Fenyő László (költő)
Fenyő László, 1916-ig Friedmann László,[1] (Budapest, Terézváros, 1902. november 9.[2] – Rohonc, 1945. március 26.)[3][4] költő, műfordító, kritikus, a Nyugat második nemzedékének jelentős költője és verskritikusa volt.
Fenyő László | |
Született | Friedmann László 1902. november 9. Budapest VI. kerülete |
Elhunyt | 1945. március 26. (42 évesen) Rohonc |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | Baumgarten-díj (1934) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Fenyő László témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Életpályája
szerkesztésSzülei Friedman Miksa vörösvári születésű kereskedősegéd és Hahn Lina (Lívia) voltak, izraelita vallású.[2] Kereskedelmi iskolát végzett Budapesten, de – rövid időt leszámítva – nem vállalt állást, hanem csekély költői jövedelméből élt. A Nyugat állandó munkatársa volt, írásai ezenkívül a Válasz, Szép Szó, Tükör, Magyar Csillag, Pesti Napló, Népszava hasábjain jelentek meg. 1936–1940 között Babits Mihály ajánlására a Baumgarten-könyvtár őre lett. 1942-ben és 1944 májusában munkaszolgálatra rendelték, ahonnan október közepén eltávozásra hazaengedték, ám a Szálasi-puccsot követően nem tért vissza századához, hanem Szegi Pálnál keresett menedéket. 1944 végén azonban a Gestapo elfogta, megkínozta, majd visszautalta munkaszolgálatos egységéhez, amely hamarosan 701.303. szám alatt védett lett, mégis több századdal együtt Nyugat felé hajtották. Nem sokkal Kőszeg után egy SS különítmény géppuska-sortűzzel végzett vele és számos társával.[5]
Felesége Acsádi (Ádler) Edit volt.
Munkássága
szerkesztésPályakezdését a Nyugat artisztikumával teljesen szakító magatartása kapcsolja nemzedékéhez. Az izmusok jegyében, anarchisztikus indulatokkal lázad. Első verskötetét, az Építés orgonáját (1922) a rendőrség erkölcsi okokra hivatkozva el is kobozza. Pesszimizmust és sajátos budapesti életérzést elegyítő hangjára Elveszett évek (1926) című kötetében talált rá.[6] Egyénisége a harmincas évekkel uralomra jutó realista ízlés hatására szilárdul véglegessé. Nyíltabbá válik, helyét keresi a világban, s ezáltal lírájának tárgybirodalma szélesebb körre terjed. A lírájából általában hiányzó eszmei-erkölcsi állásfoglalást a nácizmussal szembefordulva utolsó két kötetében és posztumusz verseiben érleli ki. Fordított Bruno Brehm, Georg Fink, Richard Katz, Erich Kästner, Thomas Mann, Axel Munthe, Felix Salten műveiből.
Művei
szerkesztés- Építés orgonája (1922)
- Elveszett évek (1926)
- Fojtott virágzás (1928)
- Szavak, sebek (1931)
- Elítélt (1934)
- Őszi kávéház (1936)
- Hűség (1939)
- Csokor (válogatott versek, 1942)
- Városliget (1943)
- Elítélt (válogatott versek Komlós Aladár bevezető tanulmányával, 1959)
- Emlékezés és üzenet (1972)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Belügyminisztérium 1912. évi 39666. sz. ítélete. MNL-OL 30792. mikrofilm 1041. kép 2. karton.
- ↑ a b Születése bejegyezve Budapest VI. kerületi polgári születési akv. 3059/1902. folyószám alatt.
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. XI. ker. állami halotti akv. 192/1952. folyószáma alatt.
- ↑ Az elhalálozás bíróilag lett megállapítva. A budapesti központi járásbíróság PkI.632287/1951-4. sz. végzése.
- ↑ Fenyő Lászlót, a kiváló költőt Ausztriában kivégezte az SS. Világ. (1945: 30.) 3.
- ↑ Fenyő László. In: Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Budapest, 2000. I.
Források
szerkesztés- Fenyő László. In: Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest, 1929. 275.
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Budapest, 1999.
- Fenyő László. In: Magyar Életrajzi Lexikon. Budapest, 1967. I. 493.
További információk
szerkesztés- Fenyő László. In: A magyar irodalom története 1945-1975. Budapest, 1982. IV.
- Gulyás Pál: Fenyő László. In: Uő: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest, 1939–2002.
- Fenyő László. In: Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, 1996-.
- Fenyő László. In: Tolnai új világlexikona. Budapest, 1926-1933.
- Fenyő László. In: Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Budapest, 2001. II.
- Fenyő László. In: Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Budapest, 1994.
- Zsolt Béla: Fenyő László: Elveszett évek. Világ, XVII. (1926: 86.) 12.