Szabados Sándor
Szabados Sándor (szül. Freistadl Sándor,[1] más források szerint Freistadtl Sándor[2]) (Komárom, 1874. január 14.[3] – Szovjetunió, 1937 után) szociáldemokrata, később kommunista politikus, közoktatásügyi népbiztos, betegpénztári tisztviselő, újságíró, jogász, műfordító. Felesége Kun Béla sógornője volt.[4]
| Szabados Sándor | |
 | |
| Szabados Sándor | |
| Született | Freistadl Sándor 1874. január 14. Komárom |
| Elhunyt | 1937 után Szovjetunió |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | népbiztos (1919. április 3. – 1919. június 24.) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szabados Sándor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésFreistadtl Zsigmond és Krausz Johanna fia. 1892-ben Bécsben és Lipcsében szocialista tanulóköröket vezetett, továbbá tagja volt a munkásképző egyletnek is. 1893-tól a Népszava munkatársa. 1898-ban Komáromba toloncolták, ahol munkásegyletet alapított, és sztrájkokat szervezett. Röpirataiért, és a A magyar nép kátéja című munkájáért másfél évi fogházra ítélték. 1903-ban jelent meg fordításában a Kommunista Párt Kiáltványának teljes szövege. Később az Országos Munkásbiztosító Pénztárnak lett tisztviselője. Az első világháború előtti években az MSZDP baloldali ellenzékéhez csatlakozott, a háború alatt pedig részt vett az antimilitarista agitációban. 1918-ban az újonnan alapított KMP tagja lett. A Tanácsköztársaság alatt április 5-től június 24-ig közoktatásügyi népbiztos, illetve a propaganda- és népnevelési ügyek vezetője volt, a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács tagja. A kommün bukása után 1919 augusztus 14-én letartóztatták Budapesten. A népbiztosperben életfogytig tartó fegyházra ítélték. A börtöntől megmenekült, mivel a szovjet–magyar fogolycsere-akció során Szovjet-Oroszországba került, ahol az Irodalmi Főigazgatóság francia-német szekciójának lett a vezetője. A sztálini önkény áldozata lett.
Több szociológiai munkát fordított magyarra, és számos agitációs füzetet is írt.
Munkái
szerkesztés- A magyar nép kátéja. Komárom, 1899.
- Socialismus. Védővám. Budapest, 1903.
Fordításai
szerkesztés- Karl Marx – Friedrich Engels: A kommunista kiáltvány (Kautsky előszavával, 1918, Budapest, Népszava Kiadó)[5]
- Karl Marx: A polgárháború Franciaországban (alcím: a nemzetközi munkásszövetség kormányzótanácsának fölirata, a bevezetőt írta: Friedrich Engels, Népszava, Budapest, 1918)[6]
Emlékezete
szerkesztésBudapest XI. kerületében a rendszerváltás előtt a jelenlegi Albert utca viselte a nevét.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ 1920-as büntetőügye Archiválva 2014. július 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon, HOGYF EDITIO, Budapest ISBN 978 963 848 400 0
- ↑ Születési bejegyzése a komáromi izraelita hitközség születési akv. 1332/1874. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 5.)
- ↑ Magyar Lajos feleségül vette Korvin Ottó özvegyét. 8 Órai Újság 7. (1921: 158.) 6.
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
Források
szerkesztés- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 817. o. Online elérés
- Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon, HOGYF EDITIO, Budapest ISBN 978 963 848 400 0
- Ormos Mária:A katedrától a halálsorig, Napvilág Kiadó, Budapest, 2011 ISBN 978 963 338 068 0
- Munkásmozgalom-történeti Lexikon (Kossuth Könyvkiadó, 1976 ISBN 963 09 0412 8)
- Szabados József. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. július 26.)
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
További információk
szerkesztés- Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László.
- Váry István-Heltai Nándor: Kecskemét jelesei. Szerk. Heltai Nándor. Kecskemét, Kecskemét Város Tanácsa, 1968.
- Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
- Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
- T. Kiss Tamás: [Kulturális] miniszterek 1848 és 1993 közötti időszakban. = A magyarországi kulturális minisztériumokról (1867-1993). Bp., Konferenciaközpont és Szabadegyetem Alapítvány, 1993.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
- Rév Erika: A népbiztosok pere. 1969.
