Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij

Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij (oroszul: Владимир Владимирович Маяковский; Bagdadi, 1893. július 19.Moszkva, 1930. április 14.) szovjet-orosz költő, drámaíró, az orosz futurizmus egyik szülőatyja.

Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij
Majakovszkij.jpg
Élete
Születési név Влади́мир Влади́мирович Маяко́вский
Született 1893. július 19.
Bagdadi, Kutaiszi kormányzóság,  Orosz Birodalom
Elhunyt 1930. április 14. (36 évesen)
Moszkva,  Szovjetunió
Sírhely Novogyevicsi temető
Nemzetiség grúz-orosz
Gyermekei Patricia Thompson
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)
Irodalmi irányzat futurizmus
Kitüntetései Lenin Komsomol Prize
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij aláírása
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij aláírása
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Majakovszkij Grúziában szolgáló orosz erdész fia volt. A szülői házban tanulta meg a betűvetést, s a kutaiszi gimnáziumban kezdte meg iskolai tanulmányait. Apja korán elhunyt, s az özvegy anya gyermekeivel Moszkvába költözött. A költő itt folytatta az iskolát.

Már az 1905-ös forradalom alatt a tüntetők soraiban menetelt.

15 évesen egy kerületi bolsevik szervezetben beírták a párttagok közé. Egy évig volt a szervezet tagja. A rendőrség többször letartóztatta, az 1909. év második felét a Butirka börtön magánzárkájában tölti, ahol mint önéletrajzában írta, „háromévi elmélet és gyakorlat után rávetettem magam a szépirodalomra”. Szabadulásakor úgy vélte, hogy az illegalitásban nem tanulhat tovább, ezért kilépett a pártból.

A következő évben bejutott a moszkvai képzőművészeti intézet festészeti szakára, ahol költői tehetségét diáktársa, Burljuk fedezte fel, aki lelkes híve volt az akadémikus ízléssel szembeforduló kubo-futurista mozgalomnak.Első versei 1912-ben jelentek meg, ugyanabban az esztendőben két társával közösen Poscsocsina obscsesztvennomu vkuszu (Pofonütjük a közízlést) című kiáltványt és versgyűjteményt tettek közzé. Majakovszkij lelkes agitátora lett a futurista mozgalomnak, verseiben és cikkeiben a polgári erkölcsöt és az irodalmi élet tekintélyét támadta. Társaival bejárta Oroszország városait, viharos hangulatú előadóesteken szavalták a kiadók által visszautasított verseiket. Két évig folytatta tanulmányait. A főiskoláról azonban elbocsátották a futurizmus követőit, így Majakovszkijnak is távoznia kellett.

Ezután először plakátkészítőként és karikaturistaként dolgozott, majd irodalommal kezdett el foglalkozni. Bohém fellépéssel kezdte irodalmi pályafutását, a ROSZTA kirakataiban jelentek meg megbotránkoztató plakátjai, melyeknek célja a polgárpukkasztás, és meghökkentés volt, csakúgy mint bökverseinek.

Az októberi forradalmat a maga ügyének is tekintette, és fáradhatatlanul harcolt az újért, politikában és művészetben egyaránt. 1919-21 között az orosz távíróügynökség részére mintegy 3000 plakátot rajzolt, amelyeket aktuális témájú saját szövegeivel, a híres Roszta ablakokban tettek közszemlére. Majakovszkij szövegei alapján forgatták az első szovjet filmeket, némelyikben a főszerepet is ő játszotta.

Moszkvában ismerte meg 22 éves korában Lilja Briket, a nihilista-feminista harcosan házasságellenes nőt, aki Oszip Brik (Majakovszkij kiadója) felesége volt.

1922-30 között hét ízben utazott külföldre, bejárta Nyugat-Európát, az Egyesült Államok és Mexikó városait, ismert művészekkel és írókkal, például Picassóval, Aragonnal, Diego Riverával találkozott.

Utolsó éveiben a NEP részéről támadások érték, valamint a magány kudarcai is kísérték. Vlagyimir Majakovszkij 1930. április 14-én lett öngyilkos moszkvai lakásán – 36 esztendős korában.

„Halálomért senkit se okoljanak, és kérem, hagyják a pletykákat. A megboldogult az ilyesmit szörnyen nem szerette.” – írta búcsúlevelében.

Úgy ismerték, mint a legnagyobb kommunista költőt, pedig csak jóval a forradalom előtt, mindössze egy évig volt párttag.

MunkásságaSzerkesztés

 
Majakovszkij
  • Pofonütjük a közizlést! (Пощёчина общественному вкусу – 1912):

Az orosz kubo-futurista csoport tagjai, az orosz avantgárd nagy alakjai 1913-ban adták ki a Pofonütjük a közízlést című gyűjteményüket, melynek előszava a kubo-futuristák manifesztuma, a mozgalom céljainak megfogalmazása. Burljuk tört utat a csoport többi tagjának, ő tette őket „költővé”, szellemi mesterüket a tanítványok mind hamar felülmúlták.

»Csupán mi vagyunk korunk arca… A múlt szűk. Az akadémia és Puskin érthetetlen hieroglifák. Puskint, Dosztojevszkijt, Tolsztojt és a többit ki kell dobni a Jelenkor Gőzhajójából.« [1]

Verseinek általános jellemzőiSzerkesztés

  • új költői nyelv
  • fortissimo, harsány hangnem, maga adta elő, és előadásra szánta őket
  • sajátos ritmika, mondattördelés, időmértékes hangzás
  • lépcsős versforma használata, pl. enjambement
  • műfaji újítása: poéma (lírai és epikai elemek)
  • sajátos képek: meglepő asszociációk, montázs, szimultán technika
  • futurizmus felhasználása: múlt elvetése és lázadás
  • témái között szerepel a forradalom, a vallás, a művészet és a szerelem

Jelentős költeményei, poémáiSzerkesztés

  • Nadrágba bújt felhő (Облако в штанах) (1915, poéma) – futurista korszakának nagy lírai szintézise. Kiáltvány jellegű, legnagyobb futurista verse, ódai hangú mű. A költő úgy fogalmaz, mintha ő lenne a felhő. Alcíme: XIII. apostol. Műfaja: poéma.
  • Parancs a művészek hadseregének (1918) – „ars poetica”, parancsosztogatás, hadsereg és művészet közt von párhuzamot. Piszmogás helyett lendület kell, fel kell égetni a múlt hídját, vallja. Didaktikus, tanító célzatú mű. Groteszk hangulat: félelem és komikum, illetve patetikus hang jellemzi.
  • Este (Ночь) (1912) – első futurista műveinek egyike, mely a tömeget írja le, és menetelésüket, meghökkentő képekkel.
  • Lilikének levél helyett – búcsúvers. Keretes szerkezetű mű, melyben a múlt a szép emlékeké, a jelen a keserűségé és a jövő a felejtésé. De nem haraggal búcsúzik. „Engedd legalább, hogy búcsúzni csókjaimat terítsem távozó lépteid alá.”
  • Csudajó – epikus tartalmú futurista költemény, melyben a Szovjetunió születését ünnepli.
  • Teli torokból – művészi elveinek végső összefoglalása.
  • A Brooklyni híd
  • további ismert művei: Önagyonülésezők, Költemény a Mjasznyickaja utcából, Vlagyimir Iljics Lenin (1924), 150.000.000 (1920).

DrámáiSzerkesztés

  • Vlagyimir Majakovszkij (1913) című én-drámája a naturalista színpad megújításának kísérlete Mejerholddal.
  • Poloska (1928, vígjáték)
  • A banya (1929, vígjáték)
  • Gőzfürdő (1930, vígjáték)

Hatása Magyarországon, fordítókSzerkesztés

  • Magyarországon már az 1920-as években ismerték alkotásait. Először a Magyar Írás, Raith Tivadar folyóirata közölte le verseit, mely az avantgárd szocialista képviselőit és a szovjet költőket mutatta be. Ennek megfelelően közölte Majakovszkij, Jeszenyin, Becher, latin-amerikai avangard lírikusok költeményeit.
  • Fordítói között megtaláljuk Szabó Lőrinc, Radó György, Képes Géza nevét.
  • Eörsi István: V. Majakovszkij: Nadrágba bújt felhő vál. v., [fordítás] Szentendre (1995)

MagyarulSzerkesztés

  • Mi a jó és mi a rossz; ford. Zelk Zoltán; Szikra, Bp., 1945
  • Vladimir Iljics Lenin; ford. Radó György; Magyar-Szovjet Művelődési Társaság, Bp., 1946
  • Hogyan kell verset írni?; ford., bev., jegyz. Békés István; Parnasszus, Bp., 1947
  • Majakovszkij válogatott versei; ford. Békés István et al., összeáll. Békés István, Lóránd György; Parnasszus, Bp., 1947
  • A táltos paripa; ford. Trencsényi-Waldapfel Imre; Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1948
  • Majakovszkij Vladimir válogatott versei; összeáll. Békés István, Lóránd György; ford. Békés István et al.; Parnasszus, Bp., 1948
  • Majakovszkij válogatott versei; ford. Békés István, Devecseri Gábor, Franyó Zoltán et al., szerk. Békés István; Parnasszus, Bp., 1949
  • Mi leszek, ha nagy leszek?!; színpadra alk. M. Averbah, zene M. Jordanszkij, Kósa Klára, ill. Szentgyörgyi Kornél, ford. Békés István; Légrády Ny., Bp., 1949 (Parnasszus könyvtár)
  • Felfedezem Amerikát; ford. Békés István, versford. Békés István et. al.; Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1949
  • Csudajó. Versgyűjtemény; ford. Békés István et al., összeáll. Békés István; Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1950
  • Majakovszkij válogatott versei; vál. P. D. Kraevszkij, szerk. Gábor Andor, Kardos László; Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1951
  • Száguldó csodaló; ford. Majtényi Erik; Ifjúsági, Bukarest, 1952
  • Állatkert; ford. Vajda Endre; Ifjúsági, Bp., 1952
  • Gyerekeknek; ford. Devecseri Gábor et al., bev. Klujev; Ifjúsági, Bp., 1953
  • Elbeszélő költemények; ford. Képes Géza et al., szerk. Devecseri Gábor, Gáspár Endre, Simon István, bev. Wessely László; Új Magyar Kiadó, Bp., 1953
  • Neki a tollal! Szatirikus versek; vál., ford. Radó György; Új Magyar Kiadó, Bp., 1954
  • Mi a jó és mi a rossz?; ford. Majtényi Erik; Ifjúsági, Bukarest, 1955
  • Mennyi állat, mennyi kép!; ford. Fodor András; Ifjúsági, Bp., 1955
  • Vlagyimir Majakovszkij válogatott művei; vál., szerk. Radó György, ford. Békés István et al., bev. Kardos László; Európa, Bp., 1957
  • Poloska / Gőzfürdő; ford. Radó György, Lányi Sarolta, utószó Radó György; Európa, Bp., 1959 (Világirodalmi kiskönyvtár)
  • Válogatott versek; összeáll. Pető Miklós, bev. Kardos László; Kossuth, Bp., 1960 (Pártmunkások könyvtára)
  • Majakovszkij válogatott versei; ford. Árvay János et al., vál., bev. Héra Zoltán, életrajz, jegyz. Kovács Zoltán; Móra, Bp., 1960 (A világirodalom gyöngyszemei)
  • Vlagyimir Majakovszkij legszebb versei; vál., bev. Balogh József, ford. Békés István et al.; Ifjúsági, Bukarest, 1968
  • Majakovszkij válogatott művei, 1-2.; vál., jegyz. Péter Mihály, ford. Belia György et al., utószó Botka Ferenc; Európa, Bp., 1968
  • Csudajó! Októberi költemény; ford. Kuczka Péter; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1970
  • Majakovszkij versei; vál. Pór Judit, ford. Devecseri Gábor et al.; Európa, Bp., 1973 (Lyra mundi)
  • Teli torokból. Versek; szerk. S. Nyirő József, ford. Eörsi István et al.; Kossuth, Bp., 1973
  • Poloska. Komédia / Gőzfürdő. Dráma; ford. Tellér Gyula, Lányi Sarolta, utószó Király László; Kriterion, Bukarest, 1974
  • ROSZTA; ford., bev. Csala Károly; Magvető, Bp., 1977
  • Így jó!; ford., utószó Simor András; Magvető, Bp., 1979
  • Oroszország, a művészet és mi; vál., előszó, jegyz. Larisza Oginszkaja, ford. Benyó Mariann et al.; Corvina, Bp., 1979 (Művészet és elmélet)
  • Hallgassanak meg!; vál., ford. Pető Miklós; Kossuth, Bp., 1980
  • Lángoló-csodaló és más versek; ford. Lator László et al.; Móra, Bp., 1981
  • Vlagyimir Majakovszkij válogatott versei; vál., szerk., bev., jegyz. Rózsa Endre, ford. Tamkó Sirató Károly et al.; Kozmosz Könyvek, Bp., 1982 (A világirodalom gyöngyszemei)
  • Mi leszek...; ford. Békés István; Peti, Bp., 1982 (PETI füzetek)
  • Erről. Neki és magamnak; ford., utószó, jegyz. Szilágyi Ákos; Helikon, Bp., 1984
  • Majakovszkij levelei Lili Brikhez; ford. Pór Judit, szerk. Gerencsér Zsigmond; Európa, Bp., 1984
  • Járjuk be az állatkertet!; ford. Vámosi Pál; Móra, Bp., 1987
  • Nadrágba bújt felhő. Válogatott versek; ford. Eörsi István et al.; Interpopulart, Szentendre, 1995 (Populart füzetek)

ÉrdekességSzerkesztés

 
Vlagyimir Majakovszkij és Lilja Jurjevna Brik (szovjet filmrendező, szobrász) egy graffitin (2008)

New York-i látogatásakor portrét készített róla Gellért Hugó magyar származású festőművész.[forrás?]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Világirodalmi lexikon, Akadémia Kiadó, Budapest
  • Új magyar lexikon IV. (K–Me). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága Budapest: Akadémiai. 1961.
  • Madocsay László: Irodalom, Gimnázium IV. osztály, Tankönyvkiadó, Budapest, 1992.
  • Kortársak beszélnek Majakovszkijról, 1965
  • Világirodalmi Kisenciklopédia, Gondolat 1976

További információkSzerkesztés

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij témájú médiaállományokat.