Krejcsi Rezső, Krejcsi Jenő Rudolf (Buda, 1859. március 25.[1][2]Prága, 1928. december 12.) jogász, publicista, budapesti kereskedelmi és iparkamara titkára, radikális, majd szociáldemokrata politikus.

Krejcsi Rezső
Született 1859. március 25.[1]
Buda
Elhunyt 1928. december 12.
Prága
Foglalkozása műfordító

ÉleteSzerkesztés

Budán született, ahol édesapja, Krejcsi Ferenc pénzügyminiszteri alkalmazott volt, édesanyja Micska Mária. 1859. április 9-én keresztelték a felsővízivárosi Szent Anna-templomban.[3] Tanulmányait a budai katolikus főgimnáziumban kezdte, majd a kegyestanítórend pesti főgimnáziumában folytatta; a budapesti egyetemen a jogtudományokból 1884-ben doktori oklevelet nyert, majd megválasztották fogalmazónak Budapest tanácsához. 1888 áprilisában a budapesti kereskedelmi és iparkamarához került, ahol mint segédtitkár működött. A magyar ipartestületek országos gyűlésein több ízben előadó volt és különösen a gyárfelügyelői intézményről és a munkaközvetítésről referált. Az MSZDP megalakulásától kezdve a párt radikális ellenzékhez húzott, cikkezett a Huszadik Század és a Szocializmus c. folyóiratokba. Az 1892-ben Brüsszelben tartott nemzetközi vám- és munkásvédelmi kongresszuson a magyarországi munkások helyzetéről, az érdekükben tett és még teendő intézkedésekről értekezett; az 1895-ben Budapesten megtartott nemzetközi egészségügyi és demográfiai kongresszuson a munkaidő tartama által a munkás egészségére gyakorolt hatásról referált. Az őszirózsás forradalom után prágai követként működött, a kommün alatt diplomata volt Bécsben, vezette és szervezte a Forradalmi Múzeumot. A proletárdiktatúra bukását követően Szovjet-Oroszországba emigrált, ahonnan Prágába költözött. Szabados Sándor után ő is magyarra fordította a Kommunista Kiáltványt, 1920-ban megvált a kereskedelmi és iparkamarától.

Cikkei a Nemzetgazdasági Szemlében (1895. A szövetkezetre vonatkozó törvényjavaslatról), az Iparügyekben (1887), a Közgazdasági Szemlében, a Magyar Iparban, az Archiv für sociale Gesetzgebung und Statistikben, a Socialpolitisches Centralblattban, az Arbeiterschutzban. A Közgazdasági Lexikon (1898) munkatársa is volt.

MunkáiSzerkesztés

  • A magyar háziipar. Bpest, 1884. (Németül is. U. ott, 1884.)
  • A munkaoktatásról. U. ott, 1888. (Különnyomat a Felső nép- és polgáriskolai Közlönyből.)
  • A reklámról. U. ott, 1889.
  • Ueber das Verhältniss der Dauer des Arbeitstages zur Gesundheit des Arbeiters. Wien, 1895.
  • A kartellekről. U. ott, 1897.
  • A fővárosi kövezetvámról. U. ott, 1897.
  • Az általános titkos választó jog elodázhatatlan állami szükségesség (Bp., 1905);
  • Frankel, a párizsi Commune magyar vezére (Bp., 1919).

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005.
  2. Felsővízivárosi r.k. Szent Anna plébánia keresztelési anyakönyve, 154/1859. folyószám.
  3. Keresztelési bejegyzése

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005.
  • A Farkasréti temető 2003-ban. Összeállította Tóth Vilmos. 3 db. = Budapesti Negyed 2003.
  • Magyar prágaiak - prágai magyarok. Szerk. Gál Jenő. Praha, Pražská záklandí organizace Svazu Maďarů žijících zemích, 2002.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub