Főmenü megnyitása

Justus Pál

magyar költő, műfordító, politikus

Justus Bernát Pál (Pécs, 1905. április 7.Temesvár, 1965. december 28.) magyar költő, műfordító, társadalomtudományi író, szociáldemokrata ideológus.

Justus Pál
Született 1905. április 7.
Pécs
Elhunyt 1965. december 28. (60 évesen)
Temesvár
Állampolgársága magyar
Foglalkozása költő,
műfordító,
szakíró,
politikus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Sírhely Farkasréti temető[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Justus Pál témájú médiaállományokat.
Justus Pál és feleségének hamvai a budapesti Farkasréti temetőben NVh-730. fülke (a táblán hibás a szám).

ÉletútjaSzerkesztés

Jusztusz Mór államvasúti hivatalnok és Perls Anna gyermekeként született, izraelita vallású családban.[2] 1915 és 1923 között a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumba járt, ahol tanulmányait végig jó és jeles érdemrenddel zárta. Ugyanitt érettségizett 1923-ban, az iskola értesítője a „a jelesen érettek” között említi Justus nevét. „Március 15-ei ünnepünk hatása alatt – írja a gimnázium éves értesítője – pedig két tanítványunk édesapja, Jusztusz Mór ny. MÁV főfelügyelő úr 52.000 koronás Petőfi-alapítványt adott át az igazgató úrnak.”[3] Bölcsészetet 1924 és 1927 között Bolognában és Párizsban tanult. Ebben az időszakban Károlyi Mihállyal és Basch Viktorral[4] megalakították: Az Emberi Jogok Ligája magyar tagozatát. 1925-től tagja volt az MSZDP-nek. Hazatérése után tagja lett Kassák Lajos Munka-körének. Innen 1930-ban kizárták, mert az irodalmi kulturális tevékenység mellett politikai aktivitást is szorgalmazott.[5] Kassák hatása versei tartalmában és formájában is érzékelhető, ugyanakkor messze nem nevezhető Kassák-epigonnak; lírájában ugyanúgy érezhető a Nyugat második és harmadik nemzedékének hatása. Jóllehet korai ciklusában fellelhetőek a klasszikus témák (Vers, füttyszóra; A távozó után; Zápor; Levelek őszi tánca; Tavaszi szél; stb.), ám lírai témái között egyre gyakrabban feltűnik: a munka, az ember, a „harcos élet”, a küzdelem, a lázadó, a változásért kiáltó ember képzete. E finom szemantikai eltolódás rajzolja körül Justus líráját: a finom, a lét általános problémái felé forduló beállítódás és a néven nevezett, a szocialista öntudat, sőt hit nyomát magán viselő témák (pl. Kunfi Zsigmond; Carlo Rosselli) keveredése. Elméleti felkészültsége révén az MSZDP egyik meghatározó ideológusa volt, 1929-ben szocialista diák mozgalmat alapított.

19341936-ig Bécsben, Berlinben és Párizsban élt. Hazatérése után, 1944-ig bank és magántisztviselő volt. A munka mellett aktív tagként működött az MSZDP-ben, volt az V., VI. és a VII. kerületi szervezet titkára is. 1943 és 1944 között a párt értelmiségi csoportjának (Gábori Györggyel együtt) egyik vezetője volt. Számos közgazdasági és politikai tanulmánya jelent meg, jelentős a politikai ismeretterjesztő füzeteinek száma. Tagja volt a Mónus Illés vezette Marx-Engels válogatott műveit fordító, kiadó vállalkozásnak. A kötet előszavát is Ő írta. A háború alatt munkatáborba (Bor) vitték. Innen megszökött és csatlakozott Tito partizánjaihoz. A felszabaduláskor Temesváron tartózkodott és az újra indult Szabad Szó munkatársa lett. 1945-ben az SZDP központi vezetőségének tagja, agitációs és propagandaosztályának vezetője, a Szocializmus című lap szerkesztője lett. 1945 áprilisában beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatták és a Rajk-per nyolcadrendű vádlottjaként életfogytiglant szabtak ki rá.[6]

A Rajk-pert (számos más koncepciós perrel egyetemben) a desztalinizáció jegyében újratárgyalták és felmentették; 1955. november 29-én szabadult. 1956. szeptember 27-én rehabilitálták, így visszatérhetett az irodalmi életbe, ahol a Corvina Kiadó szerkesztőjeként dolgozott, miközben a korszak egyik legnagyobb tekintélyű prózai fordítójává (magyarról idegen nyelvre és idegenről magyarra egyaránt) nőtte ki magát.

Irodalmi munkásságaSzerkesztés

KöteteiSzerkesztés

  • Fekete ormok alatt (1925)
  • Az utak éneke. Versek 1925-1930; Merkur Nyomda, Bp., 1931
  • A szocializmus útja. Az osztályháború új feltételei; Népszava, Bp., 1945 (Szocialista könyvtár) – A kommunisták követelésére a könyvet bezúzták.
  • Miért államosítunk? Kertész Miklós, Justus Pál, Borbély János, Bán Antal beszéde a szénbányászat államosításáról szóló törvényjavaslat parlamenti vitájában; bev. Bán Antal; Szociáldemokrata Párt, Bp., 1946 (A Kunfi-Gárda könyvei)
  • A monopolkapitalizmus gazdasági szerkezete; Népszava, Bp., 1947
  • Végrendelet (versek); Szépirodalmi, Bp., 1981

IdézetekSzerkesztés

Magyar irodalom történeteSzerkesztés

Börtönbüntetése idején írta legszebb, legmegrendítőbb verseit, melyeket „Hét év börtön és harmincnyolc sor” címen foglalt össze. E „sorokban” – melyek voltaképp különálló költemények – egymásba olvad nappal és éjszaka, hetek és hónapok telnek el, s ő emlékei mezején bolyongva igyekszik újraélni az élet derűsebb pillanatait, miközben fájdalmasan kérdez rá a számára oly érthetetlen tényre: miért kellett így történnie? Puritán egyszerűséggel számol be mindennapjainak egyhangúságáról, s arról az egyre reményvesztettebb állapotról, ahogy a börtönbe zárt ember lassan ráébred, hogy fölöslegessé lett, nem emlékszik rá senki, s életének alig-alig van értelme:

Ez a Szilvesztered,
s még az, hogy gondolkozhatsz egész éjszaka,
mit csinálhatnak most a tiéid;
Éva, Edith,
s nyugodt vagy, mert már nincs mit vesztened

– Justus Pál: Tizedik sor

JegyzetekSzerkesztés

  1. 2019. szeptember 9.
  2. Születése bejegyezve Pécs állami akv. 291/1905. folyószám alatt.
  3. A Budapesti VI. kerületi m. kir. állami Kölcsey Ferenc Főgimnázium értesítője, 1922–1923, Dr. FINÁLY Gábor (szerk.), Budapest, k. n., 1923, 12. o.
  4. (1863-1944) Magyar származású francia irodalomtörténész. Fasiszta francia milicisták ölték meg.
  5. Lásd: Konok Péter: A "torckista" Justus Pál. In: Jemnitz János - Székely Gábor: Justus Pál. Magyar Lajos Alapítvány, Budapest, 2008.
  6. A Rajk-per nyolcadrendű vádlottja volt. Életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Feltételezése szerint ő lehetett az utolsó, aki Rajk Lászlóval beszélt.
  7. Justus Bernát Pál, Fekete ormok alatt, Budapest, Dús Márton Könyvnyomda, 1925.
  8. Justus Pál, Az utak éneke. Versek 1925-1930, Budapest, Merkus Nyomda, 1930.
  9. Bálint György: Az utak éneke. In: Pesti Napló, 1930. november 29., 8. o.
  10. Justus Pál: Végrendelet (Szépirodalmi, 1981)

ForrásokSzerkesztés

  • Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok (Ex Libris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-85530-3-0
  • Tütő László: Justus Pál társadalomfilozófiai nézetei. In: Magyar Filozófiai Szemle, 1986/5–6. szám, 690–737. o.
  • Justus Pál; szerk. Jemnitz János, Székely Gábor; Magyar Lajos Alapítvány, Bp., 2008

Külső hivatkozásokSzerkesztés