Jean Cocteau
Jean Cocteau (teljes nevén Jean Maurice Eugène Clément Cocteau) (Maisons-Laffitte, 1889. július 5. – 1963. október 11.) francia költő, író, festő, színész és filmrendező.
Jean Cocteau | |
1923-ban | |
Született | Jean Maurice Eugène Clément Cocteau 1889. július 5.[1][2][3][4][5] Maisons-Laffitte[6][7][8] |
Elhunyt | 1963. október 11. (74 évesen)[9][10][11][12][13] Milly-la-Forêt[8] |
Állampolgársága | francia[14][15] |
Nemzetisége | francia |
Élettársa |
|
Szülei | Eugénie Cocteau |
Foglalkozása | költő, író, festő, színész és filmrendező |
Tisztsége |
|
Iskolái | Lycée Condorcet |
Kitüntetései |
|
Halál oka | szívinfarktus |
Sírhelye | Chapelle Saint-Blaise-des-Simples (1964–)[16] |
Jean Cocteau aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Cocteau témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztés10 évesen kezdett el írni, és 16 évesen publikálták első versét. A színház szerelmese lett már egész fiatal korában, legyen az cirkusz, jégrevü vagy a Comédie-Française előadása. 1917-ben Szergej Gyagilev párizsi Orosz Balett társulatának írta Parádé című balettjét, 1920-ban pedig az Ökör a háztetőnt. A Montparnasse művésznegyedében megismerte Picassót, Amedeo Modiglianit, Guillaume Apollinaire-t és Max Jacobot, akin keresztül megismerte a 16 éves költő-ifjút, Raymond Radiguet-t. Cocteau beleszeretett a fiúba (!): verseinek klasszikus egyszerűségét is mélyen tisztelte. A 21 éves fiú elvesztésekor az ópiumhoz fordult, és megírta Heurtebise, az angyal című versét. 1926-os Orpheusz című drámája megrázta a modern színházat. 1950-ben forgatókönyvet írt belőle, Orpheusz végrendelete című, de filmet csak 10 évvel később, 1960-ban rendezett az eredeti forgatókönyvének alapján.
1930-ban forgatott, A költő vére című, első szürrealista filmjében Cocteau saját múltját viszi vászonra. 1934-es Pokolgép című drámájában az Oidipusz-történetet dolgozta fel, amely a saját bevallása szerint nagyon közel állt hozzá. Magánéletében az 1946-os A Szép és a Szörnyeteg című filmjének főszereplője, Jean Marais lett szerelmi életének főszereplője. Cocteau soha nem vallotta magát filmrendezőnek, sokkal inkább költőnek. Alkotásai közül ez a mű mindmáig a legkedveltebb. Jean az események színhelyéül egy csodálatos kastélyt választott. A gyertyatartók nem hagyományos kandelábereken állnak, hanem a falakból kinyúló élő emberi karok fogják őket. A tükrök folyékony kapuk egy másik világba, a szobrok megelevenednek. Jean Marais szörnyeteg-maszkja olyan sikeresnek bizonyult, hogy amikor a film premierjén a Szörnyeteg végül átváltozik káprázatos herceggé, Greta Garbo ezt kiáltotta: „Adják vissza a szörnyemet!”[forrás?]
„A legendák előjoga a kortalanság” – mondja a narrátor az Orphée film elején, 1949-ben. Cocteau fantáziafilmje önéletrajzi alkotásként is szemlélhető. Orpheuszt Cocteau szerelme, Jean Marais játszotta. Cocteau lenyűgözően használta a visszafelé mozgást és a háttérvetítést.
1950-ben berendezte a Villa Santo-Sospirt Saint-Jean-Cap-Ferrat-ban és monumentális freskósorozatba fogott a mentoni városházán, a Villefranche-sur-Mer-i Saint Pierre-kápolnában, valamint a Milly-la-Forêt-i templomban, melynek kertjében röviddel a freskók befejezése után eltemették. 74 évet élt. A kápolnát fogadott fia, Édouard Dermit festő fejezte be.
Irodalmi művei
szerkesztés- Az Eiffel-torony jegyespárja (1922), dráma
- Antigoné (1922), dráma
- Orpheus (1926), dráma
- Vásott kölykök (1929), regény
- A pokolgép (1934), dráma
- Rettenetes szülők (1938), dráma
- Írógép (1941), dráma
- A kétfejű sas (1946), dráma
Magyarul
szerkesztés- A párisi fiú; ford. Szinnai Tivadar; Genius, Bp., 1925 (Új termés)
- Vásott kölykök. Regény; ford. Gyergyai Albert, Révai, Bp., 1942
- (Veszedelmes Éden és Rettenetes gyerekek címen is)
- Jean Cocteau válogatott versei; szerk., bev. Szegzárdy-Csengey József; Európa, Bp., 1961
- A szélhámos; ford. Tardos Tibor; inː A bál. Francia kisregények; Európa, Bp., 1965
- Veszedelmes Éden; ford., utószó Gyergyai Albert; Franklin Ny., Bp., 1966 (Kozmosz könyvek)
- (Vásott kölykök és Rettenetes gyerekek címen is)
- Rettenetes gyerekek / Rettenetes szülők. Színmű; ford. Gyergyai Albert, Örkény István, utószó Réz Pál; Szépirodalmi, Bp., 1971 (Olcsó könyvtár)
- (Vásott kölykök és Veszedelmes Éden címen is)
- Az élő Gide; ford. Bajomi Lázár Endre; inː Ima az Akropoliszon. A francia esszé klasszikusai; vál., előszó, tan. Gyergyai Albert, jegyz. Somló Vera, Szávai János; Európa, Bp., 1977
- A nagy mutatvány; ford. Gyergyai Albert, Pór Judit, Tardos Tibor; Európa, Bp., 1985 (Európa zsebkönyvek)
Filmjei
szerkesztésRendezőként
szerkesztés- Le testament d’Orphée (1960)
- L’Amour sous l’électrode (1955)
- La villa Santo-Sospir (1952)
- Coriolan (1950)
- Orphée (1949)
- Les parents terribles (1948)
- L’aigle à deux têtes (1947)
- A szép és a szörnyeteg (La Belle et la Bête) (1946)
- Le sang d’un poète (1930)
- Jean Cocteau fait du cinéma (1925)
Íróként
szerkesztés- Les parents terribles (2003/I) (TV)
- Drug-Taking and the Arts (1994)
- Le bel indifférent (1993) (play)
- Edwige Feuillère en scène (1993)
- Oedipus Rex (1992) (TV) (libretto)
- La voix humaine (1990) (libretto)
- Mujeres al borde de un ataque de nervios (1988)
- Oedipus Rex (1984) (TV) (libretto)
- Orphée (1983) (TV)
- Rettenetes szülők (1981) (TV) rend.: Felvidéki Judit
- Il mistero di Oberwald (1981)
- Les parents terribles (1980) (TV)
- La dame de Monte Carlo (1979)
- L’aigle à deux têtes (1975) (TV)
- Le bel indifférent (1975) (TV)
- Oedipus Rex (1972) (TV) (libretto)
- The Human Voice (1966) (TV)
- „Estudio 1” (1965) TV Series (epizód „Los padres terribles”)
- Thomas l’imposteur (1964)
- La Machine infernale (1963) (TV)
- Die Geliebte Stimme (1960) (play)
- Le Testament d’Orphée, ou ne me demandez pas pourquoi! (1960)
- La Princesse de Clèves (1960) (adaptáció)
- Anna la bonne (1958)
- Le bel indifférent (1957)
- Django Reinhardt (1957) (commentár)
- Pantomimes (1954) (commentár)
- Intimate Relations (1953)
- Ce siècle a cinquante ans (1951)
- La corona negra (1951)
- Orphée (1950)
- Les enfants terribles (1950)
- Les parents terribles (1948)
- L’aigle à deux têtes (1948)
- Ruy Blas (1948)
- L’amore (1948) (rész: „La voce umana”)
- La belle et la bête, La (1946)
- Les dames du Bois de Boulogne (1945)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ NooSFere (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Vegetti Catalog of Fantastic Literature (olasz nyelven)
- ↑ Cocteau, (Clément Eugène) Jean, (Clément Eugène) Jean Cocteau
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ Great Soviet Encyclopedia (1969–1978), volume 12, Кокто Жан, 1196, 403, 2020. február 17.
- ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Jean Cocteau (holland nyelven)
- ↑ Jean Cocteau (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2021. november 18.)
- ↑ http://www.leparisien.fr/essonne-91/milly-la-foret-la-region-devient-proprietaire-de-la-maison-cocteau-19-03-2019-8035470.php
Források
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Jean Cocteau a PORT.hu-n (magyarul)
- Jean Cocteau az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Jean Cocteau az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Jean Cocteau a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Cocteau grafikái (Art Institute Chicago)
- Artcyclopedia
- Billy Klüverː Egy nap Picassóval. Jean Cocteau 29 fényképe; ford. Thomas Cooper, Orosz Márton; Alapítvány a Komplex Kultúrakutatásért–Kepes Intézet, Eger, 2014