980/03
  11. Tarján M. Tamás: 1918. november 13. | A belgrádi fegyverszünet megkötése Rubiconline kalendárium (hozzáférés: 2014. ápr. 19.)
  12. Magyarország a XX. században, I. kötet; A vereség ára, Szekszárd: Babits kiadó, 1996-2000 ISBN 963 9015 083
  13. Fráter Olivér: Erdélyi mint hadszíntér 1916–1922-ben, 77 oldal; megjelent: Kisebbségkutatás 2000. 9. évfolyam 2. szám Archiválva 2014. április 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
  14. jaszberenyonline.hu A véres sortűz és az Élet fája 2009-07-17
  15. Sugárné Koncsek Aranka: Adatok Jászberény múltjából (1918-19) - Jászsági Évkönyv 2000.
  16. 1919-1945.pdf Archiválva 2014. április 20-i dátummal a Wayback Machine-ben - Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat
  17. Kozák Péter: Bokányi Dezső Archiválva 2014. április 21-i dátummal a Wayback Machine-ben Pályakép - nevpont.hu (hozzáférés: 2014. április 20.)
  18. a b KSH Könyvtár
  19. Országos Idegennyelvű Könyvtár. [2014. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 19.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon. Magyar Társadalomtudományok Dikgitális Archivuma: Bp., 1921
  • Huszadikszazad.hu Elfogatóparancs a népbiztosok ellen 1920. április
  • Ősz Dénes: Bokányi Dezső író, újságíró, fordító portréja, 1954 - Kieselbach Galéria
  • Összefoglaló a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezésekkel összefüggő szakmai vizsgálatról 33. oldal
  • Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992.
  • R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1965.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002. , a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Gutenberg nagy lexikon. Minden ismeretek tára. Bp., Nagy Lexikon Kiadóhivatal, 1931-1932.
  • Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918.
  • Munkásmozgalomtörténeti lexikon. Szerk. vezetője Vass Henrik. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1972.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Vikár Béla-Zboray Miklós-Bethlen Oszkár-Csuday Jenő-Földes Arthur: Politikai Magyarország. A politikai pártok története. Politikai és parlamenti lexikon (A-F.). Bp., Anonymus Történelmi Könyvkiadó Vállalat, 1914.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Tolnai világlexikona. Bp., Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1912-1919. 8 db.; Bp., Kassák Kiadó, 1999-.
  • Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.