Max Jacob

francia író, költő, festő és kritikus

Max Jacob (Quimper, Bretagne, 1876. július 12.Drancyi gyűjtőtábor, ma Seine-Saint-Denis, Île-de-France régió, 1944. március 5.) francia író, költő, festő és kritikus. A Párizsi iskola tagjainak baráti köréhez tartozott.

Max Jacob
Max Jacob: Modigliani festménye
Max Jacob: Modigliani festménye
Született Max Jacob Alexandre
1876. július 12.
Quimper, Bretagne
Elhunyt 1944. március 5. (67 évesen)
Drancyi gyűjtőtábor, ma Seine-Saint-Denis, Île-de-France régió
Álneve
  • Morven le Gaëlique
  • Léon David
Állampolgársága francia[1][2][3][4][5]
Foglalkozása író, költő, festő, kritikus
Iskolái
  • École coloniale
  • Párizsi Egyetem jogi kara
Kitüntetései
  • mort pour la France
  • Concours général (1894)
  • a francia Becsületrend lovagja (1933. július 13.)[6]
Halál okatüdőgyulladás
Sírhelye Saint-Benoît-sur-Loire (1949–)

Max Jacob aláírása
Max Jacob aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Max Jacob témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

 
Max Jacob portréja (1916)
Modigliani festménye

A bretagne-i születésű Max Jacob felsőfokú tanulmányait Párizsban végezte, s innen indult művészeti karrierje. 1897-től a Voltaire sugárúton Pablo Picassóval lakott együtt, aki bemutatta őt Guillaume Apollinaire-nek, Apollinaire meg bemutatta Georges Braque festőnek. A baráti társasághoz tartozott még számos művész, köztük Jean Cocteau, Jean Hugo, Christopher Wood, Henri Matisse, Amedeo Modigliani, sőt a későbbi francia ellenállási mozgalom vezetője, Jean Moulin is.

1913-tól Céret-ben telepedett meg, Dél-Franciaországban a spanyol-katalán határ közelében, ekkor Juan Gris festő is itt élt, tájképeket festett. Max Jacob zsidó származású volt, 1915-ben katolizált, keresztelkedésének tanúja Pablo Picasso volt. 1921-26-ig, majd 1936-tól újra Saint-Benoît-sur-Loire-ban élt. A falu híres a Szent Benedek apátságról. Max Jacob 1936-tól szinte szerzetesi életet élt. 1944. február 24-én letartóztatta a Gestapo, a drancyi gyűjtőtáborba került, ahol két hét múlva meghalt a kimerültségtől. Barátai, Jean Cocteau, Jean Moulin már nem tudtak rajta segíteni, pedig mindent megtettek érte. 1949-ben Saint-Benoît-sur-Loire-ban temették el a falu temetőjébe, itteni egykori háza ma múzeum.

KöltészeteSzerkesztés

...
Ég veled folyó, hátadon fény szaladgál!
ég veled hegy! fehér út! eltűntök máris!
ti vagytok az én otthonom régóta már
és nem Párizs.
(Búcsúzó vers – Radnóti Miklós fordítása)

Tudatosan naiv költeményeket és prózaverseket írt, amelyekben a népköltészeti közvetlenséget barokkos témakezeléssel párosította. Az 1950-es években számos fiatal költőt ihletett Max Jacob stílusa és alkotói magatartása. Jelentősek a katalán irodalomból franciára átültetett műfordításai.

MagyarulSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Dobossy László: A francia irodalom története. 2. köt. Budapest : Gondolat Kiadó, 1963. Max Jacobs, lásd 271. p.

JegyzetekSzerkesztés

  1. LIBRIS, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  2. Online Számítógépes Könyvtári Központ: Nemzetközi Virtuális Katalógustár (több nyelv nyelven). Online Számítógépes Könyvtári Központ. (Hozzáférés: 2018. december 1.)
  3. Német Nemzeti Könyvtár – Berlini Állami Könyvtár – Bayerische Staatsbibliothek – Osztrák Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2018. december 1.)
  4. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2018. december 1.)
  5. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2018. december 1.)
  6. [19800035/307/41401 Léonore database] (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. november 1.)

További információkSzerkesztés