Főmenü megnyitása

Szobek András

(1894–1986) magyar kommunista politikus, diplomata

Szobek András (Békéscsaba, 1894. december 14.Budapest, 1986. december 3.) magyar kommunista politikus volt, az 1940-es és 1950-es években fontos kormányzati és külpolitikai posztok betöltője.

Szobek András
Született 1894. december 14.
Békéscsaba
Elhunyt 1986. december 3. (91 évesen)
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus
Tisztség
  • magyar országgyűlési képviselő
  • magyar nagykövet a Szovjetunióban (1949. szeptember 26. – 1950. május 22.)
  • magyar nagykövet Kínában (1953–1954)

ÉleteSzerkesztés

Eredeti foglalkozása szerint ács. Fiatalon, még az első világháború előtt belépett a Magyar Szociáldemokrata Pártba (MSZDP). A háborúban, majd a Magyar Tanácsköztársaság idején katona volt, a Vörös Hadseregben parancsnoki beosztása volt. A Tanácsköztársaság bukása után internálták, 1921-ben a nyíregyházi gyűjtőtáborból szabadult. 1921 és 1944 között Békéscsabán volt az MSZDP titkára. Ezen az időszakon belül, 1925 és 1928 közt a kommunista pártnak is tagja volt.

A háború utánSzerkesztés

1944-től a Magyar Kommunista Párt (MKP) tagja volt, 1945-ig a párt Békés vármegyei titkára. A német megszállás idején ismét internálták, a németek kiűzése után azonban 1945-ben Békés vármegye főispánjának nevezték ki. Ugyanettől az évtől 1948-ig tagja volt az MKP, majd 1956-ig az utódpárt Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének. 1946-tól két évig póttagja volt a Politikai Bizottságnak is.

1945 nyarán a szlovák-magyar lakosságcsere során a szlovákajkúak áttelepítéséért felelős kormánybiztosnak nevezték ki, később a Közellátásügyi Minisztériumban lett politikai államtitkár, majd 1947 és 1949 közt a Földművelésügyi Minisztériumban töltötte be ugyanezt a posztot, miközben az Országos Közellátási Hivatal főtitkára volt.

1949-ben külpolitikai kulcsposztot kapott: egy évig volt Magyarország moszkvai nagykövete. Ezt a posztját nem szerette, Marjai József követségi titkár szerint legfőbb gondja az volt, hogyan tud kolbászt csinálni a követség pincéjében. Rákosi Mátyás kommunista diktátor Szobek önéletrajzi műve szerint azt szabta legfőbb feladatául, hogy a "felszított nacionalista érzelmeket" lecsillapítsa a moszkvai magyar és román ösztöndíjasok között. Saját elbeszélése szerint hat embert hazaküldött (másokkal, akikre Rákosi személyesen, levélben tett panaszt, csak elbeszélgetett).[1]

Visszatérte után külkereskedelmi miniszterhelyettes lett, 1953 júliusáig, majd Pekingbe nevezték ki nagykövetnek és meghatalmazott miniszternek. A következő év nyarán visszatért és begyűjtési miniszter lett 1956. október 24-éig, amikor Nagy Imre új kormányában nem kapott helyet. A politikába 1957-ben, az 1956-os forradalom leverése után tért vissza az Elnöki Tanács tagjaként. E posztját országgyűlési mandátumával együtt az 1967-es választásokig tarthatta meg.

A Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a nagy munkásmozgalmi parcellában temették el.[1]

MűveSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. 06.2 12-0 Nagy munkásmozgalmi parcella. fszek.hu (Hozzáférés ideje: 2016. február 21.)

ForrásokSzerkesztés