Wikipédia

Szabó Pál (író)

(1893–1970) író, politikus
Disambig.svgEz a szócikk az íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Szabó Pál (egyértelműsítő lap).

Szabó Pál (Biharugra, 1893. április 5. – Budapest, 1970. október 31.) kétszeres Kossuth-díjas magyar regényíró, politikus, elbeszélő.

Szabó Pál
Az 1971-es Körkép antológiában megjelent portréja
Az 1971-es Körkép antológiában megjelent portréja
Született 1893. április 5.[1][2]
Biharugra[2]
Elhunyt 1970. október 31. (77 évesen)[3][4][2]
Budapest[3][2]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • pártelnök (1939–1945)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 4. – 1949. május 15.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1949. május 15. – 1970. október 31.)
Kitüntetései
Szabó Pál aláírása
Szabó Pál aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó Pál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

ÉletpályájaSzerkesztés

Zsellércsaládból származott, ő maga is napszámosmunkára járt; kőműves mesterséget tanult. Legénykorát sok írásban örökítette meg. Könyveket vásárolt, sokat olvasott, még színházba is járt Nagyváradra. 1915-től katonaként járta be a világháborús frontokat, 8 hónapig az orosz, utána az olasz fronton harcolt, leszerelési pénzéből megrendelte a Nyugatot. A Tanácsköztársaság alatt Ugrán részt vett a forradalmi eseményekben, ezért 1920-ban 2 év helyi internálásra ítélték, eközben a falu ifjúsága számára műkedvelő csoportot, sportegyesületet szervezett. 1922-ben szabadulása után, feleségül vette Kiss Etelkát, róla mintázta regényeinek legtöbb nőalakját. Első írását faluja megbízásából a Körösvidék című lapba írta. További írásai Bajcsy-Zsilinszky Endre Előörs című lapjában jelentek meg.

Harminchét éves korában, 1930-ban regényírásba fogott. Az Emberek című regény kéziratát Féja Géza ajánlotta kiadásra Tildy Zoltánnak, a Sylvester Nyomda akkori vezetőjének. Regényében az egykorú paraszti világ egyre mélyülő válságát a szegényparasztság szemszögéből ábrázolta. Féja és Móricz Zsigmond további írásra buzdították. Móricz Új nagy írót küldött a falu címen írt kritikát róla és 2 év alatt 7 novelláját jelentette meg a Nyugatban. 1933-ban Övék a glória címmel füzetben is kiadták novelláit. Könyvei honoráriumát a Független Kisgazdapárt Bihar vármegyei szervezésére fordította, élénk politikai tevékenységet folytatott szülőföldjén. Bejárta kerékpáron az egész országot, megismerkedett a kor számos neves írójával, politikusával. Szerkesztette a Komádi és Vidéke című lapot. 1935–1938 között a Kelet Népét, előbb Barsi Dénes, Sinka István, Féja Géza társaságában, 1937-től pedig már egyedül. A Válasz elnémítása után ebben a lapban jelentek meg a népi írók írásai. 1938–1944 között a Szabad Szó című lap kiadója és szerkesztője volt.

A politikai-szerkesztői munka mellett születtek új regényei. Munkásságának legkiemelkedőbb írása az 1941–1943 között megjelent trilógia: Lakodalom, Keresztelő, Bölcső, a szegényparasztság emberi nagyságát lírai telítettséggel ábrázolja anélkül, hogy idealizálná sorsát. 1944-ben a fővárosba költözött családostul, de felesége és gyerekei hamarosan visszatértek falujukba, 1945-ben követte őket ő is. 1945-től a Parasztújságot szerkesztette, ez később a Szabad Földbe olvadt. 1946-ban végleg felköltözött az egész család Budapestre, s az író haláláig a Szabadság-hegyi Diana utcai házában alkotott. 60. születésnapján (1953) kezdte el önéletírását, amelynek Nyugtalan élet az összefoglaló címe; 4 kötete jelent meg 1954–1958 között, az ötödik 1968-ban. Műveit számos nyelvre lefordították.

Politikai pályafutásaSzerkesztés

Aktívan részt vett a politikai és társadalmi életben is, 1930-ban alapító tagja és egyik országos alelnöke lett a Független Kisgazdapártnak, melynek színeiben egy 1933-as berettyóújfalui időközi választáson meg is mérettette magát, de csak második lett a kormánypárti jelölt mögött. 1939-ben elhagyta az FKGP-t, hogy a Nemzeti Parasztpárt egyik alapítója lehessen, aminek első elnökévé választották. A második világháború alatt hadifogolytáborba került, ezalatt Veres Péter került a párt élére. Az 1945-ös választásoktól kezdve, melyen pártja (és vele ő is) bejutott a parlamentbe újra tagja lett a Nemzeti Parasztpárt különböző nevet viselő vezető testületeinek. Ugyan sohasem választották újra elnökké, 1947. május 4-én a párt egyik alelnöke lett. Az 1947-es választásokon a nagyarányú kommunista csalások ellenére újfent bejutott a parlamentbe.

Pártján belül mindig is a balszárnyhoz tartozott, lapjaiban is mindig szimpatizált a szocializmussal, így a kommunista fordulatot elfogadta, bár az állampártba sohasem lépett be. Indult az 1949-es választáson is (és haláláig mindegyiken, pártonkívüliként rendre mandátumszerző helyet kapva), sőt, mikor Magyarország 1949. augusztus 20-i hatállyal Népköztársasággá lett, tagja lett az Elnöki Tanácsnak is (függetlenként).

A Sztálin halála után megindult desztalinizációt leplezetlenül üdvözölte, szimpátiáját fejezve ki Nagy Imre és kormánya iránt, amiért egykori párttársától, Darvas Józseftől kemény bírálatban részesült. 1954-ben az akkor alakult Hazafias Népfront első elnökévé választották. 1959-ben kikerült az Elnöki Tanácsból, az 1960-ban átszervezett Hazafias Népfrontban pedig elfogadta a felkínált alelnöki tisztséget, amit aztán haláláig viselt. Szintén haláláig volt országgyűlési képviselő.

MűveiSzerkesztés

  • Emberek (1930)
  • Békalencse (1931)
  • Övék a glória; Agrárius, Debrecen, 1933
  • Papok, vasárnapok (1933)
  • Anyaföld (1934)
  • Őszi szántás (1934)
  • Honfoglalás (1934)
  • Magyarok (1935)
  • Csodavárás (1937)
  • Orosháza. 1. r. Helyrajz, vízrajz, történelem; s.n., Orosháza, 1937
  • A puska. Falusi történet; Stádium Ny., Bp., 1939 (Nemzeti könyvtár)
  • Szakadék (1939)
  • Őszi vetés (1940)
  • Lakodalom (1941)
  • Vigyázz Jóska! Regény; Athenaeum, Bp., 1941 (Szebb jövő könyvtára)
  • Mi lett a szocializmusból; Stádium, Bp., 1941
  • Harangoznak. Regény; Magyar Élet, Bp., 1942
  • Keresztelő (1942)
  • Bölcső (1943)
  • Legények (1943)
  • Szomszédok (1943)
  • Macska az asztalon (1943)
  • Álom. Regény; Globus Ny., Bp., 1943 (Vasárnapi regénytár)
  • Őszi vetés. Regény; Magyar Élet, Bp., 1943
  • Politika. Regény; Misztótfalusi, Bp., 1944
  • Le az álarccal; Stádium, Bp., 1944
  • Harangoznak. Regény; Magyar Élet, Bp., 1944
  • A nagy temető (1946)
  • Lakodalom, keresztelő, bölcső. Regény; Magyar Élet, Bp., 1946
  • Isten malmai (1948)
  • Most és mindörökké! Válogatott elbeszélések; Légrády Ny., Bp., 1948 (Püski kiskönyvtár)
  • A két okos meg a bolondos; Sarló, Bp., 1948
  • Talpalatnyi föld. Regény; Athenaeum Ny., Bp., 1949
  • Isten malmai. Regény; Athenaeum, Bp., 1949
  • Őszi szántás. Összegyűjtött novellák; Athenaeum, Bp., 1950
  • Három hét a Szovjetunióban (1950)
  • Tavaszi szél (1950)
  • Új föld. Színjáték; Művelt Nép, Bp., 1952 (Színjátszók könyvtára)
  • Új föld. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1953
  • Hajdú Klári (1953)
  • A tej; Népszava, Bp., 1954 (Színjátszók könyvtára)
  • Gyermekkor (1954)
  • Darázsfészek. Vígjáték; Szépirodalmi, Bp., 1954
  • Bandi (1954)
  • Legények vagyunk (1955)
  • Nehéz idők (1956)
  • Az írás jegyében (1957)
  • Így egész a világ (1958)
  • Forog a kerék; bev. Z. Szalai Sándor; Magvető, Bp., 1959
  • Tiszán innen, Dunán túl... (1960)
  • Szereposztás (1961)
  • Emberek / Békalencse / Papok, vasárnapok; Szépirodalmi, Bp., 1962
  • Ahogy lehet. Történelmi regény (1962)
  • Kék ég alatt (1963)
  • Anyaföld / Csodavárás; Szépirodalmi, Bp., 1963
  • Őszi vetés / Szakadék; Szépirodalmi, Bp., 1964
  • Szivárványerdő. Összegyűjtött elbeszélések (1966)
  • Harangoznak – Politika (1967)
  • Szépülő szegénység (1969)
  • Nehéz idők (1968)
  • Minden kör bezárúl (1968)
  • Szülőföldem, Biharország (1968)
  • A nagy temető / Ahogy lehet. Történelmi regények; Szépirodalmi, Bp., 1968
  • Kánikula (1970)
  • Nyugtalan élet, 1-3.; 2. átdolg. kiad.; Szépirodalmi, Bp., 1971-1973
  • Macska az asztalon. Kisregények; vál. Szabó Ferenc; Szépirodalmi, Bp., 1980
  • Szabó Pál 45 levele Bíró Jánoshoz; vál., sajtó alá rend., bev., jegyz. Beck Zoltán, szerk. Miklya Jenő; Szeghalom Városi Tanács– Sárréti Múzeum Baráti Köre, Szeghalom, 1983 (Sárréti füzetek)
  • Tiszta búza. Válogatott elbeszélések; vál. Sin Edit; Hét Krajcár, Bp., 1993
  • Magyarország 1956-ban; szerk. Szabó Ferenc; Békés Megyei Könyvtár–Körös Irodalmi Társaság, Békéscsaba, 2004 (Körös könyvtár)

DíjaiSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2023. március 25.)
  3. ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Сабо Пал, 2017. február 25.
  4. ↑ BnF források (francia nyelven)

ForrásokSzerkesztés

  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
  • Czine Mihály: Szabó Pál alkotásai és vallomásai tükrében; Szépirodalmi, Bp., 1971 (Arcok és vallomások)

További információkSzerkesztés

  • Életrajza az 1947-1949-es országgyűlés almanachjában, Budapest, 2005.
  • Bertalan Ágnes: Szabó Pál szivárványai; Békés megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya, Békéscsaba, 1977
  • Bata Imre: Szabó Pál faluképe. Tanulmányok; Új Aurora Szerkesztősége, Békéscsaba, 1984 (Új Aurora füzetek)
  • Bertalan Ágnes: Sirató; Sárréti Múzeum Baráti Kör, Szeghalom, 1985 (Sárréti füzetek)
  • Szemelvények Szabó Pálról. Kortársak vallomásai, méltatásai; szerk. Mikita István; Sárréti Múzeum Baráti Kör Szeghalom, Biharugra–Szeghalom, 1988
  • "A sírás nélküli emberi életért". Szabó Pál kisepikája; tan. M. Takács Lajos; Vár. Rendezvények Háza és Könyvtár, Edelény, 1995
  • Végh Károly: A megtartó közösség. Szabó Pál faluképe; Magyar Irodalomtörténeti Társaság, Bp., 1998 (A Magyar Irodalomtörténeti Társaság kiskönyvtára)
  • Bertalan Ágnes: A Szabó Pál Irodalmi Emlékház Biharugrán; PIM, Bp., 2003
  • Ahogy lehet. Szabó Pál emlékezete; vál., szerk., összeáll. N. Pál József; Nap, Bp., 2004 (Emlékezet)
  • Bertalan Ágnes: A Szabó Pál Irodalmi Emlékház Biharugrán; 2. bőv. kiad.; Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, Békéscsaba, 2012
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szabó_Pál_(író)&oldid=25155426”